A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS 59 114. §-ában a jogos védelem eseteiről szól és azt mondja, hogy jogos védelem körébe tartozik az is (olvassa) : »Hieher gehört auch, wenn Offiziere, oder den Offizierscharakter bekleidende Militärpersonen an ihrer Elire in Gegenwart einer, oder mehrerer anderer Personen rechst- widrig angegriffen sich um der Fortsetzung solcher Beleidigungen ein Ziel zu setzen, auf der Stelle der ihnen zuständigen Waffen bedienen. Wenn dieser Zweck nicht auf andere Art erreicht werden konnte, und in dem Gebrauche der Waffen das Mass unumgängliches Nothwen- digkeit nicht überschritten wurde, so hat die Strafbarkeit wegen einer solchen That ganz zu entfallen.« Ez az, amit a polgári büntetőtörvénykönyv is a jogos védelem czime alatt ismer, csakhogy a mi polgári büntető törvénykönyvünkkel szemben ez a jogos védelem, amelyről itt szó van, amint láttuk, a verbális* injuriák esetében is megengedi azt, hogy a fegyvertelen embert fegyverrel támadja meg a katonatiszt. Azt kérdem én, hogy összefér-e ez ismét a katona hivatásával? A katona fegyvertelen emberrel szemben, a ki őt nem támadja meg testi épségében, használhatja-e a fegyverét? Megfelel ez a katona díszének, összeegyeztethető ez a katona caracterével ? Es a szóbeli sértést lehet-e egyáltalában olyannak tekinteni, amelynek elhárítására erőhatalom alkalmazható? Éz különben igen veszedelmes és kétélű joga a katonatisztnek épen azért, mert nincs szabályozva, hanem csak egy általános mondásba van beleburkolva, hogy ezzel a védelemmel a katonatiszt mikor élhet. Mindenkor a kasszálás veszedelme lebeg a feje felett abban a kérdésben, vájjon helyesen járt-e el azért, mert használta, vagy azért, mert nem használta a fegyverei és megbüntetik-e azért, hogy nem kellő időben élt a fegyverével, vagy megbüntetik-e azért, mert fegyverét használta Mindig ez a dilema lebeg a feje felett és az ő saját kardja, amelyet használt, Damokles kardjává válik, amely ott függ a feje felett. Semmiféle osztálynak az önbíráskodás jogát meg nem adhatom. A katonatisztnek hivatása megérdemli a legnagyobb büntetőjogi oltalmat s a katonatiszt meggyalázására akármilyen súlyos büntetést is szabjanak ki, én azt elfogadom. Azt a jogot katonatisztnek, hogy ő a verbális injurival szemben fegyvert rántson védtelenek ellen, megadni nem lehet, ez a katona caracterével és hivatásával ellenkezik. Ez a legnagyobb mértékben privilegium odiosum a katonatisztekre, mert mintha a középkorban élnénk, a fizikai erőnek oly jelentőség tulajdonittatik, mely emberek becsülete felett dönthet. Ha egy vékonyabban, ha egy gyengébben sikerült katonatiszttel szemben egy óriási erejű ember brutálisan lép fel és kardját elveszi, akkor az a katonatiszt a világ legzseniálisabb, legderekabb, legbecsületesebb legkiválóbb katonája lehet, másnak brutalitása őt katonai méltóságában meggyalázta. Mintha a középkorban volnánk az ökölnek, a fisikai, a baromi erőnek olyan jelentőséget tulajdonítanak, mintha a fisikai, a baromi erő alkalmazásával valakinek becsületét el lehetne venni. En, t. országos bizottság, a becsületről olyan véleményben vagyok, hogy a becsületben minden ember suverén abban az irányban, hogy az én becsületemnek magam vagyok az ura, csak a magam becstelensége által lehetek becstelen, nem pedig azáltal, hogy más engem meggyaláz, mert hogy valaki mást megtámadjon, meggyalázzon, ahhoz csak elvetemültség szükséges, az nagyon könnyű dolog. Már most a legbecsületesebb ember, ha megkarczolta valaki, meggyalázta valaki, sárral dobálta valaki mindaddig becstelen, mig az a kitűnő ellenfél nem hajlandó páros viaskodás- ban a becsületét visszaadni Ennek a lényege az, hogy becsületes lehet bárki csak formálisan kell fentartani a becsületet, és addig senki sem becsületes ember, amig le nem feküdt aludni, mert egész nap mindig találkozhatik egy csirkefogó, aki megsérti s ezen sértés által becsületétől megfosztja. Akkor fel van függesztve a becsülete mindaddig, amig lovagias tornában mérkőzéssel ez a becsület néki vissza nem adatik Már a múlt alkalommal bátor voltam ezen kérdéseket a t. liadügyminister úrhoz intézni és most is felteszem ezeket a kérdéseket. Nem formális interpellatio alakjában, de ha feleletet nem kapok, bátor leszek ezt formális interpellatio alakjában is megtenni. A kérdés amit felvetek az, hajlandó-e a t. liadügyminister ur ezen kétlelküségnek véget vetni, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv egyfelől a párviadalt bünteti, másfelől a katonatiszteket a becstelenség fenyegeti, ha párviadal intézménye előtt meg nem hajolnak, továbbá hajlandó-e a hadügyminister ur kezdeményezni megváltoztatását a fegyverhasználati jognak, amely ezt a fegyverhasználati jogot verbális injuriával szemben való védekezés kizárásával szorosan a jogos védelem területére szorítja. Elnök: A ministereluök ur kiván szólani ! Tisza István gr. ministerelnök : T. országos bizottság ! Méltóztassék nekem megengedni, hogy főleg egy kérdéssel foglalkozzam kissé behatóbban, mielőtt azonban erre rátérnék, kikérjem igen rövid időre a t. országos bizottság türelmét, hogy egy pár olyan momentumot is érintsek, amely a vita folyamán szóba hozatott. (Halljuk! Halljuk!) T. barátom a pénzügyminister ur alaposabban, mint én tehetném, foglalkozott a pénzügyi helyzet kérdésével és miután kilátásba helyeztetett, hogy gróf Apponyi Albert t. bizottsági tag ur és t. barátom a pénzügyminister ur ezt az eszmecserét közelebbről folytatni fogják, egyáltalában nem érzek magamban sem kedvet, sem hivatást, hogy a kérdés jelen statidumába bele8*
