Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)

Jegyzőkönyv - 1834 / 40. ülés

80

Nec y v e n f n i k ü l f: s. Nov. 7-én.

tü Keserű vad ellenünk mondatéh; arra, mi validításunkat megtámadólag állítatik: mind ezeket férfias lélekkel mcgczáfolva, tegyük meg felirásunliat. Ezen megczáfolást értem egyfelől úgy, hogy egy kimerítő ’s nyíltszívű felírásba tétessék bú, de a’ mely felirás gondolatom szerint nem most, hanem akkor tétessék, midőn a’ közelebbi választáskor felírásnak úgyis kelletik tétetni; másfelől történjék ezen czáfolás cselekedetünk által; a’ fenyegetésre feleljünk azzal, hogy ne ijedjünk meg. Azt, miszerint nyúghatlansággal, ’s tán még lázzadó vágygyal is vádoltatunk, czáfoljuk meg azzal, hogy férfias elszántsággal, de hidegvérrel dolgozzunk; azt pedig, mintha nem lennénk validusok, azzal, hogy mi minden további lépéseinkben igen is úgy cselekedjünk, mint magunkat tökéletesen validusoknak érzők és bizonyítók. Mindezek szerint tehát javaslatom az, hogy igen is eskessük fel azon személyeket, bőven kifejtve jegyzőkönyvünkben okainkat, és hogy azt egyenesen és kirekesztőleg követeink’ tudósításaik’ következésében tesszüli; továbbá, hogy oly értelmű felirást tegyünk, melyet említeni szerencsém vala, és azt akkor, midőn a’ közelebbi választáskor úgy is felirást küldünk; és 3-szor hogy minden cselekedeteink által tettlegesen czáfoljuk meg az ellenünk kimondott vádakat és hibáz- tatásoliat, ’s jelesen azt, hogy validusok vagyunk, ’s azt, hogy meg nem ijedtünk, minden lépten és pillanatban mútassuk meg.

c.) A’ leírásoknak felolvasását a’ végre, hogy azokat mint documentumokat akkor, mikor felelünk, használjuk, szükségesnek találom. De mind a’ két leírást fel kell olvasnunk: t. i. azt, miro feleletünket jó reménység’ következésében felfüggesztettük volt, de a’ mely remény nem valósúlván a’ feleletet meg kell tenni; mind pedig a’ mostanit. Hogy pedig ezok most olvastassanak fel, vagy később, az mindegy; mert máris későbbre olvastatill, mintsem az valami különbséget tehetne; mert már határozatunkat megtettük, és a’jegyzőkönyvbe ezen felolvasás csak a’ határozat után jöhet bé. Azt hallom: eskessük fel, 's olvassuk fel a’ leírásokat a’ másik elnök alatt; ez is mindegy, mert akár mikor olvassuk azokat, nem azért olvassuk, hogy paragraphatim felvegyük, ’s azért és arra készítsünk felirást; hanem csak azért, hogy azokat mint documentumokat használjuk azon felírásban, melynek tételét a’ RR. az én javaslatomra méltóztattali elfogadni. Ezért tökéletesen mindegy, most olvastassék-e fel, vagy ezután. A’ dolog’ nem tarhítá- sáért, minthogy már benne vagyunk az olvasásban, olvassuk most fel előbb az elöb- benit, azután az utóbbi leírást. Azt vélem, hogy ezen leirások’ felolvasása azon szempontból leszen, mint mondottam, ’s a’jegyzőkönyvbe is úgy fog tétetni, mint azon végre történt olvasás, hogy azon leírásokat documentumul lehessen használni azon felírás’ készítésére, melyet az elébb kimondott nézetek szerint már a’ RR. elhatároztak.

151.) A’ felesketés’ tárgya felett folyt vitatás közben javaslatba hozatván, hogy a’jegyzőkönyv 114. szántja alat félre tétetett,

’s az irományok könyvében 15. számmal jegyzett, nem különben a’ 27. szám alatti kir. levelek is olvastatnának fel , ezen javaslat elfogadtatik, ’s annak nyomán mind a’két rendbeli királyi leirások felolvastatnak.

Melyeknek felolvastatása után a’ felesketés’ tárgyában tovább folytatott tanácskozások bé nem végeztethetvén, az ülés elosziik.

Ezeknek folyamotja közben a’ következő beszélők ugyan következő beszédeiket kívánták jegyzőkönyvbe ígtattatni:

B. Kemény Dénes: Ha csali arról van a’szó, hogy eshessünk; ha csali arról van a’ szó, hogy 4. tisztet, hihet az ország választott, kik’ számára az ország csliüfor-