A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
122 V. ÜLÉS. De ha már felszólaltam, akkor engedje meg az országos bizottság, hogy két kérést intézhessek még a közös pénzügyminister úrhoz, épen az elmondottak kapcsán, t. i. először azt, hogy szeretném, ha ő nagyméltósága olyan szives lenne és értesítené, tájékoztatná az országos bizottságot arról, hogy a lefolyt balkáni események után Bosznia-Herczegovina lakosainak hangulata milyen, hogy megnyugvással nézhetünk-e mi a jövő elé és hogy általában az ő felfogásuk érzelmileg is a monarchiával szemben milyennek tekinthető? Másik kérésem pedig az, lenne szives felvilágosítást adni a közös pénzügyminister ur az iránt — és ennek a kérésnek már ismételten és ismételten kifejezést adtam az országos bizottságban — hogy a rendelkezésre álló ösztöndíjak magyar vonatkozásban miért nem használtatnak ki olyan arányban, amint az minket megilletne és hogy történt-e az utolsó időkben e részben valamely módosítás vagy javítás, mert hiszen — amint már előzőleg is bátor voltam előadni —' nagyon nagy súlyt helyezek arra, hogy minél több bosnyák ifjú Magyarországon nyerje el főiskolai kiképeztetését. Ennyit kívántam megjegyezni és nagyon hálás leszek, ha ő nagyméltósága ezekre a kérdéseimre felelni lesz szives. Elnök : Â közös pénzügyminister ur ő excel- lentiájának képviselője kíván nyilatkozni. Thallóczy Lajos osztályfőnök: T. országos bizottság! (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. országos bizottság, hogy azon kérdésekre, amelyekre a közös pénzügyminister ur parancsára itt válaszolnom kell, röviden reflectáljak. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban is ki kell jelentenem, hogy az előadó urnák beszédét, amelyben a Bosznia- Herczegovina administratiójának képét oly fényesen megrajzolta, köszönettel veszszük tudomásul, de a magunk részéről minden tekintetben azon leszünk, hogy sokkal intensivebb munkával és teljes objectivitással mint eddig járjunk el mindazon kötelességek teljesítésében, amelyek a mi hatáskörünkbe tartoznak. Két concrét kérdést volt szives az előadó ur hozzánk intézni. Az első kérdés az, hogy a főiskolákon tanuló bosnyák ifjúság arányszáma kedvezőbb lett-e vagy sem ? Erre nézve csak ismételhetem a múlt delegatio alkalmával tett abbeli nyilatkozatomat, hogy ez az arány csak akkor lesz kedvező, ha az 1906 —1907 óta a magyar nyelvet relativ obligate tanuló ifjúság matúrát tett és nagyobb számban fog jelentkezni a magyar főiskolákra. Kijelenthetem tehát, hogy az arányszám ugyan nem lett kedvezőbb, de minden olyan bosnyák illetőségű ifjú, aki magyarországi főiskolákra készül, az országos kormány részéről okvetlenül támogatásban fog részesülni, azokat okvetlenül ki fogjuk küldeni. Ne méltóztassanak azonban t. országos bizottság a számoktól megijedni. Igaz ;y:, hogy 94 ezer korona áll rendelkezésre külföldi ösztöndíjakra és ebből 69.000 korona fordittatik a főiskolákon tanuló ifjúságra és csak 22.000 a magyar főiskolákon tanulókra (3000 a külföldre), de ez az arányszám, amint mondtam, javulni fog. E részben bizonyos nehézségek állottak fenn régebben, amennyiben az idevaló közoktatásügyi kormány csak legújabban intézkedett akként, hogy a bosnyák érettségi bizonyítványokat a magyar főiskolai tanulmányok folytatásának alapjául elfogadták. Méltóztassanak azonban azt is megengedni, hogy másfelől az itteni főiskoláknak sem volt meg mindig az a vonzó erejük, amely a bosnyák ifjakat nagyobb számban ide hozta volna. Esetet tudok, hogy egy selinecz- bányai főiskolai bosnyák tanuló, aki a tanárok heigazolása szerint tudta a tárgyat, csak a magyar nyelvtudása volt gyenge, megbukott. Nem tudom, hogy mennyiben felel meg ez a hir a valóságnak, azonban azt a kívánságot a magunk részéről is ki kell jelentenünk, hogy a főiskolákon nem kivánják azt, hogy ezek a bos- nják ifjak amint ide jönnek, mindjárt a magyar történelem és a magyar nyelv teljes ismeretéről tegyenek tanúságot. Elvégre az, aki magyar főiskolára jön, akár tud magyarul, akár nem, meg fog tanulni magyarul, ha itt akarja képzettségét elnyerni. Eleknek rövid előrebocsátása után Chorin Ferencz országos bizottsági tag urnák azon közjogi vonatkozású tételeire, amelyekre a mi- nisterelnök ur már megfelelt, nem akarok reflec- tálni s csupán egyet kívánok felszólalására megjegyezni, azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a vasúti tarifák tekintetében összeülendő értekezlet már most kezdje meg a maga munkálatait. Ez technikailag sem lehetséges. A közös pénzíigyminjs- ter ur állja azt a nyilatkozatát, illetőleg Ígéretét, hogy a vámtarifa dolgában hajlandó a delegatio tagjaival érintkezésbe lépni és mindazokat a panaszokat, amelyek e részben felmerültek, megvizsgálni. Azonban csodálkozom, hogy egy olyan szakember, mint Chorin ő méltósága, általánosságban vetette fel a dolgokat, amit szó nélkül nem hagyhatok. Az első az, hogy a bosnyák-herczegovinai vasút barême sokkal nagyobb, mint a magyar államvasuté. De ennek a megjegyzésnek indokolását nem adta. Hát kérem, t. országos bizottság, nemcsak hogy nagyobb, hanem száz per- czenttel nagyobb, mint a magyar államvasuté és az osztráké. De ennek megvan az oka, mert száz per- czenttel magasabbak a bosnyák-herczegovinai vasutak üzemi költségei. Először is a keskeny vágányu vasutak teljesítőképessége sokkal kisebb, mint a normál vágányunké ; másodszor a kes- kenyvágányu rendszer következtében fogaskereket kell alkalmazni helylyel-közzel, ami szintén nehezíti a közlekedést : harmadszor pedig az, hogy ami exportunknak, ami kivitelünknek legnagyobb része úgynevezett tömegárukra esik, még pedig leginkább fára és szénre stb., amiket
