A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
MO VI. ÜLÉS. Törökország, bár nagyon összezsugorodva, még mindig megmaradt a Dardanellák őrének és Thrácziából még mindig sikerült annyit megtartania, hogy katonailag tartható a positiója Európában. A Balkán-államoknak a száma egy egészen uj állammal szaporodott : Albániával, amelyet a hármasszövetség, elsősorban a mi monarchiánk létesített, természetesen a nagyhatalmak hozzájárulása mellett. Ennek az uj államnak a határai, valamint általában a Balkáni-államoknak egymás között való határai nincsenek eléggé szerencsésen megállapítva. Szerbiának és Görögországnak nincs oka panaszra, valamint Montenegrónak sem ; Albánia azonban jelentékeny, olyan területet nélkülöz, amely az ethnographiai szempontok szemmeltar- tásával inkább Albániához lett volna csatolandó. Végül Bulgária, amint mindannyian tudjuk, nagyon mostoha elbánásban részesült. Bulgária háttérbeszoritását a második Balkán-háborúban történt teljes leveretése magyarázza meg. Azt, hogy Albánia nem volt egészen oly formán ki- kerekithető, amint azt monarchiánk kezdetben comptemplálta, megmagyarázza a török leverésének győzelmétől szinte megittasult Balkánállamok roppant terjedési tendentiája, amely- lyel szemben monarchiánk igen nagy energiája volt szükséges ahhoz, hogy Albánia egyáltalán létesülhessen. A Balkánon tehát uj rend van, amely mindenesetre bizonyos nyugalmi állapottal fog járni. A végleges elhelyezkedés azonban még máig sem ment végbe és alig hihető, hogy a sok elfojtott ambitio, az ethnographiai és a geographiai követelményeknek háttérbe szorításával járó keserűségek még bizonyos partialis eruptiókat elő ne idézzenek. Ezeknek a partialis eruptiókuak loca- lisálása, fájdalom, előreláthatólag még jelentékeny ideig fogja az európai nagyhatalmak súlyos gondját képezni. A mi feladatunk már most megvizsgálni azt, hogy megfelel-e az uj balkáni helyzet monarchiánk érdekeinek, hogy ennek a relativ nyugalmi állapotnak előidézésében monarchiánknak mi része van, hogy nem lehetett volna-e talán több eredményt elérni és ha igen, terheli-e mulasztás ezért külügyeink vezetőségét, igen vagy nem ? Külügyeink vezetősége eljárásának megbirá- lása tekintetében most sokkal több alappal rendelkezünk, mint az előző két évben, nemcsak azért, mert ma már nagyobbára lezárt, befejezett eseményekkel állunk szemben, mig akkoriban az egymásra toluló események forgatagának kellő közepében voltunk, hanem azért is, mert a külügyminister ur a két lefolyt balkánháboru alatt folyt diplomatiai jegyzékváltásoknak nagyon értékes gyűjteményét bocsátotta rendelkezésünkre, amelyet még a legutóbbi évben is nélkülöztünk. A vöröskönyv adatai nyomán lépésről lépésre ellenőrizhetjük a külügyminister urnák a lefolyt balkán válság során való eljárását és eljárása megítélésében ennélfogva nemcsak egy a dolog természeténél fogva szűkszavú ministeri exposénak, valamint az azt kiegészítő szóbeli felvilágosításoknak adataira vagyunk szorítva, hanem rendelkezünk hiteles, írott documen- tumokkal avégből, hogy eljárását megítélhessük. Az én csekély nézetem szerint a vöröskönyv igazolja azt, hogy külügyministerünk kezdettől fogva czéltudatos és következetes politikát követett, olyan politikát, amely a nagy középeurópai békehatalom, monarchiánk érdekeinek és békés intentióinak megfelel. E vöröskönyvben közölt adatok nagy részben mentesitik a külügyminister urat sok olyan igaztalan szemrehányás alól, amelylyel politikáját illetni szokás. Röviden leszek bátor ezekkel sorrendben foglalkozni. Mindenekelőtt ki akarok térni arra az észrevételre, mintha a külügyminister ur nem lett volna kellőleg tájékozva a Balkánon készülőben lévő események felől. Ezt az állítást a leghatározottabban megczáfolja a vöröskönyv, melyből látjuk, hogy már az 1912-ik év augusztus havában a külügyminister ur az összes európai nagyhatalmakhoz körjegyzéket intézett, amelyben bőven kifejtette a Balkánon forrongó állapotokat és annak a leghatározottabb szükségnek adott kifejezést, hogy az európai nagyhatalmak közös actiót indítsanak a balkáni nyugalom helyreállítása érdekében. A nagyhatalmak hajlanak is külügyministerünk initiativájára és csakugyan collectiv módon lépnek fel egyfelől a portánál, követelve tőle a szükséges reformok haladéktalan létesítését, másfelől a szövetkezett balkán államokkal szemben, tudatva velők a portánál történt közbelépést s intve őket a békére, annak hangsúlyozása mellett, hogy a háborúnak amúgy sem vennék hasznát, mert a nagyhatalmak a statusquóhoz ragaszkodnak. Természetesen amig a külügyminister ur ini- tiativája testet öltött, jelentékeny idő telt el, mert akkoriban, mint bölcsen méltóztatik tudni, az európai nagyhatalmak egymást féltékenyen ellenőrző két külön táborban voltak csoportosulva és ép ezért az egyetértő eljárás csak lassan érett meg és vált kivitelre alkalmassá, úgy hogy ez az együttes fellépés, ha még különben alkalmas lett volna is arra, hogy a háború kitörését megakadályozza, már csak elké- sése folytán sem biztosíthatta ezt az eredményt. Általában a balkán szövetség megalkotása és hihetetlenül gyors actióba lépése valóságos mestermüve volt a balkán diplomatának, melynek sikerességét nagyban előmozdították az akkori különleges körülmények, amelyek az időpontot ilyen actióra a lehető legelőnyösebbé tették. Törökország háborúba volt keveredve Olaszországgal nemcsak Afrikában, hanem az Aegei- és a Vörös-tengeren is, fél Arábia és egész Albánia felkelésben volt, Maczedonia aláaknázva, a török hadsereg tisztikara politikai
