A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

III. ÜLÉS.

Ferencz t barátom azon figyelmeztetését, hogy amennyiben már benne vagyunk szárazföldi hadseregünk költséges reformjában, azokat a módfeletti tengerészeti czélokra szolgáló kiadásokat ne halaszszuk-e el jobb évekre? Hiszen Olaszország sem csinálja olyan gyors tempóban az ő hajóinak építését, mint mi. Olaszország, úgy tudom, kilencz évre osztotta fel a terheket, mi pedig öt év alatt — a mostanitól eltekintve négy év alatt akarjuk azokat befejezni. Es nem kellene considerálnunk afelett, hogy valóban olyan égetően szükséges-e nálunk ezen uj dreadnought-divisiónak a felállítása? Hogy ez kívánatos, jó volna, azt elismerem. Minden védelem, minden védelmi eszköz jó, de kérdés, hogy annyira szükséges és any- nyira indokolt-e ez, hogy mi azért könnyű vérrel nekivágtassunk a pénzügyi és közgazdasági összeroppanásnak és tönknek ? Ezt meg kell fontolni, mélyen t. országos bizottság, nemcsak az ország közgazdasági és pénzügyi helyzete, hanem a véderő szempontjából is.

Nagyon Helyesen emelte ki Chorin Eerencz t. barátom azt a tételt, amelyet különben az ember szinte restell ismételni, mert annyira az ábécéhez tartozik, amelyen azonban a gyakorlati életben folytonosan túlteszszük magunkat, hogy a pénzügyi készenlét és a gazdasági készenlét a véderő hatályos fellépésének épen olyan feltétele, mint maga az ágyú- és a lőszerek. Láttuk, hogy Japán nem tudta győzelmeinek gyümölcsét kihasználni Oroszországgal szemben, mert habár seregét győzelemrőlgyő- zelemre vezette, pénzbelileg kifogyott a szusszá.

Mi pedig, mélyen t. országos bizottság abban a helyzetben vagyunk, hogy nekünk egy háborús complicatio esetén, — melytől az Úristen óvjon bennünket — összes reserváinklioz kell fordulni már a hadjárat kezdetén. Ettől a sorstól — amelynél komolyan fontolóra kell vennünk, nem volna-e helyesebb, ha négy csatahajónkkal kevesebb lenne, — ettől a sorstól, ettől a consequentiától szeretném megkímélni hazámat, szeretném megkímélni a monarchiát. Indítványt nem teszek, a szavazásban sem veszek részt, de igen komoly és gondolom, tárgyilagosan megindokolt hazafiui aggodalommal hívom fel a t. országos bizottságnak és az összes intéző és döntő tényezőknek a figyelmét arra a helyzetre, hogy hiába szaporítjuk a védelemnek eszközeit, akár a tengeren, akár a szárazon, mer ha ezt csak a pénzügyi összeroppanás árán tudjuk megtenni, akkor ezzel nem értünk el semmit. (Helyeslés jobbról).

Mert nekünk nemcsak egy crisisre kell fegyverkeznünk. Nemcsak arról van szó, hogy most kitör egy nagy crisis és arra szedjük össze összes erőinket és arra escomptáljuk a jövőben várható erőforrásokat is, mert élet-halál van koczkán itt ebben a pillanatban, ebben a következő három-négy hónapban. Nem ez a helyzet. Mi állandóan veszélyeztetett helyzetben vagyunk.

:U>

Mi állandó, nagy politikai problémák előtt állunk; unnak az erőfeszitésnek tehát, amelyet teszünk, nem átmeneti jellegűnek, hanem állandónak kell lennie, annak állandó forrásokból kell táplálkoznia s ha azokat a forrásokat kimerítjük — félő —, hogy épen akkor mondja fel az erő a szolgálatot, amikor tényleges kifejtésére szükség van.

Honnan származik ez az aránytalanság, amely máris kiütött, katonai erőfeszítésünk és katona^ erőnk mértéke között? Nem a hadügyi költségek összeállításában van a hiba. Ez az összeállítás egyszerűen levonja a létesített intézményből a pénzügyi következtetést. Nagyobb- kisebh takarékosság, több-kevesebb szigor mellett lehet egy pár milliócskát törölni vagy egy pár milliócskával többet költeni. Ez szintén nagyon számba veendő, de a kérdést nem ez dönti el. A hiba abban van, hogy nagy kereteket építünk fel, nem véve számba teljesen, hogy betöltésükre mi minden szükséges. Nem osztozom Windisch-Graetz Lajos t. barátom felfogásában, aki bajt lát abban, hogy a hadügyi költségvetés számos nem katonai tényező bevonásával is jön létre. Itt a katona diadalmaskodott az ő lelkében a közjogász felett. Én ellenkezőleg közjogi szempontból conditio sine qua non-nak tartom, hogy a magyar kormánynak döntő befolyása legyen a közös költségvetés összeállítására, amely épen ezáltal válik közössé, különben birodalmi intézménynyé válnék; és pénzügyi szempontból is szükségesnek tartom ezt, mert magától értetődik, hogy a pénzügyi politika tényezője kell, hogy a pénzügyi politikára annyira jelentős intézményekre a maga részéről is befolyást gyakoroljon.

De e befolyás nem gyakoroltatik helyes irányban. Megmondom, miért. Nem vettem részt soha a katonai költségvetés összeállítása körül a hadügyministerium és a magyar pénzügyminis- ter és ministerelnök közt oly tanácskozásokban. Mikor a kormány tagja voltam, ez nem az én ressortomhoz tartozott Csak annyit tudtam róla, amennyi a ministertanács elé került. Különben is abban az időben ezek lényeges fontossággal nem bírtak, mert hiszen organikus reformok a hadsereg tekintetében akkor nem történtek. De látom az eredményekből, hogy hogyan történt a dolog. Katonáék felállítanak bizonyos kereteket, megconcipiálnak bizonyos reformokat és az ő tervezgetésükbe — nem akarom még költség- vetésnek sem nevezni — beállítják mindazokat a költségeket, amelyek a tervezett keretek betöltésére szükségesek. Azután a két állam kormánya iparkodik e költségeket törölni, nem ott fogva meg a dolgot, ahol kellene. E költségek a felállított keretek szükségszerű következményei.

Katonáék szívesen beleegyeznek abba, hogy ideig-óráig e költségekből töröltessék egy és más, mert úgyis tudják, hogy egy-két esztendő múlva a dolog természete e költségek megszavazását is szükségessé teszi. Ott van egész had