A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS 155 kezesére áll-e a frauczia töke az osztrák vagy a magyar társaságnak. Az egész üzlet politikai hátteréhez és complikáltságához hozzátartozik az is, hogy a francziák már előre biztosították az oroszoknak a francziákra eső egyharmadnak 5°/o-át. Contempláltak tehát egy vasúti vonalat, amely eddig a mienk volt, lett volna nemzetközi vonal, lett volna egy olyan üzlet, amely mindenkinek hasznot hajtott volna, csak nekünk nem és mi ép az ellenkezőjét értük volna el annak, amit a minister ur elérni akart, t. i. hogy biztosítsuk utunkat a tenger felé. És én nem tudom, igaz-e vagy sem, de a lapokból úgy értesültem, hogy a t. külügymi- nister ur ezt a Vitali-féle tervet elfogadta és csak azért nem valósult meg, mert a szerbek olyan újabb követelésekkel állottak elő, amelyeket teljesíteni nem lehetett. Ezekkel akartam vázlatszerüen ismertetni a keleti vasút kérdését. 80k részlet kimaradhatott, a kérdés azonban gazdasági szempontból és politikai tekintetből is annyira érdekes, hogy szükségesnek láttam felemlíteni. Ha ezek után nézem monarchiánk újabb történetét, két kimagasló időpontot találok. Az egyik 1866, a maga prágai békéjével, a másik majdnem 50 évvel későbbi 1913, a maga bukaresti békéjével. Ez, az 50 év a béke fél évszázadának nevezhető. És én elszomorodott szívvel constatálom, hogy mindazok az államok, amelyek e fél évszázad békéjének gyümölcseit élvezhették, hatalomban, tekintélyben és gazdaságilag fejlődtek és emelkedtek ugyan, a béke gyümölcseiből azonban a mi számunkra nem termett semmi! Lehetetlen félreismerni azt a nagy hasonlatosságot, amely a prágai és a bukaresti béke közt van. Mi történt a prágai békében? A prágai békében minket kiszorítottak Németországból, a prágai béke után nekünk Németországban többé keresni valónk nem volt. A bukaresti béke kiszorított minket a Balkán-félszigetről s ahogy a dolgok ma állanak, a Balkán-félszigeten nekünk keresni valónk nincs. A königretzi szerencsétlenség után, amikor tényleg a legnagyobb emberekre volt az országban szükség, a magyar történetnek két legkimagaslóbb alakja, Deák Ferencz és Andrássy Gyula gr. az akkor összeroskadt öreg Ausztriát egészen uj alapra fektették. Az osztrák császárral együtt akkor alkották meg az Osztrák- Magyar Monarchiát, arra építették fel a dinasztiának szebb, boldogabb jövőjét. Néhány évvel később Andrássy Gyula gr. volt az, aki éles szemével megtalálta és felemelte azt a nagyon értékes fonalat, amely a mi százados balkán-politikánk fonala volt és amely századokon át elválaszthatatlanul a mi monarchiánkhoz kötötte az egész balkán keresztény világot. A mi sikereinknek, a mi diadalainknak ők örültek, ők ünnepelték azokat ép úgy, mint mi, és ők gyászolták velünk együtt a mi kudarczainkat. Azóta megváltoztak az idők. Ki ennek az oka? Ennek oka diplomatiánk, amely sohasem tudott a kor szellemének magaslatára emelkedni, amely elejtette ezt az értékes fonalat és amely ott hagyta heverni, hogy mások, kiknek jog szerint semmi belaszólásuk nem kellett volna hogy legyen a balkán ügyeibe, egyeduralmukat, kizárólagos befolyásukat biztosítsák ott a maguk számára. T. országos bizottság ! Méltóztassék visszagondolni azokra az időkre, amelyben az a fiatal monarchia volt a 70-es években. Két vesztett háború — 1859 és 1866 —, teljesen letört tekintély és ekkor jön Andrássy. Andrássy már a berlini szerződés tárgyalásakor a berlini congressuson magához ragadja a gyeplőket és nem mondja előre, hogy lemondok a vezérszerepről, nem mond semmit, hall- • gat, de cselekszik, vezette Európát abban az irányban, amely neki tetszett és amely az Osztrák-Magyar Monarchia érdekeit biztosította Andrássy Gyula gróf visszalépésével eltűnt mindez. Eleinte lassan-lassan, de később rohamosan. Utódai voltak akárhány an, de egy se követte, mindenki csak hirdette az ő politikáját és mindenki eltért arról az útról, amelyet Andrássy mutatott és amelyet egyedül helyesnek vallott minden utódja , Letértek erről az útról, majd idővel megint szépen visszatértek oda, ahonnan ő indult el. Visszatértek oda, ahonnan Andrássy felemelte a monarchiát és ott fektették megint le. T. országos bizottság ! Ha keressük ennek okát, nem nehéz megtalálni. Andrássy mikor magához ragadta a gyeplőket, az ő nagy szellemével felismerte, hogy sikeres külpolitikát csak akkor lehet követni, ha consolidálódtak a belpolitikai viszonyok. O volt a béke embere bent, ő azt a békét, amely a 67-iki törvényekben le van fektetve és amely egyelőre még csak hivatalos volt, életté, hússá, vérré tette, bevitte az osztrák és magyar népbe. Az ő visszalépésével mit látunk ? Feltámadt ismét a régi gyűlöletes szellem. Össze kellett veszíteni Ausztriát Magyarországgal s mikor ezek már el voltak egymástól választva, akkor össze kellett veszíteni az osztrákokat egymással és nehogy Magyarország ezáltal felül kerekedjék, ne hogy Magyarország befolyása praedomináljon, Magyar- országon egy évezredes történelmi hagyományt és culturalis egységet meg kellett, törni ; magyart magyar ellen kellett felbujtani.5 Es mikor azután telve volt a gyűlölettel ennek az országnak minden lelke, minden embere, még akkor sem elégedtek meg ezzel. Ki a gyűlölettel az ország határain túl ! T. országos bizottság! AIi lett ennek eredménye? Az, hogy ennek a gyűlöletnek, ennek a keserűségnek sokasága ellenünk fordult, mindenütt gyűlölnek minket s magunkra vagyunk hagyatva, magunkra vagyunk hagyatva annyira, hogy akkor, amikor egy megbízható secun20*
