A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

20

II. ÜLÉS.

mink azért, hogy az ország költségvetésének egyensúlyát helyreállítsuk. Már a múlt delegatio alkalmával bátor voltam az országos bizottság figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy ma a közgazdasági és pénzügyi készültség milyen nagy szerepet játszik épen a véderő szempontjából is. Kifejtettem akkor, hogyha az ország közgazdaságilag és pénzügyileg felkészülve nincs és nincsenek reservái válságos perczekben, akkor nem tudja kifejteni azt az erőt, mely épen kritikus időben okvetlen szükséges és ráutaltam arra, hogy már a külföldi irodalom, a katonai és tudományos irodalom egy abban a kérdésben, hogy a pénzügyi felkészültségnek majdnem olyan szerepe van válságos időkben, mint a hadsereg jól felkészültségének.

Akkori szavaim nem találtak valami nagy visszhangra. Most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy kiváló államférfiunak auctoritására bivatkozhatom. Salandra olasz ministerelnök, mikor uj kabinetjét az olasz parlamentnek bemutatta,-beszélt a hadsereg és haditengerészet fejlesztéséről. Azt mondta, hogy a fejlesztés csak az ország közgazdasági ereje által megvont határok között történhet s azután igy folytatta : »a költségvetés egyensúlya a biztos nemzeti védelemnek szükséges előfeltétele«.

T. országos bizottság! Természetes, hogy ilyen körülmények közt, melyekben a mi pénzügyeink vannak, a parlamentnek, a kormánynak, a delegatiónak jól meg kell fontolniok minden kiadást, mielőtt megszavazzák és meg kell fontolniok, hogy mennyire hat ez zavarólag a költségvetésnek már úgy is felbillentett egyensúlyára. Természetes az is, hogy a nemzetnek számos rétegei aggodalommal látják olyan újabb költségeknek megszavazását, melyekre a budgetben fedezetet nem találnak, melyek újabb és újabb kölcsönök felvételére kényszerítenek bennünket, melyek ismét a kamatterheket emelik és függésbe hoznak bennünket a külfölddel, mert hiszen csak a külföldre helyezhetjük ki állam- adósságunk czimleteit.

Ezeknek előrebocsátása után áttérek most, t. országos bizottság, a hadsereg és a haditengerészet költségvetésének fejtegetésére, melyeket úgy, mint ezt minden delegatio alkalmával tettem, most is együttesen fogok tárgyalás alá venni.

A hadsereg szükséglete 576, a tengerészeté 17 7'3 millió. Ebben azonban, mint már említeni bátor voltam, nem foglaltatnak azon költségek, melyek már megszavazott törvények és intézkedések folyamányai s amelyeknek végrehajtása budgetünket rendkívüli módon emelni fogja. Nem akarok beszélni a véderőtörvény előterjesztése alkalmával előttünk feküdt programúiról, mert ennek a programúinak álláspontja már rég túl van haladva, csak egyszerűen constatálni akarom a tényállás megállapítása végett, hogy az a programúi, melyet Ibiiben Schönaich, 1912-ben a pénzügyi bizottság és az országgyűlés megállapított, csak a papiron létezik, és az adott körülményekből származott költségek által majdnem teljesen túl van haladva.

De az ujonczlétszám emeléséből is még jelentékeny költségemelkedés fog előállni. A pénzügyi bizottság az országgyűlés képviselőházához tett előterjesztése szerint ezen költségeknek emelkedése a rendesben még 215 millió, azonkívül az egyszeri kiadásokra megszavazott 108 millióból még hátra van 68 millió korona, melyet a dolog természetéből folyólag a költségekbe szintén be kell venni.

De ezek az adatok nem adnak hű képet azon áldozatokról, melyeket az ország a véderő fejlesztésére a múltban hozott. Nem akarok beszélni arról a 230 millióról, melyet 1908-ban a volt koalicziós kormány utalványozott és a rendkívüli katonai készültségre fordított s amelyet az országgyűlés és a delegatio szentesitett. Ebből a 230 millióból csaknem kétharmad fordittatott állandó beszerzésekre, nem értve ez alatt azt, amit Rakovszky István ő excellen- tiája felhozott, hogy minden mobilisatio alkalmával óriási terheket követelünk a tisztektől. Beszélni akarok azon összegekről, melyeket rendkívüli hadi készültség czimén szavaztunk meg és amelyeket a delegatio részben megszavazott, részben utólag szentesített. 1912-ben Auffen- berg ministersége alatt 125 milliót szavazott meg a szárazföldi költségekre, azonkívül 1912- ben és 1913-ban 316 milliót, ez összesen 441 millió korona. Ebből az előttünk fekvő kimutatások szerint már most konstatálhatom, hogy körülbelül 250 millió korona fordittatott állandó értékű beszerzésekre. Ha ezeket az összegeket mind szemügyre vesszük és összeadjuk — mivel a delegatio tárgyalásai valósággal hajszoltatnak, az idő rövidsége miatt nem volt időm azzal foglalkozni — az 1912., 1913. és 1914. évben a hadseregre fordított költségeket, a rendkívüli beszerzéseket s a katonai készenlétre fordított kiadásokat, akkor egészen másképen áll előttünk a hadsereg budgetje, mint ahogy azt az igen tisztelt hadügyminister ur ő excellentiája az albizottságban tartott exposéjában fejtegetni szives volt, mert akkor egészen más színben fog feltűnni az ország áldozatkészsége és az a teher, amelyet a múltban a hadsereg fejlesztésére fordítottunk.

Előttünk van, t. országos bizottság, a hadi tengerészet rendkívüli flottafejlesztési programmja, amelyet a tengerészeti albizottság már elfogadott, és amely négy uj, az eddigieknél sokkal nagyobb csatahajónak öt év alatt való felépítését s egyéb mellékintézkedéseket tartalmaz, együttvéve körülbelül 426 millió K költséggel. Az a 426 millió K tehát, amely sokkal nagyobb, mint a tengerészet fejlesztésére eddig fordított összes áldozat, öt év alatt fogja terhelni a monarchia és a quota arányában természetesen Magyarország költségvetését is.