Az Erdély Nagy Fejedelemség és hozzá tartozó részek három nemzetekből álló nemes rendeinek 1809-dik esztendőben Kolosvár szabad királyi városban tartatott közönséges gyűlésein folyt tárgyaknak jegyzőkönyve, 1809. június 15. - július 15. (Kolozsvár 1831)
1809 / 1. ülés
4 J^.rzor: Ezen Beszédét végezvén a’ Méltóságos Gróf Elölülő Ur ö Excellentiája, arra ítélő Mester Sala Mihály Atyánkfia a’ Statusok’ nevében e’képén felelt : Méltóságos Gróf és Belső Titok’ Tanáts Ur ! A’ Czélt kivinni, de annak elérésire szolgáló eszközöket elmellözni, felnem-venni, ’s azokkal teilyes (igyekezettel, és tehetségünk szerént nem élni, akár ezért, hogy felnem találhattyuk, vagy felkeresések-után fáradni óunyuk, akár hogy azok nehezek, alkalmatlanok, vagy magunkhoz alkalmaztathatóknak , illendőknek nem tartyuk, tsak annyi, mintha semmit nem kívánnánk, ’s előre bizonyosok lehetünk, hogy az olly móddal kívánt czélt einem érjük, annak haszni- tól, gyönyörűségétől elmaradunk, megfosztatunk. Tudják ez’Nemes Hazaidé gyülekezett Rendéi magából az öszve-hivó Levélből (Regalisból) hogy öszve-hivattatásoknak közelebbi czélja a’ Monarchiának védelmezése, és azzal szorossan egybe-kaptsólt Ősi szabadságunk, úgy Polgári alkotványunknak megtartása iránti tanátskozás, és azon Czélra szolgáló, ’s megállítandó módnak teljesedésben vetetése, elhatározása, utólsó Czélja pedig Ősi szabadságunknak, Polgári alkotványunknak késő Maradékainkra által-mehetése. Halják, értik, és tudják továbbá, hogy a’ mostan follyó háborúbéli Ellenség’ hatalmas fegyverének az Uralkodó Felség’ jó Fejedelmünk’ Mezei Hadai, fenn-álló Katonái hogy illő ellent álhatnak, azt viszsza-verhetik, a’ Mindenható Isten’ segedelme mellett remélhetni, tsak ugyan az ilyen hirtelen és reménytelen megtámadtatás’ történetére Törvényeink kit-kit személlyesen-is felkelni, és az Hazát, ’s ettől elválhatatlan Fejedelmi széket védelmezni, a’ Felsöségtöl kelendő parantsólatra is rendelték. Jó és kegyes Fejedelmünkben, ennek ez Hazabéli bölts, és meszsze- látó Gubernátorában, Fő Kormány Széke’ hiv Tanátsossaiban, a’Nemes Rendek’ méltó hiedelmeket helyheztetik, igaz megnyugvásokat érzik abból a’ tekintetböl-is, hogy noha sebess árvíz’ módjára rohanó veszedelem fenyegette, fenyegeti a’xMonarchiát, ’s következőleg ez Hazát-is, mindazonáltal a’ kivántatott segedelmet nem meghatározott számú és rendű fejüléssel, vagy egyéb valamely fizetéssel kívánták tellyesittetni, hanem a’ Nemes Haza’ ez iránti tanátskozás-végett öszve-hivandó Rendeire bízták , ’s azoktól kívánták , hogy a’ Monárchiára és következőleg ez Hazara-is fordulható veszedelem, váltózás, elhárittására kivántató eszközökről, úgy mint az Insurrectionalis Katonáknak kiállításokról, azoknak igazgatások , elelmek’ szüksége módjáról végezzenek, tsak azt kívánván, hogy a’ következhető veszedelem nagyságához képest kellető szorgalmatossággal vitessenek mind ezek végbe. Nem fognak semmit elmúlatni a’ Nemes Haza Rendei ö Felsége il- lyeten bizodalmát Hivségekkel viszontagólni, ’s megbizonyitani a’ Világ előtt, hogy a mely szabadságot régi Őseik vérek’ hullásával 's halálokkal szereztenek , es sok Századok’ folytával reánk szállitottanak, azt voltaképpen betsülleni tudják, es Jovaiknak, Életeknek-is nem kedvezvén, Oltalmazni, megtartani, ’s késő Maradékjaikra altal-eresztcni kivánnyák. «fg ( 28 ) Ü» ..ü :ju.
