A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
— 18 ÍI. ÜLÉS. ismétlem, az iparnál, bármily nehéz volt is, hozzászoktunk ahhoz, hogy iparosaink csak a nekik felajánlott osztrák árak mellett kaphatják meg a szállítással való megbízatást, de a quótát legalább elismerték, azt keresztülvitték. Ezzel szemben az osztrák delegatio most azt az álláspontot foglalja el, hogy Magyar- országot a hadsereg mezőgazdasági ellátásánál csak 36.4°/o illeti, a többit pedig koronatartományonként Ausztriában kell beszerezni, daczára annak, hogy a fuvarparitást is beleszámítva, ezek az árak Ausztriában sokkal nagyobbak. Hogy mily nagyok az árkülönbségek, hogy mennyivel olcsóbb lenne a hadsereg osztrák részében is a Magyarországról való szállítás, ezt az élelmezési bizottság előadója be fogja mutatni. Én csak annyit említek most, hogy csupán a zabnál 5 koronás árdifferentiák mutatkoznak s hogy ezen álláspont következtében az összes beszerzéseknél szerény nézetem szerint legalább 15 milliót fizetünk rá erre a teljesen méltánytalan kívánalomra, a mellett, hogy igy sohasem is fogjuk tudni sanálni a költség- vetést. Ezen osztrák resolutiók közül megemlítem, hogy ezek elseje megállapítja, hogy a végczél az, hogy az összes élelmi czikkek Ausztriában szereztessenek be. Ugyanezt megismétli à második, a negyedik, nyolczadik és kilenczedik resolutio. Ezután következik a quotának tartományok szerint való felosztása s mivel vannak olyan tartományok, amelyek nem termelnek elég zabot és elég búzát, ezekre nézve gondosan megmondja az osztrák delegatio, hogy ha Karinthiában nem volna elegendő búza, akkor azért nem szabad azt Magyarországból beszerezni, hanem a felső-ausztriai tartományokhoz kell fordulni. Hogy ez micsoda fuvardíj különbséget okoz,- hogy ez micsoda megdrágítása a beszerzéseknek, milyen kiszolgáltatása némely esetben a hadseregnek egyes szállítók részére, ezt fejtegetni annál kevésbbé szükséges, mert azt hiszem, nincs a delegatiónak egyetlen egy tagja sem, aki ne érezné ezen — ismétlem — a hadsereg érdekeivel is szembenéző osztrák álláspontnak teljes méltánytalanságát. (Úgy van!) De hogy az ellenséges törekvés és a megdrágítás a tetőfokra álljon, vagyok bátor bemutatni azt, hogy ugyanez áll a lótenyésztés terén is. A lótenyésztésre nézve is megállapítani kívánja az osztrák delegatió, hogy küzdeni kell a magyar lovaknak Ausztriába való bevitele ellen és a 7. számú resolutióban azt mondja, hogy nem szabad megengedni, hogy a magyar lovak a hadsereg számára Ausztriába bevittessenek, vagy, hogy Oroszországból lovak csem- pésztessenek be. Tehát a magyar lovak bevitele és az Oroszországból való lócsempészet egyenesen úgy állíttatnak oda, mint amelyek ellen Ausztriának és a hadseregnek küzdenie kell. És hogy az a küzdés nem egészen eredménytelen, mutatja, hogy a hadügyminister ur már jelenti is az osztrák delegatiónak, hogy sikerült neki ebben a tekintetben előrehaladni, ameny- nyiben a legutóbbi lóbeszerzésnél már sikerült neki 3093 lovat szerezni be Ausztriából és csak 1184-et Magyarországból. Ezek a rákfenéje a póthiteleknek, az élelmezési hiteltullépéseknek, akár beteszik őket a zárszámadásokba, akár a póthitelekbe, ezek mindig ki fognak belőle jönni Ennélfogva a hadseregnek eminens érdeke, hogy tiltakozzék az osztrák delegatiónak és Ausztriának ezen minden méltányosságot megcsufoló törekvése ellen, kormányunknak törekvése pedig az kell, hogy legyen, hogy a hadvezetőséggel együtt megakadályozza, hogy más alapon mint egyenlő alapon a quóta igénybe vétessék Ha Ausztria klimatikus helyzeténél fogva ugyanazon áron — ismét az árparitást számitva — nem tudja előállítani a gabonanemüeket, azt máshonnan mint Magyarországból beszerezni nem lehet. Hogy ez csakugyan igy van és hogy nem egyoldalú álláspont az, amelyet bátor vagyok elfoglalni és amelyet a hadügyi albizottság is magáévá tett, ezt mutatja egy másik tétel is, t. i. a várépitések tétele. A várépitéseknél Tallián Béla b. tagtársunknak igen helyes resolutiójá- ban mi a quótát követeljük. Az egyéb építkezéseknél megkaptuk a quótát ; az iskolák építkezése és egyebek quota szerint történtek. A várépitkezéseknél azonban azt mondja a hadügyminister ur, hogy várat ugyan nálatok nem építenek és miután most a rendes költségvetésben a hadsereg fejlesztési hitel alapján 6 millió, az Auffenberg-féle hitel alapján pedig 7 millió, összesen pontosan 13,090.000 K fog költetni várépitkezésekre, ebből Magyarország nem kap semmit, de az építkezéseknél a czementből, vasból meglesz a quóta. Mi ném ezt kértük, hiszen czementben, vasban és egyebekben a quota úgy is megvan, de az építkezési munkabérek mind Ausztriában fektettetnek be. Ezzel szemben a válasz az, hogy a geographiai helyzet olyan, hogy ezeket a várépitkezéseket Ausztriában kell eszközölni. E fölött nem vitatkozom, de ha a geographiai helyzet a várépitkezési quotánál fontos, ép olyan fontos a mezőgazdasági quotánál is és ennélfogva Magyarországot attól a jogától, hogy, ha olcsóbban képes erre, ő lássa el a hadsereget búzával, zabbal és lóval, nem lehet elütni azért sem, mert a hadseregnek érdeke, hogy minél olcsóbban vásároljon. Ezt azért voltam bátor említeni, — és ezzel végzem is felszólalásomat — mert igen jól tudja a hadvezetőség, hogy nagyon korlátoltak azok az eszközök, amelyek nagy erőfeszítéseink daczára a magyar államháztartásban a hadsereg rendelkezésére állhatnak. Ma is a vég- megfeszitésig igyekszünk mindazt, amit európai helyzetünk kíván, a hadseregnek megadni, de a hadseregnek és Ausztriának is kötelessége nem
