A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

III. ÜLÉS.

47

tekintély szempontjából egyáltalában nem lehet, j Ez pedig, azt hiszem, olyan túlzott álláspont, amely nem indokolható.

A hadügyminister ur továbbá azt mondja, hogy az a katonai bíróság nem ítéli el a katonatiszttel szemben álló polgári egyéneket és nem mond egyáltalában Ítéletet az ő magatartásuk felett, csak ha az illető magát ennek önként aláveti. Ezt tudtuk mi is. De méltóztassék meggondolni, hogy milyen következmények származhatnak abból az illetőre ha nem veti magát alá ennek az egyoldalú bíráskodásnak, ennek a tisztán katonai szempontnak. Milyen contlictusok származnak ebből az egyoldalú Ítélkezésből és az elintézetlen ügyeknek milyen sorozata szár- mazhatik ebből. Kérdem, szabad-e a polgári társadalom tagjait ilyen helyzetbe juttatni ? Hiszen a becsületügyekben épen az a fontos, hogy egyoldalú álláspont ne maradjon tovább érvénybep, s ha eltérnek a nézetek, a bíróság arra- való, hogy az eltérő nézetek felett Ítélkezzék, és végleg és világosan eldöntse, hogy kinek van igaza, ki járt el helyesen és ki helytelenül és mi az ügy correct elintézésére mindkét félre vonatkozólag a követendő eljárás.

Miután a hadügyminister ur azt mondja, hogy a becsületügyi szabályzatnak revisiója nincs kilátásba véve, ennek folytán én helytelenítve ezt az álláspontját e kérdésben, a legnagyobb bizalmatlansággal fogadom a választ és azt nem veszem tudomásul. (Helyeslés.)

Rakovszky István: T. országos bizottság! A t. hadügyminister ur az én tegnap előterjesztett interpellatiónira szives volt válaszolni és azt felelte, hogy elismeri, hogy a katonatisztek fizetése különösen az alsóbb állásokban nem kielégítő A t hadügyminister ur volt olyan előzékeny és szerény felszólalásomat azzal a kijelentéssel honorálta, hogy jól esett neki, hogy a delegatio kebelében is ilyen hang hangzott el. Ha nekem czélom csak az lett volna, hogy a t. hadügyminister ur nekem valami kellemeset mondjon, akkor én megelégedhetnék a t hadügyminister ur feleletével. De az én czélom nem ez volt, hanem az, hogy a tisztikart megnyugtassam azáltal, hogy a t. hadügyminister ur itt határozott terminust fog mondani, megmondja legalább a főbb elveket, hogy miként akarja ezt a tiszti fizetésrendezést megoldani, hogy ez* által a hadseregben megnyugvás és a tisztikarban azon érzet kerekedhessen felül, hogy valóban nemcsak szavakkal, de tettekkel is segíteni kívánnak sanyarú, rossz helyzetükön. Sajnálatomra a t hadügyminister ur elmulasztotta ezt válaszában megtenni.

A t hadügyminister ur azt felelte nekem, hogy vannak tárgyalások, melyekről nem tud most nyilatkozni. Bocsásson meg a t. hadügyminister ur, mi tudjuk, — hisz olvassuk az újságban — hogy min rekedt meg a dolog. A magyar kormány ellenállásán. Bocsánatot kérek, én magam is amellett vagyok, hogy

i takarékoskodni kell és nagyon jól tudom, hogy sajnos, a mi állami hnanciáink a legdesolál- tabb, legziláltabb helyzetben vannak, de, t. országos bizottság, mikor egy fontos állami intézménynek sikeres működéséről és ennek biztosításáról van szó, akkor a legrosszabb takarékosság az, ha itt akarnak takarékoskodni, ahol nem lehet takarékoskodni.

Ne tessék Adria-társaságoknak óriási sub- ventiókat ajándékba adni, ne tessék a pénz- ügyminister urnák és a kereskedeleügyi minister urnák olyan szerződésekhez a jóváhagyást megadni, melyeket az előbbi kormány, miként bebizonyítottam az Adria szerződés tárgyalásánál a képviselőkázban, 2 millióval olcsóbban kötötte volna meg, ne méltóztassék 4,600.000 koronát elvonni választási kasszára és akkor lesz pénz és megadhatják a katonáknak azt, amit nekik illik adni. Nem kell ebben az országban mindent egyoldalú pártszempontból nézni. Nem az a fő, hogy itt illegitim módon pártkasszát szervezzenek, a katonatisztek pedig éhezzenek. Az a fődolog, hogy az a pénz, ami az államé, az állam zsebébe menjen és semmiféle párt választási kasszájába ne menjen, akárminő szorgalmasan munkálkodjék is, mert ez incorrect.

T. országos bizottság ! En a t. hadügyminister úrhoz nemcsak azt a kérdést intéztem, hogy hajlandó-e a fizetéseket sürgősen felemelni, amire a t. hadügyminister ur csak félig kielégítő választ adott, hanem interpellatiómnak voltak még egyéb pontjai is, és az itt előadott kívánalmakat, kérelmeket a t. hadügyminister ur saját ressortjának keretén belül nagyon könnyen teljesíthetné. Értem azokat az indokolatlan, igazságtalan levonásokat, melyeket előadtam. A t. hadügyminister urnák csak egy rendeletébe kerül, hogy ezek beszünteti essenek. Ez a legfontosabb, mert ha meg nem történik, a katonatisztnek materialis biztos alapja, melyen elindulhat havi bevételeinek és kiadásainak összeállításánál, meg van ingatva és lehetetlenné van téve.

A t. hadügyminister ur adós maradt erre a felelettel. Kérem, szíveskedjék erre is kiterjeszkedni. Erre is azt mondhatja a hadügyminister ur, hogy folynak tárgyalások és ezért nem felelhet és én ezzel is kénytelen volnék megelégedni, mert nem kény szer ithetem a hadügyminister urat a válaszra.

A másik az az inkább kicsinyes — magyar nyelven nem találok rá kifejezést — Schmutzerei, hogy mikor egy szegény tisztet végre-vala- hára előléptetnek, s az örül, hogy most több jövedelme lesz, akkor kisül, bogy ahelyett, hogy több jövedelme lenne, az első évben sokkal kevesebb jövedelme van, mert az előléptetési dijak felemésztik azt a többletet, melyet az újonnan elért állásban kapnia kellene.

T. országos bizottság ! Mikor a hadseregről van szó, melynél erődítményekre, puskákra, ágyukra, lovakra annyit áldozunk és folyton áldozunk, ne feledkezzünk meg az emberekről