Az Erdély Nagy Fejedelemség és hozzá tartozó részek három nemzetekből álló nemes rendeinek 1809-dik esztendőben Kolosvár szabad királyi városban tartatott közönséges gyűlésein folyt tárgyaknak jegyzőkönyve, 1809. június 15. - július 15. (Kolozsvár 1831)
1809 / 1. ülés
i sainkat maga böltsessége szerént, melyei eddig-is szegény Hazánkat védelmezte úgy Kormányozni, hogy mind a’ Köz-bátorság fenntartassék, mind Hivségünk- nek ’s kötelességünknek eleget tégyünk. j2-sier: Ezekután a* Királyi Fö Igazgató Tanáts az Ország’ Rendéit elhagyván maga Tanáts Szobájába ment; a’ Méltóságos Elölülő Urö Excellentia- ja pedig minekutánna a’ Királyi Fö Igazgató Tanátsot kikiserte volna, viszsza- térvén a’ Statusokhoz, tellyes Hazafiui érzékenységgel intézett illyen beszédet mondott.* Tekintetes Statusok és Rendek! Megértettük immár a’ Királyi Kegyelmes feltételekből, hogy mü-is a’ Királyi Szék , az egész Birodalom, Ősi szabadságunk* ’s Jussainknak óltalmára hivattatunk. Az Isteni bölts gondviselés , a’ mü Királyi Házunk tsendes uralkodásának árnyékában, több mint egy Század alatt majd minden veszedelemtől meg- örzötte e’ mü kitsiny Hazánkat; a’ midőn más Tartományokat a’ Fegyver, éhség , és ínség pusztított, a’ mü Hazánkfiai a’ magok honnyokban Házok-népei* karjai között tsendesen nyugodtanak; mellyért az Ur Istennek Szent Nevét ma gasztalni, a’ Királyhoz hivségünket megbizonyitani kötelesek vagyunk. De most tsak nem az utolsó veszedelem fenyegeti az egész Birodalmat, abban e’ mü szegény Hazánkat-is, és szabadságunkat. Az Ellenség, melly a’ maga határt nem esmérö Uralkodásának mindent feláldozni kész, münket-is rabbokká akar tenni. «Si f 27 ) US Ennek ellentállására a’ mü virtusokkal tellyes Árpád’ ditsö véréből származott Kegyelmes Királyunk , a’ Királlyi Hertzegekkel együtt maga Személlyé- ben kiállott a’ tsata piatzra, minden veszedelmekre kitette drága Életét, a’Birodalomnak minden részei nagy áldozatokat tésznek, sőt egy része már fegyverrel pusztittatik. Amaz örök emlékezetet érdemlő Tyroliai nagy lelkű Nemzet, a’ midőn már ezen Birodalomtól elis szakasztatott vólna, régi Hivségétöl viseltetvén, érezvén egyszersmind a’ volt Törvények’ Szentségét megesmerö tsendes uralkodás, és a’ mostani vas-járom között való külömbséget, minden veszedelmeken keresztül rohan Ház-népestöl az Ellenségre. Hát tsak mü vesztegel- lyünk-é ? Nem, kedves Hazámfiai! nem oily* lankadt vér fóly mü bennünk, meghaljunk inkább Királyunkért, *s szabadságunkért, mint gyalázatoson éljünk. A’ mü ditsö Eleink vérrekkel vették-meg ezt az Országot, ’s nyertek szabadságunkat, vérekkel tartották-meg ezt nékünk, tsak nem egy maroknyi néppel sokszor megverték az egész roppant Török Tábort. Hát mü nem azoknak maradékai vagyunk-é ? Mútassuk-meg Kedves Házámfiai! hogy'mü azoknak Nemes Vérekből származtunk, ’s azoknak hamvai bennünk feltámadtanak, siessünk a’ segedelemre, tégyük érdemessekké magunkat a’ Borostyán Koszorúra, ’s a kesö Maradék előtt is áldott emlékezetre. Ezen fel-szók alatt: Éllyen a’ Király, tartsa fenn tejet a’ Szabadság! miénk lészen a’ gyözcdelem.
