A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
60 III. ÜLÉS. szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Csak akarom con- statálni, hogy a mi tagadhatatlanul nagyon aggályos, pénzügyi helyzetünknek nézetem szerint három egyenlő horderejű fontos oka van. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a nagy katonai kiadások, melyek nem tőlünk függnek, mert ha a monarchia véd- képességéről, hazánk biztonságáról lemondani nem akarunk, el kell menni addig a minimális határig, ameddig tekintettel a többi államok fegyverkezésére, a védképesség szempontjából okvetlenül szükségünk van. Ez tagadhatatlanul nagy terheket ró hazánkra s ezek a terhek messze felülmúlják azokat a kereteket, amelyekre nyolcz-tiz év előtt gondoltunk. A másik, az általános pénzügyi és gazdasági helyzet, amely fájdalom, a legkülönbözőbb okoknál fogva különös sulylyal nehezedik hazánkra, amihez az egész világ pénzügyi és köz- gazdasági fejlődésével összefüggő hátrányos következményeken felül még az a csapás is hozzájárult, hogy — félek — az idei lesz a harmadik határozottan ínséges esztendő az ország keleti részén. A harmadik tényező állami életünkben a terhek óriási emelkedése. Nem akarok ebből fegyvert kovácsolni senkivel szemben. Nagyon szívesen elismerem, hogy Iliacos peccatur intra muros et extra. Ebben a tekintetben számos alkalommal adtam aggályaimnak kifejezést akkor, midőn a szabadelvű kormányok támogatója gyanánt azok hátamögött helyett foglaltam. Nagyon jól tudom, hogy a terheknek az az óriási megnövekedése, mely fájdalom, ezzel a sulylyal arányban nem álló társadalom vállaira nehezedik, az ami egész fejlődésünkben pártkülönhség nélkül előidézett tény, amelylyel azonban számolni kell az egész vonalon, és amelylyel szemben az a kötelesség háramlanék minden hazája közügyeivel foglalkozó magyar emberre, hogy minden tőle telhetőt kövessen el, hogy a magyar társadalom folyton fokozódó igényeit lehetőleg korlátozza, másodszor, hogy az állami tevékenység terén is a költségek lehető apasztására törekedjék és belevigye azt az igazi takarékosságot az állami élet egész mezejére, mely nem abból áll, a hasznos dolgot meg nem csinálni, hanem abból, hogy legtöbb hasznot igyekszik elérni legkisebb anyagi eszközök felhasználásával. Mindannyian, akik egy-egy ressort élén állunk, önkéntelenül is beleesünk abba a hibába, legjobb törekvéseink mellett is, hogy örülünk a milliók sokasodó számának, amelyeket elköltünk, azt hívén, hogy ezzel tényleg már eleget is tettünk azon ügy szolgálatának, amelynek érdekében ezeket a milliókat igénybe vettük. Az a másik kérdés azonban, hogy megkapta-e a társadalom ezzel szemben azt a teljes értéket, amelyet felhasználtunk, hogy a legszükségesebb, a leghasznosabb és a legczélszeriibb befektetésekre lettek-e ezen befektetések felhasználva, ez a kérdés sokszor nagyon is háttérbe szorul. Pedig méltóztassék nekem megengedni, hogy Magyarország pénzügyi viszonyainak szanálásához ez a két dolog is, sok más mellett, feltétlenül szükséges, t. i. a társadalom igényeinek lehető mérséklése, a társadalom initiativájának lehető előmozdítása és a takarékosság szellemének bevitele az egész polgári gépezetbe, a polgári és katonai admistratióba egyaránt. (Helyeslés.) Én most t. országos bizottság mindjárt hozzáfűzöm ehhez, nem módosítva, de talán némileg kiegészítve, azt a gondolatmenetet, amelyet t. barátom a pénzügyminister ur beszédében teljesen az igazságnak megfelelőleg és az egész kormány álláspontjához híven előadott, azt a kérdést, hogy minő a mai magyar kormány álláspontja s a közös hadügy minister ur bizonyos terveivel, nézeteivel, javaslataival szemben és ebből kifolyólag minő az a viszony, amely a magyar kormány és a közös hadügyminister között fennáll. (Halljuk! Halljuk!) T. országos bizottság! Volt szerencsém már az albizottságban említeni, hogy amióta egyáltalában létrejött az az állami structura, amely bizonyos egymással szoros érintkezésben álló kapcsolatos szervezetben egyesíti az egyes szolgálati ágak főnökeit, addig az a bizonyos jelenség kezdettől fogva mindig ismétlődik és, azt gondolom, ismétlődni fog egyáltalában a jövőben is. amig egyáltalában ilyen structuráju állami gépezetünk, hogy minden szolgálati ág fel fogja vetni a maga kívánalmait. És amig a hadügy vezetősége élén olyan igazán államférfim színvonalon álló ember van, mint a közös hadügyminister ur, az is fel fogja ezen kívánságait, nagyon alapos indokolás mellett, állítani. De akkor azután, amikor ez az egész társaság, amely solidaris felelősséggel viszi az állam ügyeit, latba vjesz mindent, mégis ki fog sülni, hogy minden egyes szolgálati ágnak, egyébként nagyon helyes és méltánylandó petitumait a maguk egészében lehetetlenség kielégíteni. És akkor következik be a meglatolása, a megrostálása, a megvitatása ezen igényeknek és azoknak leszorítása a lehetőség határáig. Fájdalom ezek a határok ma nagyon is alacsonyak, helyesebben mondva, nagyon is szükek. Méltóztassék elhinni, hogy a kormányra nézve ez a legkellemetlenebb, mert ez a tény a kormányra egy nagyon kellemetlen, egy nagyon hálátlan, nagyon odiozus feladatot hárít. Ezek a határok t. országosbizottság, ismétlem mai gazdasági helyzetünknél fogva nagyon szükek. És ezen igényeknek, ezen szűk határok közé való beleszoritása az államélet minden egyes vonalán, ha szemelőtt tartjuk a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket, okozza azután azt, hogy nagyon sok olyan szükséglet kielégítésétől, egyelőre legalább, el kell zárkóznunk, amelyektől igazán fájó szívvel tagadjuk meg a támogatást. Épen azért teljes lehetetlenség kiragadni egyes «
