A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VÎ. ÜLÉS. 120 helyes czélokat tűzött ki, nagy bölcseséget bizo- nvitott e czélok feltalálásában, de megint nem tanúsított elég erélyt e czélok végrehajtásában. Igen nagy, felfogásom szerint talán túlságos súlyt helyezett arra, hogy Európával közösen, egy- értelmüleg járjon el minden egyes kérdésben, még a végrehajtás terén is. Ez azután sok hátránynyal járt. Az első ebből következet baj, amelynek most látjuk első következményeit, az, hogy maga Albánia rosszul alkottatott meg ; hibásan állapították meg határait. Hibás szerintem az északi és keleti, valamint hibás nézetem szerint a déli határ is. Az északi és keleti határon lemondtunk olyan vidékekről, amelyek Albánia életképességének csaknem mellőzhetetlen feltételei. Lemondtunk Priz- rendról, Djakováról, Dibráról, amelyek lakossága az albánok legműveltebb, legvagyonosabb eleme volt. Ezek hiányozni fognak Albániának mindig, mint oly positiv erő, amelyre azon nehéz munkában, amely előtt áll, nagy szüksége lenne, mert e munkájában valóban nem mondhat le semmiféle támogatásról, hogy az eléje tornyosuló óriási nehézségeket lekiizdhesse. És momentán is nagy nehézségeket okoz ez, mert hiszen tudvalevőleg az ottani lakosság nagy része megfosztatott a vásárokra való járástól, amely vásárokból élt, egyedül élhetett, mert minden más helytől a járhatatlan utak által van elválasztva. Ezzel tehát kenyerüktől fosztották meg őket és ezáltal az a vidék a nyugtalanság és a veszélyes lázadások egyik fészke lett. Másrészt azáltal okozott ez már momentán is nagy nehézségeket Albániának, hogy az elszakított területeken lakó albánok nagy része jóformán vagyon és kenyér nélkül Albániába ment és igy az albánoknak kötelességükké vált mindjárt kezdetben, amidőn arra még jóformán semmiféle eszközzel sem rendelkeztek, — amint a t. külügyminister ur mondotta az albizottságban — Albánia budgetje terhére — amely azonban nem létezik — ezt a szegény odamenekült lakosságot ellátni. Magam láttam őket, amint Skutaritól északra tanyáznak minden holmi nélkül, sátrak nélkül, kitéve a hidegnek és esőnek. Rendkívül rossz vért szült ez egész Albániában és azt mindjárt keletkezése első perczeiben igen nehéz gazdasági problémák elé állította. Hibásnak tartom továbbá a déli határt is. Azt tartom, hogy ott nagyon messze mentünk és nagyon intensiv görög érzésű elemeket is Albániához csatoltunk, ami megint nagyon káros következményekkel járt. Mert Albániának feladata most nemcsak az lesz, hogy önmagát kormányozza, hanem hogy mindjárt első megalakulása idején másokat is kormányozzon, olyan fajhoz tartozókat, akik kétségtelenül már sokkal előbbre vannak a civilisatio és a műveltség terén. Tőszomszédságban van a független Görögországgal, amely ma, épugy mint a többi ottani keresztény államok, megnövekedett önérzetének tetőpontját érte el. A Nagyon nehéz feladat az albán kormányra nézve ezeket az albánoknál műveltebb és gazdagabb görögöket kormányozni és e feladat megoldása folyamán az Albánia és Görögország közti ellenségeskedés veszélye is fenyeget. Ez annyival nagyobb veszély lenne Albániára nézve, mert szomszédai közül kétségtelenül Görögországban találhatja meg legbiztosabb és legtermészetesebb támaszát. Görögországnak ugyanis nem lehet ambitiója az, hogy albán területeket egy létező független Albániától elhódítson. Mihelyt a saját nemzetiségéhez tartozók helyzetét biztosítva látja Albániában, akkor minden érdeke az, hogy a Görögországtól északra elterülő Adria-partot ne egy szláv nagyhatalom bírja, — relative értve a nagyhatalom szót az ottani viszonyok közt — hanem hogy azt a vele barátságos, független és reá nézve semmiképen sem veszélyes Albánia vegye birtokába. Görögország természetes szövetsége roppant értékes Albániára nézve azért, mert a tőszomszédságában van és mert egy uj ország a kezdet nehézségeivel roppant nehezen küzdhet meg, ha minden szomszédja ellene van. Már pedig kétségtelen, hogy Albánia északi szomszédjai : Szerbia és Montenegró sohasem fogják feladni azt a vágyukat, hogy az Adriához jussanak ; az be van vésve minden szerb és montenegrói szivébe, hogy Skutarinak az övéknek kell lennie. Régi vágyódásuk ez már ; ott van a montenegrói bérezek lábainál e gazdag és kies vidék s a közelmúltban már birtokában is voltak, sok vért és pénzt áldoztak bírásáért ; legutóbb rendkívüli sok vér- és pénzáldozattal bejutottak, azután kidobattak. Ennek emléke bennük van, ez nem fog megszűnni és tisztában kell lenni azzal, hogy minden zavar, minden belviszály igen köny- nyen felébreszti újból Szerbia és Montenegrónak a maga szempontjából érthető és természetes vágyát, hogy ezeket a részeket meghódítsa. Ezzel szemben egy szomszédnak jóakarata, egy olyan szomszéd barátsága, amelyiknek nyelvét legjobban ismerik Albániában, amelyiknél nevelkedett az albán férfiak nagy része, megbecsülhetetlen és okvetlenül szükséges. Nagy volt a veszedelem, hogy az epirusi kérdésnek ekként való megoldása révén ez a barátság egyszersmindenkorra el fog romolni. Nagy örömmel látom azonban, hogy a helyzet már javul, hogy bizonyos megegyezések jöttek létre és constatálom, hogy miután Albánia elvesztette északkeleti és északi természetes kiterjedését, nem adhatja fel ezt a részt, mert az a vagyoni erő, amely ott van, az részére nélkülözhetetlen ; de kívánatos, hagy az epirusi kérdés ne maradjon állandó szálka a görög és albán nemzet barátsága szempontjából és nagyon kívánatos, hogy a teljes autonómia behozatalával a görög nemzeti érzéseket ne sértse az albániai kormányzat. Mindezeket a nehézségeket fokozzák azok a cronikus bajok, amelyek Albániában vannak és amelyekről mindenki tudott, aki ezzel a kérdéssel 17 közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója 1914.
