A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. gyáva tettük, sajnos, igazunk van. Hiszen alig néhány napja csak, hogy a t. külügyminister ur az albizottságban elmondott exposéjában megelégedéssel nyilatkozott az albán viszonyok nyugodt és békés fejlődéséről és máris bizonyítékát látjuk annak, mennyire távol áll még a monarchiának kezdeményezése és actiója az óhajtott sikertől. Elvégre azzal mégis csak tisztában kell lennünk, hogy az albán állam alapításának terve és a kezdeményezés a monarchiától indult ki és hogy ezért, amint azt Európa joggal állíthatja, a felelősség egyesegyedül a monarchiát, illetve a t. külügyminister urat terheli. Ellenzéki részről nem egy kifogást emeltek e kissé koczkázatos kezdeményezés ellen, csak tegnap hallottunk két nagyérdekü beszédet, melyben feltárták az albán államalapítás nehézségeit, az albán viszonyok zavaros voltát és szerény véleményem szerint a t. külügyminister ur még azt sem állíthatja, hogy ez post festa történt, mert hiszen már akkor, amikor az albán állam még csak alakulófélben volt, ugyanezen t. barátaim a bécsi delegatióban már figyelmeztettek erre, mégsem történt semmi ezen, már akkor is eléggé világosan előttünk álló veszélyek elhárítására. (Úgy van ! jobbfelól.) Mint ismeretes, külügyi vezetőségünk eleinte Izmail Kemallal állott összeköttetésben. Még meg sem született az albán állam és máris bebizonyult, hogy bizalmi emberünkre komolyan nem számit- hatunk. Azt hiszem, mindössze nyolcz hete, hogy a külügyminister ur Essad pasát Bécsben fogadta, sőt ó felsége magas színe elé vezette . . . Károlyi Mihály gr. : Bizonyosan párbajképes ! Windisch-Graetz Lajos herczeg : . .. és máris kitűnt, hogy ugyanaz az Essad pasa, akire mi olyan erősen építettünk, akire olyannyira számítottunk, mondom, ugyanez az ember a monarchia által protegált albán fejedelem ellen lázadást szervezett és mint legutóbb hallottuk, hazaárulás vádja alatt kénytelen volt Albániát elhagyni. Kiváncsi vagyok, hogy ezen mégis csak szembetűnő tényékhez mit szól a t. külügyminister ur, mert hiszen a t. minister urnák egész apparatus áll rendelkezésére, neki mégis csak tudnia kellett, hogy ilyesmi készül, neki tudnia kellett, hogy a lázongások és a forrongások merre felé vezetnek. Ami a legkétségbeejtőbb, az az, hogy a legutóbbi időben még az is hallatszik, hogy a t. külügyminister urnák még ez idő szerint sincs biztos tudomása arról, hogy voltaképen az Essad pasa féle lázadásnak mik az előzményei. Nem akarom e szomorú tényeket tovább fejtegetni, csupán egy megjegyzést óhajtok jenni. Egy tegnapi estilapban ugyanis azt olvastam, hogy a monarchiának albániai követe szintén elhagyta rendelkezési helyét és hajóra szállt. Károlyi Mihály gr.: Szép dolog! Wingisch-Graetz Lajos herczeg : Eleve is kijelentem, hogy a t. külügyminister urat sokkal jobban becsülöm, a vezetése alatt álló hivatalnoki kar iránt is sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem, mintsem elhigyjem, hogy ilyen eljárás egyáltalán lehetséges. Nem is azért hozom fel. Szerénv kérésem csak arra irányul, hogy a t. minister ur lehetőleg azonnal dementálja ezeket a teljesen lehetetlen híreket. Mert micsoda benyomást tehet egy ilyen hírnek csak a lehetősége is egész Európára ! Hiszen ha megköveteljük az utolsó paraszttól, hogy mint őrszem agvonlövesse magát a posztján, megkövetelhetjük azt is, hogy a monarchiának kirendelt hivatalnoka, kinek 52 millió ember érdekeit kell megvédenie, legyen annyira önérzetes, hogy ha kell, magát és családját is feláldozza. Vagy ne vállalja inkább azt az állást, (ügy van! ügy van ! jobbfelól.) En ezt a megjegyzésemet azzal kezdtem, hogv meg vagyok győződve, hogy Löwenthal báró nem hagyta el helyét, mert hiszen ez lehetetlen dolog, azonban tekintettel arra, hogy ez a hir egy lapban megjelent, kérem a t. külügyminister urat, hogy erre vonatkozólag igen erélyes dementit tegyen közzé. Éppen a legutóbbi napok eseményeiből látható, milyen nagy nehézségekkel állunk szemben Albániában. Albániának condominium volta, vagyis az a körülmény, hogy az egész alapítás két nagyhatalom felelősségére történt — habár természetesen a szó szoros értelmében condominium nem állapítható meg, de a körülmények olyanok, hogy össze lehet hasonlítani a condo miniummal, — mondom. Albániának condominium volta rendkívül megnehezít minden törekvést, amely rendezett állapotok megteremtésére irányul. Ha az ottani lázadásokat és forrongásokat komolyan elnyomni akarjuk, ennek egyetlenegy módja a katonai megszállás. Jelzem, ezzel a megjegyzésemmel nem akarom a t. minister urnák azt a tanácsot adni, hogy szállja meg Albániát, mert e tekintetben teljesen csatlakozom Andrássy Gyula rgóf t. barátom tegnapi megjegyzéséhez, hogy hiszen az ottani -viszonyoknak önmagukból kell kifej lődniök, azonban azzal mégis csak tisztában kell lennünk, hogyha igazán rendet akarunk teremteni, ennek egyetlen módja a katonai megszállás. Épp igy állunk a cultura dolgában is. Ha ott culturát akarunk teremteni, ennek egyetlen módja, hogy e cultura terjesztésére és fejlesztésére magunk vállalkoznunk. Mert én nem igen látom be, hogy honnan venné ez a szegény ország a szükséges erőforrásokat, hogy önmaga létesítsen ott culturát. Azt sem tudom megérteni, hogyan lesz lehetséges a jövőben a védelmi szervezetet, a cu'tura fejlesztésére és a gazdasági fejlesztésre irányuló intézkedéseket félig olasz, félig osztrák-magyar befolyással létesíteni. Nem igen tudom például elképzelni, hogy egy bank, vagy egy ipari vállalat hogyan alakulna meg ottan 50% osztrák-magyar, 50% olasz tőkével. Pedig ezeket az intézményeket valahogyan mégis csak létesíteni kell, ha egyáltalán számítunk arra, hogy Albániából állam lesz.
