A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 185 akkor részt a monarchia politikájának intézésében, de ha részt vettem volna is, soha eszembe nem jutott volna — arra gondolni, hogy mi azt a tényt, hogy támadó hadjáratot nem indítunk a szanzsák megszállására, bármely pillanatban értékesítettük volna. Mi egyszerűen nem mentünk he olyan területbe, amely nem volt a mienk és ha oda bementünk volna, casus bellit csináltunk volna egy agressiv katonai eljárással. Másik kifogása a t. bizottsági tag urnák, hogy túlságos nagy súlyt helyeztünk volna az európai concertre. Ezt a kifogást azután két irányban teszi ő részletesebb kritika tárgyává. Az első Albánia határaira vonatkozik, ahol helytelennek tartja eljárásunkat, úgy északi mint déli Albánia határait illetőleg. Én előbb a másodikkal végzek. Dél-Albániára vonatkozólag a t. bizottsági tag ur kifogásolja azt, hogy nem állottunk meg az ethnographiai határoknál, hanem jelentékenyebb számú görög népességet is csatoltunk Albániához. Itt elkerüli a t. bizottsági tag ur figyelmét az, hogy az ethnographiai határokat egyáltalán nem lehetett országhatároknak fölvenni. A*>k az ethnographiai határok ott ép úgy, mint a legtöbb helyen a világon, nem élesek, görög és albán lakosság keverten él együtt, a mai határmegállapitás szerint Görögországnak nagyon sok albán lakosa van és Albániának görög lakosai vannak, de teljesen lehetetlen lett volna úgy megvonni a határt, hogy mind az albánok Albániához, a görögök Görögországhoz tartozzanak. Az az európai commissio, mely kiküldettetett, egyenesen azzal a megbízatással küldetett ki, hogy a lehetőségig az ethnographiai határokat puhatolja ki és azt a határvonalat tűzze ki, amely az ethnograpbiának megfelel. És tényleg, csak midőn ez a comissio meggyőződött arról, hogy çzt szorosan megtartani lehetetlen, akkor jött létre az a compromissu- inos hat ár javaslat, amely számolt stratégiai feltételekkel, számolt geographiai feltételekkel, de mégis az ethnographiai feltételek alapján épült fel és lehetőleg mégis azt kereste, hogy kevés albán maradjon Görögországban és kevés görög Albániában. Ebben a tekintetben tehát elértük azt, amit elérnünk lehetett, mert nem lehetett volna a dolgot úgy megoldani, hogy görögök ne jussanak Albániához, kivévén azt az esetet, ha az összes vegyes népességet, köztük az albánokat is Görögországhoz csatoltuk volna. Andrássy Gyula gr./ Úgy van. Tisza István gr. : Én nagyon örülök, ha ebben az igen t. bizottsági tag ur velem egyetért, de akkor az a kritika, amelyet tegnap ebben a tekintetben gyakorolt, nem egészen helytálló. Abban teljesen egyetértek a t. bizottsági tag úrral, hogy nézetem szerint is mindent el kell követni, ami a görögök és albánok közötti súrlódásokat eliminálja és a Görögország és Albánia közötti jó viszonyt előmozdítja. Ebben A közüsügyek tárgyalására kiküldött országos bízott: én is nagyon fontos politikai érdeket látok, főleg Albánia jövője szempontjából, de, a Balkán általános fejlődése szempontjából is. Én is nagy örömmel látom azt, hogy a nagyhatalmaknak és talán nem utolsó sorban a mi monarchiánknak közreműködésével, úgy látszik, sikerült az epirusi kérdés békés megoldását biztosítani. Természetesen az a nehézség, hogy keverten lakván, lesznek Görögországnak albán alattvalói és görög alattvalói Albániának, az megmarad és okozhat súrlódásokat a jövőben is, amely súrlódások kiegyenlítése csak kölcsönös méltányosság és jóakarat mellett lehetségef. Most már áttérve az északi határra, az igen t. bizottsági tag ur kifogásolja azt, hogy ezeket a határokat szűkre szabtuk és hogy azok az albán városok — Diakova, Dibra stb. —, amelyek Szerbiához csatoltattak, nem maradtak meg Albániában és különösen erős kritikát gyakorolt a külügyminister ur azon eljárása felett, hogy amint ő mondja, a partit már előre feladta, mert hiszen november 17-én már tett egy olyan kijelentést, amely szerint nem hittük, hogy a végletekig ragaszkodnunk lehetne azokhoz a városokhoz. Ez a kritika teljesen jogosult volna, ha ezt a kijelentést a külügyminister ur vagy a nyilvánosság előtt, vagy olyan nagyhatalom előtt tette volna, amelynek törekvése tudvalevőleg Albánia határainak szükreszabására irányul. De ez egy bizalmas jegyzék volt, amit Olaszországhoz, szövetségesünkhöz, még pedig ahhoz a szövetségesünkhöz intézett a külügyminister ur, amelyik szövetségesnek teljesen azonos volt az érdeke a mienkkel, amelyik szintén életképes Albániát akart létrehozni, mert szintén attól a törekvéstől vezettette magát, hogy az Adriánál más, ránknézve esetleg aggályos állásfoglalás be ne következhessék, se most, se a jövőben. Ez tehát két olyan barátnak egymás közötti bizalmas eszmecseréje volt, amely két barát nemcsak szövetségben, de specialiter ebben a kérdésben teljes érdekegységben is áll egymással és csak természetes, hogy ha két ilyen barát, midőn belemegy egy diplomatiai actióba, egymás közt megbeszéli az esélyeket és egymás közt tisztába hozza azt, hogy mi az, amihez a végletekig ragaszkodik és mi az, amit esetleg feladni hajlandó. A t. bizottsági tag ur irigylendő bátorsággal annak a hitének ad kifejezést, hogy az ő meggyőződése szerint háború nélkül is meg lehetett volna ezt a területet Albánia részére szerezni. Hát kérem, ez olyan kérdés, amelyet sohasem fog senki eldönteni, mert hiszen az experimentumokat nem lehet megcsinálni, (Igaz ! Úgy van ! Derültség.) De méltóztassék meggondolni, milyen szívós küzdelemre volt szükség, hogy Szkutarit megszerezzük. Méltóztassa- nak meggondolni, hogy hónapokon keresztül kellett viselnünk a feszült európai helyzet ösz- szes következményeit azért, hogy létrejöjjön az ; naplója 1914. 24
