A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS.

135

Akkor megindult alul a hecc ellenünk. Nem védekezett kellőleg ellene talán a román kormány sem azért, mert ennek az elégedetlenségnek hatása alatt állott. A közhangulat Romániában a Chauvinismus tetőpontjára hágott. Ez természetes is, hiszen tényleg fényesen vezetett külpolitika után határozott nagy eredményt ért el. Azt a szerepet amelyet Európa a berlini congressuson vitt, tulajdon- képen Románia vitte Bukarestben. Megváltoztatták a berlini szerződés pontjait, Románia elért mindent, amit elérni akart és elérte anélkül, hogy Európának beleszólási jogát elismerné.

Ezek nagv eredmények voltak és egv chauvi- nista-hangulatot teremtettek. E c’ auvinista-han- gulatnak már természetesen szálka a szemében testvéreiknek helyzete Magyarországon. Hozzájárult, meg vagyok győződve, ellenségeink mesterséges izgatása és nagy arányokat vett ez a mozgalom, amely mindenesetre szomorú és amelylyel számolnunk kell.

Előretolták, mintegy ürügyül, a magyar nemzetiségi politikát. De ez tisztán ürügy, ez nem oka ennek az elégedetlenségnek. Oka egyszerűen az, hogy ők momentan önérzetükben már alig bírják, legalább a román társadalom egy része alig bírja elviselni, hogy testvéreik részesei egv egységes nemzeti államnak, amely nem román. Otthon átérzik az egységes nemzeti állam fentartásának vitális szükségét, normalis viszonyok között, fájdalommal ugyan talán, de mégis elfogadják azt a tényt is, hogy testvéreik a magyar nemzeti állam egységes keretei között éljenek. A mai helyzetben ez már olyan fájdalmas sok chauvinista lelkében, hogy ezt nem bírják el. Akkor előretolják azt az állítást, mintha a magyar kormány igazságtalan volna a románokkal szemben. Bizony majdnem komikus, hogy épen most állítják ezt.

Fáradságot vettem, hogy utánanézzek a múltban történteknek, és láttam, hogy mikor Kál- noky gróf akkori külügyminister először bejelentette a delegatiónak, hogy Románia teljes sym- patiával viseltetik a hármasszövetség czéljai iránt, akkor a memorandumper folyt, akkor azok az urak, kikkel ma a ministerelnök ur szerintem igen helytelenül tárgyalt, órákig conversált nagy politikai kérdésekről, mind büntetés alatt álltak, be voltak zárva. Akkor azonban, azon politikai viszonyok között lehetett nyilvánosan mondani, hogy ők közelítenek a hármasszövetséghez, most ellenben szerintök oly elnyomásban részesülnek, hogy e végből nem tarthatják fenn politikájukat. Mikor a román király Budapesten volt, akkor Bánffy Dezső volt a ministerelnök. Bánffy Dezső mindenesetre a legchauvinistább minister volt nemzetiségi kérdésekben, aki egyáltalában létezett, ellentéte a jelenlegi ministerelnök urnák. Hogy akkor lehetett fentartani a szövetséget, ma pedig nem, ezt elhinni és komolyan venni nem lehet. Mikor Apponyi Albert t. barátom iskolai törvény- javaslatát tárgyaltuk, a barátság fennállt, de most, mikor azt módosítják a románok érdekében, most az fenn nem tartható. Ezek mind olyan ellenmondások, melyek bizonyítják, hogy ezek csak ürügyek, és a mi nemzetiségi politikánk nem lehet oka annak, hogy most elégedetlenek legyenek velünk és irányt változtassanak.

Ezzel a helyzettel szemben mit lehet csinálni ? Szerintem minden esetre élesen meg kell figyelni az ottani eseményeket. Ha lehet a barátságot fentartani, azt fenn kell tartani, mert az áll legközelebb érdekeinkhez, az a legjobb ; de illusiókat semmi körülmények között magunknak ne csináljunk, ne tévedjünk, mert tévedni ezen kérdésben végzetes volna. Csak akkor számítsunk reájuk, ha erre biztos alap van. Ne adjuk fel a barátságot könnyelműen, mert arra szükség van, mert az a legelőnyösebb, de tény, hogy nem szorultunk senkire, találunk más barátokat is, ha ott ellentétes hangulat lesz, amennyiben mi erősek vagyunk, egységesek vagyunk és czéltudatos politikát folytatunk. A nemzetiségi transactióba belpolitikánkra vonatkozólag semmi körülmények közt be ne menjünk, olyan lépést ne tegyünk, amely legkevésbbé is azt a hitet ébreszti, hogy most azért fogunk változtatni nemzetiségi politikánkon, hogy Románia barátságát megtartsuk.

Hadik János gr. : Már belementünk ! (Zaj.)

Andrássy Gyula gr. : Kifelé támogassuk erély- lyel, ha ugyan felénk fordul ott a rokonszenv és barátság, támogassuk mindeki vei szemben Románia érdekeit, úgy hogy meglegyen a megfelelő haszna, azonban minden ilyen beavatkozást a legerélyesebben és legridegebben vissza kell utasítani, mert az teljesen megengedhetetlen először azért, mert méltóságunkba ütközik, másodszor azért, mert ha ezt forcirozzák, akkor megnyerhetik a román nemzetet, de elveszíthetik a magyar nemzetet.

Képzelhetetlen, hogy egy magyar ember kitartson olyan szövetség mellett, melynek érdekében idegenek beavatkoznának belső politikai kérdéseinkbe. De azért is lehetetlen, mert egyáltalában czélhoz nem vezető. Képtelenség azt hinni, hogy a belpolitikának bárminő módosítása által, amelyet magyar ember elfogadhat, módosuljon odaát a hangulat és a szövetség, ha egyáltalában ingadozik, megerősödjék.

Ez teljesen képtelenség azért, mert amint észreveszik a mi románjaink, hogy nekünk külpolitikai czélokhoz szükségünk van arra, hogy ők kiállítsák nekünk a becsületességi bizonyítványt, akkor sohasem fogunk velük semmit elérni, akkor mindig fokozódni fog az ő követelésük mathe- matikai biztonsággal mindaddig, mig nem fog akadni egv ember, bárminő pártállásu legyen és bárminő felfogása legyen is a nemzetiségi kérdésben, aki szóba állhatna ilyen követelésekkel. Es akkor maga Bucarest is teljesen félszeg helyzetbe fog jutni, maga sem foghat megelégedni kevéssel, mert amint egyszer az egész román faj előtt tudva van, hogy az ő magatartásától függ bizonyos concessiókat tőlünk kicsikarni, akkor meg nem elégedhetnek azzal, amit ma adhatunk, akkor ők a chauvinista nyomás alatt kénytelenek lesznek napról-napra többet kérni és akkor égé-