A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 25 tisztek fizetésének felemelését indítványoztam. Az akkori ministerelnök és az akkori honvédelmi minister kívánságára eladottam az indítványtól, mert ők az mondották, hogy ez a fizetésfelemelés a közös hadsereg tisztikarának fizetésemelésével együttesen történjék. Talán azt az évet követő delegatióban megtörtént a fizetésemelés. Hát én teljesen osztom azt a nézetet, hogy a tisztek fizetését javítani kell, mint ahogy javítani kell az állam minden alkalmazottjának fizetését, kikkel szemben az állam szintén nagy követelményekkel lép fel. De amidőn azt látom, hogy ez ország pénzügye válságos helyzetben van, midőn azt látom, hogy a hadsereg, a kölcsönös és együttes védelem tekintetében mind nagyobb és nagyobb dologi követelésekkel áll elő, akkor őszintén mondom, fel kell vetnem azt a kérdést, amelyet helyesen emelt ki Chorin Ferencz Öméltósága, mondván, hogy válságos időben egy ország pénzügyi helyzete talán ép olyan nagy súllyal bir a háború , esélyeinek megállapításánál, mint maga a hadsereg készenléte, mondom, fel kell vetnem azt a kérdést, hogy a teherviselési képesség végső határáig elmem*;, szabad-e nekünk, lehet-e a magyar országos bizottságnak biztató irányt adni a t. hadvezetőség részére a tekintetben, hogy a tisztek fizetésemelésének követelésével álljon elő, mikor tudjuk, hogy az ország közgazdasági és pénzügyi helyzete ez idő- szerint nem kedvező és nagyobb megterhelést el nem bir. Xézzük, hogy áll a helyzet Ausztriában. Ott az állam polgári alkalmazottainak fizetése aránylagosan magasabb összegben van megállapítva, mint nálunk. Aki a magyar állam alkalmazottainak dotatioját ismeri, nem állíthatja, hogy Magyarországon a tisztikar hátrányosabb helyzetben lenne, mint a polgári tisztviselői kar, ellenkezően, merem állítani, hogy a legutóbbi fizetésemelés következtében a tisztikar fizetése nálunk jobb, mint a megfelelő állami alkalmazottaké. Ezért a tiszthiányt ebből megmagyarázni, miként ezt Rakovszky István ő excellentiája tette egyik interpellatiojában, nem lehet, mert ki fogom mutatni, hogy Ausztriában a kvótán felüli mértékben van a tiszti anyag igénybe véve. A tiszthiánynak oka ugyanis az, hogy a magyar honos tiszti anyag nincsen eléggé kihasználva. Ha a fizetés volna az oka annak, hogy nem mennek elegen a tiszti pályára, akkor nem állana elő épen Ausztriában az a helyzet, hogy sokkal nagyobb százalékban van ott osztrák honos tiszt, mint a mennyi Ausztria férfianyagára esik, abban az országban, a melyben a tisztek tulajdonképen rosszabb javadalmazást kapnak, mint a polgári alkalmazottak. En azt mondom a t. hadügyminister urnák — s erre vonatkozó fejtegetéseimet be is fejezem, — hogy a mikor biztatást nyer a felelősségnek csupán nagy áttekintése mellett, de nem a felelősségnek viselésével egyesek részéről, gondol-e arra, hogy ez a biztatás lehet Jákobnak a hangja, de a kéz az Ezsaué? Méltóztassék megengedni, hogy kimutassam annak az albizottságban is felállított tételemnek igazságát, hogy a tisztihiányt az okozza, hogy Magyarország tiszti anyaga nincsen igénybe véve, az okozza, hogy Magyarországon a tisztképzés nincsen megfelelő módon lehetővé téve. Bizonyítok Kincstári helyekre folyamodott az 1913/4. évben katonai alreáliskolába, katonai főreáliskolába, a Terézia katonai akadémiába, műszaki akadémiába összesen 115 magyar honos és 310 osztrák honos; ebből kincstári helyet kapott 30°/o magyar és 70°/o osztrák honos. A folyamodóknak aránylag kicsiny száma mi- nálunk és tulnagy száma Ausztriában, továbbá az Ausztriára eső túlságos nagy százalék azt a tételemet igazolja, hogy a tisztihiánynak oka az, hogy Magyarországon nincsen elegendő kincstári hely. Ha tovább veszem az összes intézeteket, rövid áttekintésben, akkor látom, hogy a fizetéses helyeknél már sokkal kedvezőbb a helyzet, mert itt 35 százalék a magyar és 65 százalék az osztrák honos. Nem akarom az egyes részleteket mind felsorolni, csak az összesített létszámot említem. Volt a katonai reáliskolákban az 1913 — 14-ik tanévben összesen 1793 növendék. Ebből magyar honos 779, osztrák honos 1007 volt. A Therézia és műszaki akadémiában volt 766 növendék. Ebből magyar honos volt 246, osztrák honos volt 519. A hadapródiskoláknál, a gyalogságnál volt 1386 növendék, ebből magyar honos 586, osztrák honos 779. A lovassági hadapród-iskoláknál összesen volt 107 növendék, ebből 27 magyar és 79 osztrák honos. A tüzérségnél volt 344 növendék, ebből 82 magyar, 261 osztrák honos. Az utászoknál volt 58 növendék, ebből 7 magyar, 50 osztrák honos. Az összes 4454 növendékből 1727 volt a magyar honos és 2695 az osztrák honos, tehát 38 százalékot képviselne^ a magyar honosok ezekben az intézetekben. Ámde a felsőbb katonai intézetekben, úgymint a Therézia és műszaki akedémiában csakis 32 százalékot, a lovassági hadapród iskolákban csakis 25 százalékot, a tüzérségi hadapródiskolában 24 százalékot, s az utász-hadapródiskolában csak 12 százalékot tesznek ki a magyar honos növendékek. Most már, t. országos bizottság, ha vesszük ezt az arányt és összehasonlítjuk a közös haderő tiszti létszámával, illetőleg Magyar- ország jelenlegi tiszti létszámával, akkor látjuk, hogy lehetetlenség, hogy a magyar honos növendékek ilyen létszáma, ilyen aránya mellett valaha is el tudjuk érni azt, hogy a közös hadseregben, a magyar, arra alkalmas tisztanyag, a magyar állam socialis nagy érdekeinek, de a közös hadsereg harczképességének is megfelelően teljes mértékben érvényesüljön. A közösügy<;k tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója 1914. 4
