A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 153 Ezáltal egészen (»lestünk a részvényektől, de mindamellett az üzemvezetés és az administratio a mi kezünkön maradt meg egészen 1910-ig, amikor okoknál fogva, amelyeknek nem tudtam a nyomára jönni, ebből a Becsben czég- jegyzett, tehát osztrák társaságból, török társaság lett. Hogy mi ennek az előnye, vagy mi ennek a hátránya, azt most részletesen kifejteni nem akarom, tény azonban az, hogy ha egy ilyen nagy jelentőségű vasút osztrák czégjegy- zett vállalat, akkor természetesen az osztrák törvényeknek van alárendelve és minden ügye- baja az osztrák törvények szerint intéztetik el. Hogyha azonban az török czég, hogy ha az Konstantinápolyban czégjegyzett vállalat, akkor ezeknek az ügyeknek az eldöntését a török biróságra kell bízni. Hogy mi volt tehát ennek az előnye, azt nem vagyok képes belátni. Amidőn a legutolsó balkánháboru kitört akkor a szerbek a keleti vasutaknak Saloniki— Mitrovica és Usküb—Zibefcsére eső vonalát lefoglalták. Ugyanakkor Bécsben az érdekelt körökben felmerült az áz eszme, — és ha nem csalódom, e tekintetben az igen t. külügyminister úrhoz is fordultak — hogy jó lenne a mi befolyásunkat és a mi praedomináló állásunkat e vasútnál biztosítani azáltal,' hogy a részvények többségét magunkhoz ragadjuk és ezáltal az egész vállalatot majorisáljuk. E tekintetben az én értesülésem szerint 1902 november havában a külügyi kormányhoz egy egyenes javaslat is lett benyújtva. Kormányzatunk e kérdéssel 1913 január havában komolyan foglalkozott és közvetített a külföldi csoportok és az osztrák és a magyar kormány között, illetve az osztrák és magyar consortiumok között. Az alku létrejött és a transactio 1913 április havában, ha jól tudom, 17-én vagy 19-én, tényleg effectuálva is lett. Az a körülmény, hogy ilyen hosszú huzavona előzte meg a tárgyalásokat, elég súlyos veszteségekkel járt e tekintetben, mert a részvények 1912 deczember vége felé 701, illetve 714-es árfolyamon állottak és áprilisban már szelvény nélkül, tehát ex coupon, 810-es árfolyamon kellett azokat átvenni. De mielőtt a transactio létrejött volna, még más tárgyalások is megelőzték a végleges megkötést. T. i. megala- kittatott két consortium. Ausztria részéről a Wiener Bankverein, az Anglo-Bank és a Boden- Crcditansta.lt. Magyarország részéről, az Általános Hitelbank, az Első Hazai Takarékpénztár és a Kereskedelmi Bank. Ezen bankok között egy bizonyos megállapodás történt, még pedig egy optio formájában T. i. az osztrák kormány felében, felében pedig a magyar kormány fentartotta magának az optio jogát, három évre, olyformán, hogy 1916-ig e részvényeket előre megállapított árban ezektől a bankoktól át fogja vehetni. Az ár titokban tartatott. Hogy ez mennyi, nem tudhatom, de azt hiszem, hogy legalább is — 810-ért vette — legalább is 820-as árfolyamban történt a megállapodás. De volt itt még egy más dolog. Arra az esetre, ha az osztrák vagy a magyar kormány az optió jogát elejtené, bizonyos bánatpénz fizetésére kötelezi magát a consortiumnak, amely bánatpénz összege szintén eltitkoltatik. Nem látok abban semmit, sőt helyeslem a kormánynak azt az eljárását, hogy ilyen garantiát ad, mert ez tulajdonképen egy kamat, polgári nyereség és bizonyos transactio után járó, szóval, veszteség elleni garantia, melyet a kormány nyújt abban az esetben, ha egy a bank-consor- tiumtól azt követeli, hogy olyan vállalat részvényeit vegye át, amelynek politikai vagy nemzetgazdasági háttere van. Ezt teljesen helyeselhetem. De egy dolog az, amely előttem még nincs kiderítve: az, hogy ezzel a, mondjuk, bánatpénzzel hogy állunk. Jár-e ez a banknak akkor is, ha az árfolyam jelentékenyen emelkedett ? Hátha a kormány nem akarja gyakorolni az optio jogát? A részvények ma, ha nem csalódom, 890-es árfolyamon állanak és ha a kormány egyszerűen elejti az optio jogát, akkor a banknak ajándékozza a minden részvénye utáni 80 K tiszta nyereséget és azonkívül megkapják ezek a bankok még ezt a bánatpénzt ? Erről mindenesetre kell hogy a pénzügyi kormányzat tájékoztatva legyen és kell hogy itt a külügyminister ur is tisztán lásson. A Betriebsgesellschaft és azonkívül a Schweizer Bank für Orientalische Bahnen átengedte ugyan ennek a pénzconsor- tiumnak a szaloniki és monasztiri vonalat, még pedig 9 millió francért, úgy hogy ezáltal a keleti vasutak összes dél félé, az aegei tenger felé eső vonalai e consortium birtokába jutottak. De nézzük a dolog másik oldalát. A szakemberek véleménye szerint e részvények egészen méltányos árban vétettek meg. Amikor a kormány e garantiákat nyújtotta, semmiféle risicót sem vállalt tulajdonképen magára, tekintettel a részvények boni- tására és a vállalat egészséges voltára. A kam at - biztositás összegét csak hozzávetőleg lehet kiszámítani. De legyen ez akármennyi, számításunk szerint a kormány risicója legfeljebb 1,200.000 francot tehet ki. Az igazság kedvéért felemlítem azt is, hogy ez a risiko, amely akkor csak elméleti volt, most egészen elesett és hogy ez az üzlet nemcsak gazdasági, közlekedési politikai, hanem még pénzügyi politikai tekintetből egészen elsőrendűnek tekinthető a kormányra nézve. A részvények azóta mindig emelkedtek, sőt már 900-on is túl voltak és most — az imént említettem — azt hiszem 893-an vannak. De most jön a balkán háború vége és a szerbek államosítani akarják a vasutat. Mi történt? Kiderült, hogy mikor a Schweizer Bank für ( Irientalische Bahnen és a Deutsche Bank a részvényeket a magyar consortiumnak átadták, 20 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság na|dója 1914.
