A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

54 III. ÜLÉS. sok ügyében, a tiszti előléptetések kérdésében és a mozgósításoknál ki nem fizetett mozgósí­tási dijak tekintetében, ami olyan igazságtalanság, hogy valóban párját ritkítja. (Helyeslés jobbról.) De most kénytelen vagyok visszatérni a t. pénzügy minister ur érvelésére, aki azt mon­dotta, bogy ő nem zárkózott volna el attól, hogy a katonatiszti fizetésekről pénzügyileg gondoskodjék, ha a hadügyi kormányzat részé­ről meggyőző érveket hallott volna.... Teleszky János pénzügyminister : Nem ! Én azt mondtam, hogy olyan intézkedésekhez járultam hozzá, amelyekre nézve a hadügyi kormány meggyőzött. Rakovszky István . . . helyes, nem akartam félremagyarázni, azt méltóztatott mondani, hogy nincsen feltétlen sürgőssége a rendezésnek, még pedig azért, mert abban az időben, amikor a coalitio volt kormányon, komolyan megtörtén­tek a kellő lépések a fizetések rendezésére Teleszky János pénzügyminister: És azóta megromlottak a viszonyok. Rakovszky István : Igen. Ezzel még külön fogok foglalkozni. Hát, igen t. pénzügyminister ur, itt ellen­tét van a pénzügyminister ur felfogása és azon válasz között, amelyet a hadügyi kormányzat az én interpellatiómra adott. Az igen t. hadügy- minister ur kijelentette, hogy elismeri, hogy a tiszti fizetések nem elegendők, nem kielégítők, különösen az alsóbb rangfokozatokban és ennek megállapításához hozzáfűzte azt is, hogy e tekintetben lépéseket akar tenni. Hálával emlékezett meg a t. hadügyniinis- ter ur arról is, hogy a tiszti fizetések elégte­lensége itt az országos bizottság kebelében visszhangra talált. Ha tehát t. pénzügyminister ur, a hadügyminister ur azt mondja, hogy ez a fizetés nem kielégítő, hogy rendezni kell a fize­tést, ez már magában véve is elég, mert ha jobban és erősebben nem indokolja ennek szük­ségességét a hadügyminister ur, ez csak azért történik, mert az indokolás teljesebb formája az lenne, ha az egyes állásoknál megmondaná a hadügyminister ur, hogy mit tervez. De én ezt nem követeltem most tőle, én csak az alap­elveket akartam hallani, én csak biztosítékot akartam nyerni arra, hogy a t. hadügyminister ur meg fogja tenni a szükséges lépéseket. Ezért ismételten is kérem a t. hadügyminister urat, hogy — amint már mondottam — ne tagadja meg Péter apostol módjára háromszor is a tisztikarnak a feleletet, hanem válaszoljon. Ami azt illeti, amit az igen t pénzügy­minister ur méltóztatott mondani, hogy azóta, a mióta a coalitiós kormány a fizetésemelé­seket keresztülvitte a drágaság nem lett nagyobb és hogy mi akkor nem voltunk olyan liberálisok a fizetésemelések dolgában, mint a I minő liberális álláspontot képviselek én itt ma, erre bátor vagyok azt felelni, bogy igaz, hogy a 48-as pártok egy bizonyos averzióval voltak a fizetésemelés ellen, ez tény ; de tény az is, hogy a 67-es pártok nem zárkóztak el ez elől és tény az is, hogy ezen averzió ellenére is az a fizetésrendezés, mely az akkori pénzügyi hely­zetnek, az akkori életviszonyoknak megfelelt, a coalitio alatt mégis keresztülvitetett. Ezt az ellenvetést tehát az igen t pénzügyminister ur csak azért mondotta, hogy egy érvet szerezzen, de azt hiszem ő maga sincs meggyőződve erről. Ami a drágaságot illeti, hát a drágaság, a rosszabbodott gazdasági viszonyok épen a coali­tio utolsó napjaiban kezdődtek és tartottak és tartanak azóta folyton, a mai napig is. Azóta minden legalább 50°/o-kal drágább lett. Az az érve tehát az igen t. pénzügyminister urnák, hogy mikor a coalitio keresztülvitte a fizetés- emelést, akkor a drágaság nem volt oly nagy mint manapság, nem állhat meg. Méltóztassék tehát ezt az ellenmondást kiegyenlíteni. Mert vagy szükséges a tiszti fize­tések felemelése, és akkor méltóztassék nyilat­kozni — én hallottam azt a kijelentést, hogy a fizetések nem kielégítők, és ebben az esetben szükséges a fizetésemelés — vagy nem szüksé­ges, de akkor méltóztassanak megmondani, hogy nincs reá szükség. Viszont a hadügyminister ur interpellatiómra adott viszonválaszában ismét szép szavakkal biztat, de szavakból az a szegény katonatiszt nem tud megélni. Kérem tehát, mél­tóztassanak ezt az ellenmondást tisztázni és legyen szives a hadügyminister ur nyilatkozni a levonásokról, az előléptetési dijak beszünteté­séről és a jogosulatlanul és igazságtalanul vissza­tartott mozgósítási illetményekről is. Elnök: A hadügyminister ur megbízottja kí­ván nyilatkozni. Fogarasi Tamásy Árpád altábornagy : T.orszá­gos bizottság! Rakovszky bizottsági tag ur őnagyméltóságának kérdéseire a hadügyminister ur megbizásából van szerencsém a következő- képen válaszolni. Ami a levonásokat illeti, e tekintetben egy rendelet áll fenn, amely azokat csakis egyhar- mad mértékben engedi meg. Ahol tehát kivé­telesen magasabb levonások tört' ntek volna, azok szabályzataink értelmében csakis az illető tiszt kívánságára történhettek. Erről szabály­zataink értelmében az elöljáró parancsnokságok kötelesek meggyőződni, hogy ilyen illetéktelen levonások elő ne fordulhassanak Ami az előléptetési dijakat illeti, e tekin­tetben is van egy törvény, amely — fájdalom a nyugdijak biztosítására szolgál, de ezek az előléptetési dijak nem oly nagymérvűek, mint ahogy említeni méltóztatott. Hála Istennek, csak a különbözet egyharmadát teszik, tehát nem nagyobbak, mint a magasabb gázsi, hanem a különbözetnek, az alacsonyabb rendfokozattal I járó havidij és az elért magasabb rendfokozattal 1 rendszeresített havidij különbözeiének egyhar­madát teszik, amit egy éven át fizetni kell, mert ez a nyugdíjalap biztosítására szolgál.

Next

/
Thumbnails
Contents