A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 10 egyoldalú, néha párt-, néha más érdekből megterhelni a hadsereget és drágábban szerezni be ennek szükségleteit, hanem lehetővé tenni, hogy méltányos ellátás mellett a hadseregnek igazán nagy szükségleteire minél több pénz maradjon. Ezek voltak azok, amiket bátor voltam előadni. Ezekhez most még csak egyet teszek hozzá. A delegatio eddigi lefolyása mutatta, hogy az érdeklődés inkább egyrészt a tengerészet, másrészt a külügy kérdései felé fordul, és tolakodás volna részemről, talán tapintatlanság a hadügyi albizottság részéről, ha most ezzel szemben egyszerre a hadügyi költségvetés tételeit kívánnám bővebben fejtegetni. Azonban azt hiszem, hogy az országos bizottság minden tagja, aki egyrészt tudatában van annak, hogy Magyarországnak milyen ember- fölötti próbát kell kiállania a legutóbbi években és aki másrészt bepillantást nyert a hadsereg szervezetébe, az le fogja vonni a mostani helyzet consequentiáját abban az egy mondatban, amelylyel befejezem felszólalásomat, mindezen nagy megpróbáltatások között nekünk is, de a hadseregnek is be kell látnia azt, hogy igaz, hogy a dualizmusnak nagy szüksége van a hadseregre, de a hadseregnek is igen nagy szüksége van a dualizmus rendíthetetlen fentartására. Ezek alapján, amidőn még bejelentem, hogy a hadügyi albizottság a kadügyminister ur kiváló emberi és katonai tulajdonsága iránt a legteljesebb bizalommal van, tisztelettel kérem az országos bizottságot, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Vojnich Sándor b. jegyző : Chorin Ferencz ! Chorin Ferencz: T. országos bizottság! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a hadsereg költségvetésének tárgyalásába bocsátkoznám, álláspontom jelzése végett egy általános észrevételt kell előterjesztenem. A hadseregnek és a haditengerészetnek folyton fokozódó szükségleteivel állunk szemben, melyekhez hozzájárul a honvédség fejlesztésével járó kiadások növekedése is. Az előttünk fekvő költségvetés korántsem tartalmazza mindazokat a terheket, amelyek már megszavazott intézkedésekből folynak, mert az ujonczlétszám felemelése, a véderőtörvénynek végrehajtása úgy a rendes szükségletben mint a rendkívüliben jelentékeny növekedő kiadásokat fog még okozni. A dolog természetéből folyólag mindnyájan nagy súlyt helyezünk a véderő fejlesztésére, nagy súlyt helyezünk hadseregünk kifejlesztésére, nemcsak azért, mert ebben látjuk határainknak biztonságát, hanem azért is, mert tőle várjuk azt a nemzetközi helyzetet, azt a súlyt a nemzetközi viszonyokban, amely lehetővé teszi politikai és gazdasági érdekeinknek minden irányban való fentartását és fejlesztését. Ebben van az ellenérték, amelyet a véderő egy czéltudatos külpolitika vezetése mellett az országnak az általa hozott áldozatokért nyújt. Látjuk is azt, hogy azokban az országokban, ahol megvan ez az eredménye a külpolitikának, a nemzetek lelkesedéssel és áldozatkészséggel szavazzák meg a hadseregnek rendkívül nagy költségeit. Miért van az, hogy nálunk Magyarországon e tekintetben bizonyos idegenkedés, bizonyos tartózkodás forog fenn és hogy aggálylyal látjuk, miként nőnek évről évre a hadseregnek és a haditengerészetnek kiadásai ? Ennek megvan a maga jó oka; megvan abban a helyzetben, amelyben meggyőződésem szerint az ország ma látja magát és amely helyzetben reá nézve sokkal súlyosabbá válik a hadi terheknek elviselése, mint más államokra nézve. Az ország szemtanúja a nagy világtörténelmi átalakulásnak, amely határainknál lefolyt. Sajnálattal látja ennek folytán, hogy helyzete a Balkánon nemcsak nem javult, hanem sok tekin tetben súlyosbodott. 1912-ben megvolt nekünk a nagy hadseregünk, megvolt a nagy tengerészetünk és mégis azt látjuk, hogy ezen eseményekkel szemben érdekeinket nemcsak nem tudtuk előmozdítani, hanem még biztosítani sem. Látjuk azt, hogy a régi Törökország helyébe, amely nekünk barátunk volt és amely közigazgatásilag is nagy fontosságot játszott iparczikkeink fogyasztásában, oly államok keletkeztek, melyek irántunk semmiféle rokonszenwel nem viseltetnek, sőt gazdasági törekvéseink elől mereven elzárkóznak. Hogy daczára közvetlen érdekeltségünknek és nagy erőfeszítéseinknek nem sikerült semmiféle érdekeinket biztosítani, sőt hogy nem nyújt a jövő sem kilátást a helyzet javulására, ez a nemzet széles rétegeiben érthető lehangoltságot idézett elő, mert egyedül csak a nagyhatalmi állással járó terheknek folytonos fokozását érzi a nemzet, anélkül, hogy élvezhetné, mint más államok, a nagyhatalmi állással járó politikai és közgazdasági előnyöket is. A másik ok, mely sokkal nehezebbé teszi a mai körülmények között Magyarországnak a fokozódó terhek elviselését : közgazdaságunk helyzete. Magyarország ma — konstatálni lehet — közgazdasági depresszió alatt van. Nemcsak nem hevertük ki az 1912/13. évi eseményeknek káros következményeit, de iparunk és kereskedelmünk még sokkal rosszabb helyzetijén van, mint a múltban volt. Mi nem tudunk közgazdasági positiót biztosítani magunknak a Balkánon, sőt annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy eddigi positióinkat is más nemzetek elhóditják. A nemzet mindinkább arra a meggyőződésre jut, hogy termelése nem áll arányban az állam és társadalom igényeinek fokozásával, és ezért aggodalommal látja a hadsereg költségeinek növekedését, mert attól fél, hogy uj erőforrások nélkül ezek a folyton növekedő költségek káros visszahatással lesznek a nemzet közgazdasági életére. A harmadik ok, mely ezt az érzületet okozza, az ország pénzügyi helyzete. Tudjuk, hogy az ország budgetjének egyensúlya feborult, hogy körülbelül 300 milliót kell kölcsön ven3*
