Az Erdély Nagy Fejedelemség és hozzá tartozó részek három nemzetekből álló nemes rendeinek 1809-dik esztendőben Kolosvár szabad királyi városban tartatott közönséges gyűlésein folyt tárgyaknak jegyzőkönyve, 1809. június 15. - július 15. (Kolozsvár 1831)

1809 / 1. ülés

i sainkat maga böltsessége szerént, melyei eddig-is szegény Hazánkat védelmezte úgy Kormányozni, hogy mind a’ Köz-bátorság fenntartassék, mind Hivségünk- nek ’s kötelességünknek eleget tégyünk. j2-sier: Ezekután a* Királyi Fö Igazgató Tanáts az Ország’ Rendéit el­hagyván maga Tanáts Szobájába ment; a’ Méltóságos Elölülő Urö Excellentia- ja pedig minekutánna a’ Királyi Fö Igazgató Tanátsot kikiserte volna, viszsza- térvén a’ Statusokhoz, tellyes Hazafiui érzékenységgel intézett illyen beszédet mondott.* Tekintetes Statusok és Rendek! Megértettük immár a’ Királyi Kegyelmes feltételekből, hogy mü-is a’ Királyi Szék , az egész Birodalom, Ősi szabadságunk* ’s Jussainknak óltalmára hivattatunk. Az Isteni bölts gondviselés , a’ mü Királyi Házunk tsendes uralkodá­sának árnyékában, több mint egy Század alatt majd minden veszedelemtől meg- örzötte e’ mü kitsiny Hazánkat; a’ midőn más Tartományokat a’ Fegyver, éh­ség , és ínség pusztított, a’ mü Hazánkfiai a’ magok honnyokban Házok-népei* karjai között tsendesen nyugodtanak; mellyért az Ur Istennek Szent Nevét ma gasztalni, a’ Királyhoz hivségünket megbizonyitani kötelesek vagyunk. De most tsak nem az utolsó veszedelem fenyegeti az egész Birodal­mat, abban e’ mü szegény Hazánkat-is, és szabadságunkat. Az Ellenség, melly a’ maga határt nem esmérö Uralkodásának mindent feláldozni kész, münket-is rabbokká akar tenni. «Si f 27 ) US Ennek ellentállására a’ mü virtusokkal tellyes Árpád’ ditsö véréből szár­mazott Kegyelmes Királyunk , a’ Királlyi Hertzegekkel együtt maga Személlyé- ben kiállott a’ tsata piatzra, minden veszedelmekre kitette drága Életét, a’Bi­rodalomnak minden részei nagy áldozatokat tésznek, sőt egy része már fegy­verrel pusztittatik. Amaz örök emlékezetet érdemlő Tyroliai nagy lelkű Nem­zet, a’ midőn már ezen Birodalomtól elis szakasztatott vólna, régi Hivségétöl viseltetvén, érezvén egyszersmind a’ volt Törvények’ Szentségét megesmerö tsen­des uralkodás, és a’ mostani vas-járom között való külömbséget, minden vesze­delmeken keresztül rohan Ház-népestöl az Ellenségre. Hát tsak mü vesztegel- lyünk-é ? Nem, kedves Hazámfiai! nem oily* lankadt vér fóly mü bennünk, meg­haljunk inkább Királyunkért, *s szabadságunkért, mint gyalázatoson éljünk. A’ mü ditsö Eleink vérrekkel vették-meg ezt az Országot, ’s nyertek szabadságunkat, vérekkel tartották-meg ezt nékünk, tsak nem egy maroknyi nép­pel sokszor megverték az egész roppant Török Tábort. Hát mü nem azoknak maradékai vagyunk-é ? Mútassuk-meg Kedves Házámfiai! hogy'mü azoknak Nemes Vérekből származtunk, ’s azoknak hamvai bennünk feltámadtanak, siessünk a’ segedelemre, tégyük érdemessekké magunkat a’ Borostyán Koszorúra, ’s a kesö Maradék előtt is áldott emlékezetre. Ezen fel-szók alatt: Éllyen a’ Király, tartsa fenn tejet a’ Szabadság! miénk lészen a’ gyözcdelem.

Next

/
Thumbnails
Contents