A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 151 gyónnál és egyéb anyagi forrásokkal és szemben találja magával az ideiglenes kormányt. Hát miért respektálja azt a kormányt, mikor senki sem ismerte el? A hatalmak létesítik Albániát, de otthagyják kormány nélkül, a kormányát nem ismerték el Miért ne lehetne annak a kormánynak feje Essad bey, kinek kezében van a hatalom, a kormányzati eszköz és minden, amivel legalább is meg lehet kezdeni egy országnak a szervezetét? Kibékülés történt ugyan az akkori kormány és Essad közt, de a vége mi lett? Albániából kiszorították azokat az embereket, kik másfél évig minden hatalmi eszköz nélkül vitték annak a résznek az ügyeit és azóta Albánia nem tud nyugalomra jutni. Tisztelt országos bizottság ! Albániának a legnagyobb hibája az, hogy amint beszédem elején mondtam, az a látszat, hogy ez az Albánia létét nem köszöni egy positivumnak, hanem, úgy látszik, hogy két negatívumnak köszöni. Az egyik az, hogy a szerbek ne jussanak az Adriához észak felöl, a másik pedig az, hogy dél felé az olaszok nem akarták, hogy a görögök foglalják el az Adriának épen azt a részét, amely olasz szemponthói felfogva ennek a tengernek az Achilles-sarka. Ez egy »Albanien aus Bosheit und Plaisir«, (Derültséf/.) de megfordítva, nem a szerbeknek bosszantására, hanem a monarchia bosszantására. Az egész' Albánia reám azt a benyomást teszi, hogy a mai viszonyok közt teljesen tarthatatlan. Életképesség nincsen henne. És mit ért el Európa végeredményben a balkán-háborúval? Azt, hogy a viszonyok változatlanul megmaradtak ugyanazok, amik voltak azelőtt, a különbség csak az, hogy a török birodalom fel- daraboltatása előtt a törökök gyilkolták le az egymást gyilkoló szerbeket, bolgárokat stb., mig most erre már szükség nincs, mert ezt sokkal jobban, sokkal nagyobb kegyetlenséggel végzik el a keresztények egymás közt. Példája ennek az isztibi tömeg-gyilkosság, hol a szerbek egy nap alatt 200 bolgárt gyilkoltak le, a másik az albán piaczokról való kitiltása az albánoknak. Ezek után át akarok térni balkán politikánknak gazdasági eredményére. Ezzel a kérdéssel ilyen részletesen nem kívánok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) csak ismertetni akarom az eredményt néhány statistikai adat alapján. Mielőtt erre rátérnék, kérem a mélyen tisztelt elnök urat, hogy egy kis szünetet adni szíveskedjék. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : A felfüggesztett ülést megnyitom. Kérem Rakovszky Béla bizottsági tag urat, szíveskedjék folytatni beszédét. Rakovszky Béla: T. országos bizottság! Nézzük most balkánpolitikánk gazdasági eredményeit. Ezek oly ijesztők, hogy néhány statisztikai adat meg fog minket győzni arról, hogy ha tovább is igy tart a dolog még egynéhány évtizedig, akkor a Balkánról gazdaságilag egészen ki leszünk szorítva. A bukaresti kereskedelmi forgalmi statisztikából kitűnik, hogy Románia behozatala 1884-ben 296 millió lei volt; — csak a kerek számokat említem fel, — ebből a monarchiára 129 millió esett, tehát az összbehozatalnak 44'3%-a, Angliára 58 millió, tehát 19°/o, Németországra 43 millió, vagyis 14° o, Olaszországra 2 millió, vagyis 8% esett. 1910-ben Románia összbehozatala már 409 milliót tesz ki, tehát majdnem kétszeresére emelkedett. Ha a kivitel csak az 1884-iki arányt megtartotta volna, körülbelül 220 milliónak kellett volna lenni. Németország behozatala 43 millióról 138 millióra, percentuatióban kifejezve 14° o-ról 33° o-ra emelkedett, 10 éven belül a behozatali államok közt a harmadik helyről az első helyre emelkedett. Olaszország behozatala 2 millióról 21 millióra emelkedett és mig 1884-ben az összbehozatalnak 0 8°/o-a esett rá, 1910-ben már 5'3°/o-ot tett ki. Anglia behozatala ugyanezen időszakban valamivel visszament és pedig 58 millióról 56 millióra, az össz- behozatal 19%-áról 13°/o-ra esett vissza. Monarchiánk behozatala pedig az említett időszakban 129 millióról 98 millióra ment vissza, az első helyről a másodikra, percentuatióban pedig 44°/o- ról visszaesett körülbelül a felére, 23%-ra. Ugyanebben az időben Németország behozatala megháromszorozódott, mig Olaszországé majdnem megtízszereződött. Nézzük kivitelünket ugyanebben az időszakban Szerbiába. Szerbiának összbehozatala 1884-ben 51 milliót tett ki, ebből a monarchiára esett 31'8 millió, az összbehozatal 62’4°/o-a, Németországra 46 millió, az összbehozatal 14'9° o-a, Angolországra 4 millió, Olaszországra 13 millió. 1910-ben azt látjuk, hogy Szerbia behozatala 51 millióról 84 millióra emelkedett, mig monarchiánk behozatala oda 31 millióról 16-ra, tehát a felére, vagyis az összbehozatalnak 62°/o-áról 19° o-ra esett vissza. Ha csak a per- centuatiót akartuk megtartani, legalább 45 millióval kellett volna emelkednie a behozatalnak. Németország behozatala 7 millióról 35 millióra, 14°/o-ról 41%-ru emelkedett. Törökország behozatala 1886-ban 421 milliót tett ki, ebből Angliára 184, vagyis 35°/o, monarchiánkra 82 millió, vagyis 19" o, Olaszországra 12 millió, vagyis 3%, Németországra 0'6 millió, vagyis 0'l°/o esett. 1911-ben Anglia behozatala 165 milliót tett ki, vagyis 19°/o-ot, monarchiánké 146 milliót, vagyis 18°/0-ot, tehát a percentuatióban itt is 1%-ot vesztettünk. Olaszország 3°/0-ról 8%-ra emelkedett, Németország pedig 5 év alatt 0 6 millióról és 1 °/o részesedésről 75 millióra, az összbehozatal 9°/o-ára emelkedett. Az összes balkán államok közt csak Bulgáriában voltunk képesek positiónkat megtar
