A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
34 III. ÜLÉS. sága ez idő szerint expansiv erővel rendelkezik, hogy uj virágzásnak indul? Hiszen egyik legnagyobb bajunk és végzetünk az, bogy ez a rendkívüli katonai erőfeszítés összeesett a gazdasági depressio, a gazdasági Ínség éveivel. De ettől a múló jelenségtől eltekintve, remélhetjük-e, ha ez a mostani kormányrendszer tart és ha ennek a közgazdasági politikának alapvonalai változatlanok maradnak, ezt a köz- gazdasági fellendülést, ezt a közgazdasági megerősödést, ezt a közgazdasági expansiót, mely lépést tart ezekkel az óriási terhekkel? Németország aránylag még nagyobb katonai terheket vállalt. De midőn a statistikusok, kik a számokkal játszani szeretnek, kik mindig magyarázzák, mennyivel több márka esik ott egy fejre, mint nálunk, mennyivel nagyobb a hadügyi költség perczentje, — ezt nem azért mondom, mintha én a statistikai tudomány iránt a legnagyobb tisztelettel ne viseltetnék — midőn a statistikusok ezzel mulattatnak minket, ezeknek az összeállításoknak absolute semmi értéke nincs. Ha ezeket keresztül akarjuk vinni, akkor ezen egyszerű substractiónál és additiónál sokkal nagyobb műveletet kell keresztülvinni, igy pl. hogy egy német emberre mennyi vagyon esik, mennyi a jövedelme és akkor látni fogjuk, hogy ezek a viszonyok Németországban virágzó állapotban vannak, hogy Németország a gazdasági expansio minden feltételével rendelkezik és azért ezeket a terheket aránylag könnyebben bírja. Mégis az utolsó véderőreformot a társadalom heroikus erőfeszítésével, a világtörténelemben páratlan megadóztatással vitte keresztül. Tessék nálunk egy ebhez hasonló dolgot indítványozni. Gazdasági expansiónk kifejtése tekintetében reá kell mutatnom még természeti kincseinknek kihasználási módjára. Hogy csak egyet említsek, ott van az erdélyi földgáz kérdése. Evek óta, napról-napra mindig tudnak találni plauisbilis mentséget annak indokolására, hogy semmit se csináljunk azzal. Már pedig minden egyes esetben nem lehet kifejteni azt, hogy az a mentség miért nem alapos és semmikép sem fogadhatom el helyesnek azt az álláspontot, hogy egy ilyen természeti kincsesei szemben egy nemzet, egy kormány, éveken át tehetetlenül álljon. Tervbe volt véve annak Budapestre való hozatala, pedig ennek a természeti kincsnek természete maga, a helyi felhasználást kívánja és indokolja ezt egy más nagy nemzeti szempont, Erdélynek megmentése. Összefügg ez Erdélynek industrializálásával is, erre kell ezt a kincset felhasználni. De nem. Tehetetlenül állunk, alkudozunk X-szel, alkudozunk Y-nal, de alkudozásunknak soha eredménye nincsen. Es ha már beszéltem Erdély industrializálásáról, ki kell jelentenem azt is, hogy az ország közgazdasági fellendülésének feltétele : az ország industriali- zálása/. És itt mezőgazdaságunk jól felfogott érdekében is szólok, mert a mi mezőgazdaságunk már abba a stádiumba lépett, hogy nem tud egy exportáló országhoz mért olcsósággal termelni és igy arra szorult, hogy helyifogyasztókat találjon. Pedig itt látom én a nemzet összes közgazdasági érdekágainak harmóniáját Magyar- országnak erre az industrialisálására a jelenlegi közgazdasági politikai keretek között azonban semmi kilátás nincsen, sőt az absolut mathema- tikai lehetetlenség. Es mi ennek az oka? Nincsen a világnak az az országa, amelynek ipara vámvédelem nélkül fejlődni tudott volna. És mindaddig, amig mi vámvédelem nélkül vagyunk kénytelenek a túlerős osztrák iparral a coneurren- tiát kiállani, lesz valami ipari fellendülés, amint van is — és ez tagadhatatlan — de itt nem az absolut számok határoznak, hanem azoknak az aránya a szükséghez. Sohasem fogjuk azt a gyors fellendülést, azt az aránylagos fellendülést elérni, amelyet elérnünk kell, hogy az ország közgazdasági expansiója lépést tarthasson a mindinkább növekedő igényekkel. Mert nemcsak a hadseregnek vannak igényei, hanem vannak más igények is. És mi itt állunk egy két milliárdos költségvetéssel és mégis lépten-nyomon csak nyomorúságot tapasztalunk, mert a legégetőbb culturális, a legégetőbb közegészségügyi, a legégetőbb közrendészeti, a legégetőbb közgazdasági szükségleteket meg kell magunktól tagadnunk, mivel nincsen reá pénz. így állunk, t. országos bizottság. És a közgazdaság, expansiójának eszközeivel, amelyek erre szükségesek volnának, nem rendelkezünk. A magyar állam évek óta subrentiók utján teremt ipart. Nem helytelenitem ezt az eljárást, hiszen nem tehet mást. Ha pénzbelileg nem nyúlhat iparának hóna alá, akkor subven- tiókkal kénytelen azt megtenni. De honnan veszszük ezeket a subventiókat? Honnan veszszük a közös vámterületen űzhető nagyszabású iparpolitikának az eszközeit, amelyeknek megint csak pénz és pénz kell, hogyha ezen improductiv kiadások összes pénzbeli erőinket lekötik? (Helyeslés jobbról.) Ez a sötét kép áll előttünk, t. országos bizottság. És ez nem egy sötétre festett kép, hanem valóságban egy sötét kép, mely előttünk áll, hogy először is egy erőinket szerintem túlhaladó védelmi költségvetéssel állunk szemben, amelynek ily rengeteg módon való fokozása következtében mathematikai bizonyossággá válik, hogy költségvetésünk egész organismusa a le- roskadásnak máris a symptomáit mutatja, amilyenek : az improductiv kiadásoknak kölcsön utján való fedezése, a szükséges kiadásoknak nem eszközlése és ezzel szemben közgazdasági expansiónknak, amely e terhek fejlődésével lépést tarthatna, egyetlenegy komoly feltételét sem látom sehol Ezzel a képpel szemben, mélyen t. országos bizottság, mégis gondolkoznunk kellene afelett, nem volna-e helyes figyelembe venni ('borin __ _
