Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)

Jegyzőkönyv - 1834 / 40. ülés

Negyvenedik ül^s. Nov. 7-én.

89

„ad comitem quondam O. Donnel sub 1-a decembris anni 1708 exarati rescripti nostri exemplo. Quum itaque eo rem processisse informemur, ut ex iis pauci nunc in „officiis constituti inveniantur) non dubitamus, quin ad horumdem quoque statio- „nes sub diligenti tua, praeiatique episcopi (quod illi pariter intimatur) altentiono „sensim catholici ap licări possint.“ Ez yolt az igazgatás’ nézete ezen királyi levél előtt is) s meg is hozta a’ maga gyümölcsét: t. i. „a’hazafiak közötti visszavonást, gyiilőlséget, az igazságérzés’ clenyészését, és erkölcsi aljasodást)“ hozzátévén ehhez még azt is , hogy a’ szélbeli katonaság’ felállítása után a’ széltelység az iskolától 17()4-íg csaknem merőben el volt zárva, mint megtetszik azon évi országgyűlési jegyzőkönyv’ 45-ik lapján) a’kiutazás pedig mindenkor szoros korlátok közé volt és van szorítva a’ törvény’ rendszabásának az emberiség’ jusait szívtelenül tapodó megszegésével.

2.) „ A’ szász nemzetnek a’ más két nemzet iránti követelései’ elítélésének az igazgatásra bízása is,“ megtermetté az ő keserű gyümölcseit: mert l092-ben a’ szász nem- zettel (oly formán, hogy a’ más két nemzetet a’ maga kebelébeni bírhatástól és polgári jussal élhetéstöl, az Appr. III. 18-ik szakasza ellenére, kirekesztette) a’ más két nemzet megegyezett ugyan, de ezen az udvar köz bírósága’ elébe járás réá szoktatta őket, (az igazgatásnak is kéz alatti izgatásai következéséül) hogy, különösen az adó’tárgyában, szünteleni visszongásban voltak: nyilván jele látszik ennek az 1747-beli és 1751-beli országgyűlési jegyzőkönyvekben) midőn is nemcsak meg nem tudtak az adó’ tárgyában egyezni, de egymást illetlenül érdekelték, oly kárt örvendő és udvar előtt csuszó-mászó szellemű feliratukban, mely szellem az országgyűlési demoralisationak legbizonyosabb jele) meg akarták kerülni eggyik a’ másikot) igazságtalanok voltak) ’s végre (mint czi- vodó gondatlan gyermekek a’ mindeniköket rendszerint büntetésre méltónak találó nevelő elébe) az igazgatás elébe vitték eldöntés végett. Melyből következett, hogy az igazgatás az adó iránti rendelkezést, rendre-rendre, keze alá vette, (noha semmi belészólá- sa nem lett volna törvényesen a’ hadi adó’ megkivánásán kívül) ’s egy oly módról gondoskodott, mely a’ nemzetek’ együtti egyezödését feleslegessé tegye) ’s azt ki is találván, 1755-ben, midőn az országgyűlés az adórendszer’ hibájinak kikeresésébe és meg, igazításába kívánt volna ereszkedni, a’ királyi biztos már azt izente: „modum emendan- „dae methodi contributiomdis et qualiscunque interventuri defectus, ex regia dispositio- „ne, non amplius esse SS. et 00., sed I. directivae commissionis)“ 1759- ben az uj adórendszert állandóul béhozta) ’s 1701-en innen az ország’ minden köz jövedelmeiről oly formán rendelkezik az igazgatás, mint akárki maga sajátjáról, vagy mint egy alkotmánytalan ország’ autocratája szokott: ’s már nem csak mennyiségébei be- lészólhatástól van a’haza elrekesztve) hanem még annak bár tudásától is — ha nem is számbavételétől — hogy mi vétetik fel haza’ köz szüksége’ czime alatt, s abból mi hová kel. És ha visszanézünk figyelmesen, egyik legfontosabb oka annak is, hogy országgyűlések nem tartattak, (azon kívül hogy annak nem látta semmi szükségét az udvar, minekutána a’pénztárt kezébe kapta) különben pedig arra, hogy valamit kivigyen, elég volt a’ hatalomszó, nem kellett országgyűlés) az volt, hogy „a’ már sajátjának nézett országos pénztárt sajnálta oknélkül terhelni)“ ’s ezen takarékosság’ szellemét a magyarok’ istene alkotmányunk’ megmaradására adta az igazgatásnak: mert e’ nélkül, (ha t. i. oly szellemben, mint 1701-ben végződött, tartattak volna 1791-íg az országgyűlések) most bizonyosan az austria! monarchiának egyik alkotmánynélküli tartományocskája lennénk.

A’ nemzetek’ visszálkodásából credett azon elv, melyet az 1761-beli országgyűlésen a’ September’ 30-iki ülésen a’ királyi biztos mint az igazgatás’ nézeteinek igen is hív tolJegyzőköny r. 23