A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 55 Rakovszky István: Annál könnyebben meg lehetne tenni ! Fogarasi Tamásy Árpád altábornagy: Ami a hadfelszerelési járulék alacsony voltát illeti, tisztelettel jelentem, hogy most nem volt szó hadfelszerelési járulékról, mert ez szabályzataink értelmében csak kimondott és elrendelt mozgósítás esetén folyósítandó. Rakovszky István : Epen ez az ! Fogarasi Tamásy Árpád altábornagy: Mozgósítás most nem volt elrendelve, ennek folytán nem is lettek a tisztek kötelezve mindazon beszerzésekre, amelyek mozgósítás esetén előirat- nak, csupán bizonyos, már a békében is előirt felszerelési tárgyak kiegészítésére utasittattak, amelyeket — tekintettel a tisztikar sanyarú helyzetére — rendes viszonyok között nem lehet teljes szigorral megkövetelni, mint látcső, forgópisztoly stb. beszerzésére. Ezek már békében is elő vannak írva s ezek megszerzésére, ha valakinek nincsenek meg, tisztenkint nem 50, hanem 100—100 K utaltatik ki a hadvezetőség részéről. Ami pedig a tiszti podgyászládák beszerzését illeti, ez következménye volt a katonai műszaki okokból keresztülvitt vonatreduktiónak, hogy ez által csapatainkat mozgékonyabbakká tegyük. Málhavonatunk reduktiót szenvedett, kevesebb málha-kocsit adtunk a csapatnak, hogy több lőszert vihessen magával, ennek következtében természetszerűleg a tisztek nem használhatták az eddig rendszeresített nagyméretű podgyászládákat. Ez ki lett hirdetve s a tisztikar figyelmét felhívta a hadvezetőség arra, hogy csak egy kisebb súlyú podgyászláda vihető, de senki sem köteleztetett ezen kisebb podgyász- ládát a hadügyi kormányzat közvetítése révén beszerezni. Ha mégis beszerezték azt a tisztek, ennek oka az volt, hogy a hadügyi kormányzat előre látva az ilyen viszonyok között rendesen beálló árfelszökkenéseket — különösen egy olyan tárgynál, amely patentirozva volt — nem azért, hogy a tiszteket károsítsa, hanem ellenkezőleg, épen a tisztek érdekében szereztette be központilag ezeket a ládákat és adta ki azokat a tiszteknek önbeszerzési áron. Hogy ezek a podgyászládák később a nagyobb szükséglet és elterjedés következtében olcsóbbá lettek, ez az utóbbi beszerzéseknek vált javára, de akkor tényleg azok voltak az árak. Egyébiránt az összeg a tisztek felsegélyezésére utaltatott ki. Gondolom, ezekben megfeleltem a kérdésekre. (Helyeslés.) Elnök: A pénzügyminister ur kiván szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. országos bizottság! Rakovszky István t. bizottsági tag ur ellentétet akar konstruálni a t. liadügy- minister ur válasza és az én felszólalásom között és felszóllitott, hogy az ellentétet egyenlítsük ki. Én csak egész röviden azt akarom konstatálni, hogy a t. hadügyminister ur válasza és az én felszólalásom között ellentétet konstruálni nem lehet. O nagyméltósága válaszában azt mondta, amint a t. bizottsági tag ur idézte, — én tulajdonképen az ő idézetéből irtani le — hogy elismeri, hogy a tisztek fizetése különösen az alsóbb rangfokozatokban nem elég. Ezzel szemben én azt mondtam, hogy teljesen beismerem, hogy a magyar állami alkalmazottak fizetései, — nem téve különbséget polgári és katonai alkalmazottak között — különösen az alacsonyabb rangosztályokban nem magasak és azt mondtam, hogy igenis, mihelyt az ország pénzügyi helyzete és közgazdasági helyzetünk megengedi, hogy ama szocziális kívánságok és ama szocziális szükségletek, amely szocziális szükségletekkel egy kategóriába soroztam a tiszti fizetések rendezésének kérdését is, kielégithetők legyenek, 'akkor igenis a tiszti fizetések rendezésének kérdése is szőnyegre kerül. Ellentétet e két nyilatkozat között részemről nem találok. Teleki Sándor gr. jegyző: Vázsonyi Vilmos ! Vázsonyi Vilmos: T. országos bizottság! Végighallgattam a hadiigyminister ur válaszát, amelyben Hadik János bizottsági tag ur kérdéseire tüzetes választ adott arról, hogy kinek milyen körülmények között lehet arra joga, hogy megsértse a büntetőtörvénykönyvet, mert az a becsület, melyet az u. n. becsületügyi eljárás képvisel, amely becsületügyi eljárás rejtelmeibe az itt tartott előadás bevilágított, az a becsület tulajdonképen lényegében arról rendelkezik, kinek van joga és kinek kötelessége a büntetőtörvénykönyvet megsérteni és kivel szemben tagadtatik meg az a jog, hogy megsértse a büntetőtörvénykönyvet és kinek nem kötelessége, hogy éljen azzal a joggal, hogy megsértse a büntetőtörvénykönyvet. Én már a múlt ülésszak alkalmából bátor voltam a hadügyminister urat megkérdezni, vájjon hogyan gondolkodik arról a kétlelküségről, amely a katonás egyenességgel nagyon ellenkezik, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv egyfelől tilalmazza és súlyos büntetéssel sújtja a párviadalt, másfelől pedig becstelennek tekintik azt a katonatisztet, aki adandó alkalommal lovagias elégtételt nem kér vagy lovagias elégtételt nem ad és a párviadal intézményét a maga részéről kötelezőnek el nem ismeri. A hadügyminister ur nem volt szives erre a kérdésre egyáltalában válaszolni. Nagyon nehéz is arra válaszolni. Hadik János gróf t. bizottsági tagtársammal és a hadügyminister úrral szemben is — sajnálom, mindkettővel szemben — bátor vagyok azon a véleményen lenni, hogy itt az a különbözet, amely a lovagias felfogás tekintetében az u. n uricasino és a hadseregnek tiszti felfogása között uralkodik, csak némi túlzással nevezhető a katonai és a polgári társadalom közötti ellentétnek. A valóság az, hogy a katonai és polgári társadalom a maga egészében