Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
Jegyzőkönyv - 1834 / 40. ülés
Negyvenedik üliís. Nov. 7-én. 81 mát készítetett, de a’ kik azokra fel nem esküitek, most, midőn a’ haza’ búsulása (törvényes jusával éléstől az igazgatásnak egy akadályozó rendeleté által el lévén re- kesztve) fel van gerjesztve, oly hirtelen, talán épen örvendetesen eskessünk, elhallgatok. Eskessünk, igenis, ha szükség 5 de semmi esetre nem az itt a’fő dolog} nem nézem én ezt úgy, mint czélját 4. hónapi itt múlatásunknak } hanem mint egy eszközt a’ továbbhaladást gátoló akadály’ elhárítására, mint egy a’ jelen körülmények között szükséges roszat} ’s azért nem is várom, hogy a’ T. RR. és RR. akkor „helyes-t“ mondjanak szavamra, midőn azt mondom, hogy „eskessünk.“ Onnan indulok ki, hol a’múlt gyűlésen elhagytuk} a’múlt országos ülésnek fonalát akarom felvenni} mert abból akarom következtetni azt, mit egybehasonlítva a’múlt idők’ példájival, a’ mostani körülmények köztt teendőnek fogok találni. Rüldöttséget rendeltünk a’ végre, hogy az ország’ alkotványos létének szomorú képét ö Felsége előtt felfejtse, hogy ő Felsége előtt kivilágosítsa azt, hogy mind az, mi ezen ország’ rendei’ tagjait lelkesíti, nem egyéb mint „törvény és igazság,“ és csak hamis árulás’ vádja törekedik annak azon színt adni, hogy abban személyeskedés, újítás vágya volna: ezért küldöttünk követséget} meg kell gondolnunk, — mert azzal nagy dolgot cselekedtünk,— mi sükere lett ezen küldöttségnek. En általában véve nem vagyok bátor kimondani Ítéletemet arról, hogy valljon ázon siiker fogja-c követni azon küldöttséget, melyet mi vártunk} de látok néhány oly vonást, mely reményt éleszt: ezek közül valónak tartom azt, hogy noha küldöttségünk elrendelésekor mindjárt azt, hogy a’királyi herczegnek nem volt kedvére, tudtuk, hallottuk, ’s tudjuk azon feleletéből, melyet az újságban is kinyomtattak} tudjuk azt, hogy hzon állandó biztosság’ nevének kiszedését — kik arra a’ végre voltak kirendelve, hogy a’ küldöttség’ tudósításait felvegyék, azokat az elnökkel közöljék, és ha szükséges, országos ülést ezközöljenek — a’királyi főherczeg meg akarta akadályoztatni} tudjuk azt is, hogy a’ passus’ nem adása iránt a’ királyi főherczegtől jött azon rendelés a’ kormányszékhez, melynek következésében az megtagadtatott} tudjuk azt, mert most hallottuk, hogy nzon állandó küldöttség, mely levelek’ kikeresésére volt részint kinevezve, az ország’levéltárából leveleket nem kaphatott} tudjuk azt, hogy miután a’követség ő Felsége előtt járt, az újságban egy igen egyoldalú közlés tétetett a’ felől} és tudjuk, hogy azoknak következésében, noha azoknak oly kevés reményt nyújtó előjelei voltak, ő Felsége sokkal kegyesebb tekintettel nézett ezen követségre, azt egész ünnepélyességgel, ’s mindegyütt elfogadta: ezt jó reménynek veszem, ’s ennek örvendek. Látjuk T. RR. az ő Felsége’ azon előbbi leírásában, melyet a’ királyi főherczeghez küldvén, azután jelünk is közöltetett, azt kimondva, hogy ő Felsége velünk sem maga, sem a’királyi herczeg által nem fog correspondeálni} ez most mégis megtörtént: ennek is ör- rendek, és jó jelnek találom. Történt ez alatt az is, hogy a’ kormányszéken álló egyik tag, ki azon hivatalt törvénytelenül viselte, ’s ki a’ közvélemény által azon irányban részesnek tartatott, melyet most a’ haza’ dolgai’ folyamotjában részemről nem szeretek, elbocsátatását kérvén, clbocsátatott: én ennek is örvendek. A’mi már magokat a’ leírásokat, ’s egyszersmind a’ követek’ tudósítását illeti, én úgy tartom, ezeket egymástól tökéletesen cl kell választanunk, és különböző czélrá használnunk. A’leírásokat én, mint a’ melyek nem az ország' rendéihez szólnak, nem nézhetem úgy, mint ő Felsége’ valami oly correspondentiáját, melyre felelettel tartoznának a’ RR} hanem minthogy olvastattak itt, ’s oly elveket foglalnak magokban, és méltatlan vádakkal terheltetünk, melyeket, minekutána itt hallattak, hallgatással clmcl- lőzni nem lehet} erre nézve azok általi sérelmünket felvenni, és egy feliratban, a Jegyzőkönyv -1 t j?
