A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
46 III. ÜLÉS. beleavatkozik a törvényhozás jogkörébe, magyarázza a képviselői immunitást ; helytelen azért, mert ahhoz senkinek a világon nines joga, hogy más ember becsületéről és satisfactio képességéről az ő meghallgatása nélkül egyoldalúkig véleményt mondjon. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Szabadjon egyenkint elővennem a kérdéseket, amelyeket a hadügyminister urnák feltettem. Az első kérdésre megadta a választ azzal, hogy helyesli ezt a nyilatkozatot. Erre megjegyzéseimet már megtettem A második kérdésre, amely igy szólott (olvassa) : »Kérdezem a hadügyminister urat, hogy az 1914. évi márczius 10-én a »Budapesti Tudósitó« czimit kőnyomatosban megjelent com- muniquének polgári személyeket az összes fegyveres erő tagjai nevében disqualifikáló kijelentései valamely katonai bíróságnak disqualifikáló határozatán alapultak-e?« A hadügyminister ur azt mondja, hogy nem. Ebből tehát constatál- nom kell az igazság kedvéért, hogy az a katonai becsületügyi bíróság tényleg nem lépte túl azt a határt, amely a reá nézve kötelező szabályban meg van vonva. Annál súlyosabb és annál inkább hibáztatóbb az, hogy amidőn az a becsületügyi bíróság, amely ezekkel az ügyekkel foglalkozott, nem lépte túl a hatáskörét, és nem disqualifikálta a polgári egyéneket, akik ebben az ügyben szembenállottak az illető tiszt urakkal; akkor a hadtestparancsnok ur a hadvezetőség nevében, illetőleg jóváhagyásával, helyeslésével ilyen álláspontot foglal el, Az ötödik kérdésre, amelyben azt mondtam, hogy ; »Felvilágosítást kérek a hadügyminister úrtól, hogy nemtényleges állományú katonai személyek egymásközti, vagy a haderőhöz nem tartozó személyekkel való becsületbeli ügyekben el vannak-e tiltva és milyen alapon attól, hogy magukat egy választott polgári becsületbiróság, vagy párbajbiróság ítéletének alávessék?« Ha jól értettem, a hadügyminister ur azt mondja, hogy igenis fennáll egy szabályzat, — hivatkozik is itt a 6. pontra, amelyet fel is olvasott — amely ugyan nem tiltja el a nem tényleges tiszteknek a vegyes b Íróságokban való részvételét, de határozottan eltiltja őket attól, hogy ők más becsületbiróságnak vessék magukat alá, mint a katonai becsületbiróság. A hadügyminister ur azt tartja, hogy ez nagyon világos. Én vagyok bátor kijelenteni, — már tegnap is megjegyeztem - hogy ezt nem tartom világosnak és épen azért kértem a hadügyminister urat, hogy úgy ennek a határozatnak, mint mindenféle egyéb szabályoknak világos megszerkesztése végett intézkedjék, hogy ezek a szabályok átrevideáltassanak és főkép, hogy azokból a polgári társadalomra nézve súlyos sérelmek kiküszöböltessenek. De mondjuk, hogy a szöveget máskép magyarázni nem lehet és hogy tényleg úgy van. Hát kérdem: nem a legnagyobb sérelem-e ez? Mit akar a katonaság azzal kimondani, hogy valaki fölött, aki szolgálaton kívüli állományban levő tiszt, vagy reserv tiszt, csak a katonai bíróságnak szabad Ítélkeznie? Hát az a választott bíróság, amely egy controvers kérdés elintézésére a logika szerint mindenesetre sokkal illetékesebb, mert ott mindenki a maga választott bíróját küldi be abba a bíróságba, amely bíráknak alkalmuk van felük álláspontját ott,kifejteni és ahol a tanuk kihallgatása és a mellékkörülmények mérlegelése is széles alapon történik; ami alapfeltétele annak, ha az ember igazságos Ítéletet akar hozni ; mondom, egy ilyen választott bíróság kevesebb, mint egy katonai bíróság ? Hát a polgári becsület, a tisztességes úri felfogás alábbvaló annál a felfogásnál, amelyet egy katonatiszt képvisel? Ezt valóban nem tudom megérteni. Mert ha itt egy casuistikával állanánk szemben, amelyből azt látjuk, hogy számtalan összeütközés történt katonatisztek és polgári egyének között, ahol a becsületbiróságok olyan határozatokat hoztak, amelyek azokat a katonatiszteket lehetetlen helyzetbe sodorták, amely lehetetlen helyzetet nem volt képes az a katonatiszt reparálni, és ezáltal sérelem esett a katona- tiszti tekintélyen : akkor lehetne arról beszélni, hogy még reserv, illetve szolgálatonkivüli állományban lévő tiszt sem menjen ilyen bíróságok elé. De, én ilyen esetekről egyáltalában nem tudok. Én azt hiszem, hogv azok, akiknek ilyen közös ügyeik voltak, azok a katonatisztek is mindig megnyugodtak azokban az ítéletekben, amelyeket az ilyen választott becsületbiróság hozott. De ha voltak is kivételek és egyes esetek, ez csak kivétel és nem dönti meg a szabályt. Végre mindnyájan emberek vagyunk és ha volt valamikor ilyen választott bíróság, amely nem úgy Ítélt, amint azt az illető katonatiszti felfogás ideálisnak tartotta volna, megengedik az urak nekem azt a megjegyzést, hogy talán a katonaság sem áll annyira felette annak a lehetőségnek, hogy emberileg ne hibázhatna. Én azt hiszem, talán ott is akadhatnak néha verdiktek, amelyek talán általános felfogás szerint, nem egészen találják el az igazat. De hogy milyen lehetetlen helyzeteket teremt ez a most uralkodó katonai felfogás, ezt már is láttuk és tartok attól, hogy a közel jövőben megint látni fogjuk. Ulyen egyénekről, akikről az ember nem is tudta, hogy őket más vezetheti, mint saját lelkiismeretük, mint a betöltött polgári állásuknak felelőssége ; azt látjuk, hogy egyszerre kénytelenek a tiszti bíróság elé menni és magukat bíráskodásának alávetni, ami csak abban az esetben volna indokolt, ha a hadügyi vezetőség csakugyan arra az álláspontra helyezkednék, hogy a választott bíróság ítélkezése egy katonatisztre nézve annyira veszélyes, hogy azt megengedni a katonatiszti
