A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
172 VII. ÜLÉS. Nem akarok most arról sem szólni, amiről gróf Andrássy Gyula t. barátom tegnap terjedelmesen és meggvózóleg szólt. Az igen t. ministerelnök ur román actiójának módja minden esetre azt a látszatot nyújtja, mintha ezen külpolitikai jogosulatlan infiltratióknak befolyása alatt állana. A ministerelnök ur azt mondja, hogy nem áll ilyen befolyások alatt. Elhiszem neki, hogy nem áll, de mikor monarchiánk bukaresti képviselője e tekintetben de- zavuálja a ministerelnököt, (Úgy van! jobbjelöl.) amidőn ugyanakkor, amikor a ministerelnök ur a magyar parlamentben erősködik, hogy a Romániára való tekintet semmi szerepet nem játszik az ő román nemzetiségi politikájában, ugyanakkor a monarchiának Bukarestben accreditált követe azt mondja, hogy szerencsétlenség volna Romániához való viszonyunk tekintetében, ha ezek a tárgyalások sikerre nem vezetnének, — szóval az erre leghivatottabb közeg quasi hivata losan megállapitja az ellenkezőjét annak, amit a ministerelnök mond — és mikor mindezek után minden mérvadó kör bizalomnyilvánitásban részesül : hogvan igazodjunk el mi, hogyan igazodjék el a külföld az ellenmonclásoknak ezen útvesztőjében ? Ez az az oldala a kérdésnek, amely ide tartozik és amiért a kiilügyminister úrhoz fordulok. Ha a ministerelnök ur nem tud rendet csinálni és nem tudja alkotmányos befolyását arra felhasználni, hogy külügyi képviseleteink ne desa- vuálják az ő magyar politikáját és annak beállítását, ha a ministerelnök ur eltűri, hogy mikor ó azt mondja, hogy függetlenül Romániára való tekintetektől tisztán belügvi szempontok szerint állapítja meg nemzetiségi politikáját, akkor a mi követünk a legexponáltabb helyen — amin én nem csodálkozom, mert hiszen annak a követnek nézete mindig ez volt — az ellenkezőt szolgálja, akkor nekünk kell ez ellen tiltakoznunk és arra kell kérnünk az igen t. kiilügyminister urat, hogy gondoskodjék arról, hogy a mi külügyi képviseletünk részéről ne történjenek nyilatkozatok, vagy ne türessenek el, ha történtek nyilatkozatok, (Helyeslések.) melyek a dolgot akképp állítják be, ami ellenkezője annak, amit mindnyájan állítunk és amelyek megerősítik az ottani köröknek azt a felfogását, hogy ők bizonyos nemzetiségi politikát a mi részünkről feltételéül tűztek ki a barátságnak. Mélyen t. országos bizottság ! Hogy ez a felfogás nagyon el van terjedve, még pedig Romániának nemcsak kevesebb felelősséggel működő elemei részéről, itt van az igen nevezetes leleplezés, az az interjú, mely a Temps-ban néhány napja megjelent Disescu úrral, aki a Take Jonescu és Majo- rescu kabinetekben minister volt, a bolgár-román határkiigazitási komissziónak tagja, szóval a ki hivatalos állásban volt és nyilatkozik arról, hogy miért hidegedett el a viszony Románia és Asztria- Magyarország közt. Elsősorban azt mondja, bogy megtagadta az osztrák-magyar monarchia — igy mondja ő — a nemzetiségi kérdésnek és a Magyar- országon levő, szerinte több mint 3 millió, a valóságban 2,800.000 román ajkú polgárnak az emberi jogokat. És mennyire jól van informálva ez a kiváló politikus ! azt mondja — mindjárt magyarra fordítom — hogy addig, mig a szavazati jog, addig, jnig a sajtószabadság, addig, mig a közhivatalviselési jog, addig, mig az oktatásnak és az egyházi nyelvnek szabadsága nem lesz elismerve számukra, a magyarországi románok számára, addig nem lehet szó jó barátságról Románia és Magvarország közt. Kérdem, a szavazati jog tekintetében különbséget tesz-e a mi nagyon rossz, de más szempontokból rossz törvényünk az ország különböző ajkú lakosai közt ? Ha különbsget tesz, legalább a kerületi beosztás szerint inkább a románajkuak javára tesz különbséget, mintsem a magyar ajkúak javára, (Úgy van !) amit itt kimutatni nincs helyén, de szolgálhatok adatokkal bármikor. Vájjon meg vannak-e fosztva az egyházi nyelv használatának szabadságától ? Hiszen egyházi congressusaik vannak, amelyeken egyetlen magyar szó nem esik. Vagy az oktatásból, közhivatal viseléséből ki vannak-e zárva ? Tekintélyes állásban levő román férfiak ilyen híresztelésekkel töltik be a világlapokat, ily módon nyilatkoznak ! Ugyanaz a Disescu ur egyebek közt gravamenként felhozza azt, hogy ő az osztrák- magyar külügyministernek levelet irt, amelyben tiltakozását fejezte ki a magyar püspökség felállítása ellen románlakta területen. Idiáig mennek ezek a tendentiák . . . RakOVSZky István : Mégis csak vakmerőség ! Apponyi Albert gr. : . . . nemcsak román cul- turliga-gyüléseken, ámbár azokat a román kultur- liga-gyüléseket nem lehet annyira lekicsinyelni, mert a román culturliga olyan egyesület, mely Románia közéletének legjelentékenyebb tényezőit foglalja magában, melynek egyes tényei nem hivatalos tények ugyan, de mindenesetre az egyesület, mint olyan hivatalos pártfogás alatt áll, az egyesület képviselőit nem egyszer maga a román király is nyilvános kihallgatáson fogadta és törekvéseihez — nem ezekhez a törekvésekhez, de általában - legteljesebb rokonszenvét fejezte ki. Ez a culturliga sem utolsó tényezője a közhangulatnak. Hát ami legutóbb történt, a román tudományos akadémia felfogása ? ! Mindezeket azért hozom fel, hogy ámbár óhajtom a Romániával való jő viszonynak újabb megerősödését és fentartását, látok olyan jelenségeket a román közéletben, melyek ezt igen nehézzé teszik. Én némi nuanceban eltérek e tekintetben Andrássy Gyula gróf t. barátomtól, aki tegnap azt mondta, hogv ó az ilyen közhangulatbeli jelenségeknek csak akkor tulajdonit jelentőséget, ha azokat a hivatalos körök magukévá teszik. Én nemcsak akkor, de jelentőséget tulajdonítok akkor is, ha azok oly társadalmi erőt képviselnek, hogy közelfekvő az a veszély, hogy a hivatalos
