Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)

Jegyzőkönyv - 1834 / 40. ülés

Negyvenedik ölé s. Nov. 7-én. 70 Mindazáltal létez azon hír, és ilyetén választó út, ily életkérdés még többször, 's men­tői hamarább is fordulhat elő; most is már mutatnak ilyenre némely állítások, melye­ket követi tudósításainkból is, ’s a’ felségnek nekik adott feleletéből is látok. Ila mon­dom ily életkérdés létezni fog, életkérdés, midőn egy szolgailag kész igen-t kíván­nak tőlünk5 hazafi kötelességünk szerint pedig férfias ncme-t kell mondanunk; akkor országgyűlésünket eloszlatják. És ekkor mostani cselekvésünknek az lesz következése, hogy egy feleskütt és törvényes statuum praeses és 3 itélömester fog létezni. En tisz­tán megvallom, hogy ha már a’ szétmenés vagy kergetés’ szomorú esetének meg kell történni, kivánatosbnak látom azon feleskettek nélkül, mint azokkal hagyni el ezen or- szággyülést. Ide jöttünk, ide küldettünk T. RR! magunkkal hoztuk azon szentségcs szek­rényt, melybe a" nemzet ’s küldőink kívánták ’s remcnylették, hogy jó rendszabásokat, régi törvényeink’ biztosítását és hasznos ujonan alkotandókat fogunk rakni, ’s azokkal gazdagon fogjuk azt nekiek, mint frigyládát, haza vinni. Ha a’ mondottak szerint osz­lik szét országgyűlésünk, úgy valóban nem azon szentség gyanánt tartandó frigyládával fogunk előttölt megjelenni, hanem ez egészen üresen maradván, helyében mi innen el- vándorlandók úti táskánkban majd viszünk nekiek egy statuum praesest és három itélő- mestereket. Hogy minő örömükre, minő hasznukra, azt nem vizsgálom. De ezen eset­ben azok hivatalukban törvényesen állók lévén, azok közül az egyik hihetósen oly polcz- ra tétetnék, mely hogy általa valaha ’s ily móddal foglaltassák el, keserű ’s nagyon szomorító lenne. Ezen jövendő bizonyosan nem kellemetes. Látom én annak nem bizonyos, látom nem is felette hihető voltát, de lehetőségét szükséges fontolóra venni. Tekintem más­felől azt, hogy ha nem esketjük: annak mik lesznek következései? Kétségen kívül c- zen lépésnek, melyet tenni igon is hatalmunkban van, következései nagyok lehetnek. Az országgyűlésnek rögtöni eloszlatása, és még azután következő veszélyos dolgok, mi­ket gyávaság már regéleni kezdett, hogy történnének, mint előbb is mondám, attól sem nem félek, sem azt nem hiszem; do egyéb az, a’ mit hiszek, egyéb az, és egyedül csak az, mitől rettegni tudok, ’s mitől rettegnem kell: az t. i. hogy ha nem esketünk, a’ dolog nagyon messze fog nyúlni, soká fog haladni; és ekkor lehet, hogy a közvéle­mény oly fordúlást vészén, miszerint valamely jelen cselekvésinket helyben nem hagy­ja, és ekkor általa nem pártoltatva, bizonyosan cselekvéseinknek többé sikere nem le­het. Ezek voltak azon nézetek, melyek engem a’ mostani felesketésre bírtak, de a’ me­lyekhez kétségen kívül járúl az, hogy ezen szabad akaratunktól függő, szabad akara­tunk’ parancsolatit követőleg teendő lépésünk, miszerint őket felesketjük, jusunkat vé­lekedésem szerint nem tapodja, nem gyengíti. Ezen just fentartjuk mi, és fogjuk is an­nak idejében máskor is gyakorlani, ’s ezen cselekvéssel is, miszerint az íTQt-iki eskü- forma szerint esketjük fel őket, mútatjuk azt, hogy nem egy kormány által parancsolt^ nem a’ kormány’ közbenjárása által alkotott, hanem csak az ország’ rendéi által készí­tett esküforma szerint esketjük őket fel. Midőn ezen tekintetekből szózatomat a’ felesketésre adtam, valóban annak szüksé­ges voltát sem vesztettem el szemem elől, miszerint a’ mi felséges fejedelmünk köve­teinknek tett feleletében ’s a’ már régebben hozzánk jött leírásban, valamint abban is, mi most itt felolvastatott, reánk nézve félelmes, jósainkra nézve ellenséges, sértő ’s szomorító van, azok ellen férfias felírásunkat megtegyük, ’s azoknak megczáfolására cse­lekedettel is lépjünk fel. E’ szerint, valamint javaslottam a’ felesketést, úgy van szeren­csém javaslani azt, mi clkcrülhctlcn, miszerint igen is czáfoljuk meg s feleljünk jele­sen arra, mi amaz első leírásban fenyegető volt; arra, mi mint vádoló, valósággal sér­* 20*

Next

/
Thumbnails
Contents