A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
? II. ÜLÉS. ír czimén van felvéve a póthitelbe, vagyis arra, hogy ismét sanálnunk kell a költségvetést, mivel nem volt elég a közélelmezésre, a beszerzésekre az az összeg, a melyet 1914 legvégén megszavaztunk Én bátor voltam előkeresni régi jegyzeteimet és ezekből megállapítottam, hogy midőn Schönaich báró első költségvetését, az 1911 -est előterjesztette, egyenesen egy sanalási költség- vetést terjesztett elő, azzal, hogy először sanálnunk kell a költségvetést azért, hogy később a véderő-reform terhét el tudjuk viselni. Én tehát kiirtani a régebbi költségvetésekből ezt a sanálást és megállapítottam, hogy mindig a drágaság miatt sanáltuk a költségvetésben a következőket: 1911-ben 10,910.000 koronát, 1912-ben 16 millió koronát, 1913-ban 1,500.000 koronát, 1914 első felében másfél millió koronát, összesen tehát — a tavalyi év végéig — 30 millió koronát. T. országos bizottság! Én azt hiszem, egy költségvetést nem lehet örökké sanálni, mert ha örökké sanáljuk, akkor végre is meg fog betegedni. Kutatnunk kell tehát azon okokat, amelyek miatt ezen sanálások ellenére is a drágaság — mint a hadügyminister ur mondja — annyira nőtt, hogy épen ezen tételeknél nem voltak képesek megmaradni az előirányzat keretében. És itt közbevetőleg megjegyzem, hogy közjogi szempontból helyesebb, ha a hadügyminister most és nem a zárszámadásoknál áll elő azzal, hogy neki sanálni kell. Azonban ez a közjogi correctség nem fedezi azt az anyagi kárt, hogy egy költségvetésnek teljesen reális alapokon kell nyugodnia, mert a pénzügyminis- ternek előre kell tudnia azt, hogy milyen összegeket kell neki a jövő évben a hadsereg számára készen tartani. Most tehát kitűnik, hogy 1914 első felére visszamenőleg még kell 9,455.000 'korona. A hadügyi albizottság az élelmezési albizottságot utasította, hogy állapítsa meg világosan, először, hogy mi ennek az oka és másodszor, hogy tegyen ennek megszüntetésére javaslatot. ’ Az élelmezési albizottság előadója erről a kérdésről itt a plenumban külön is el fogja mondani a maga véleményét, ami azonban szerény nézetem szerint nem elegendő. Mert méltóztassanak megengedni, ha kutatjuk, hogy mi ennek a sok sanálásnak az oka, akkor azt látjuk, hogy a mezőgazdasági beszerzéseknél oly óriási túllépések constatálhatők Magyarország kárára és Ausztria hasznára, hogy azok önmagukban képesek ezt a budgetet bármikor felborítani. Erre annál is inkább felhívom a t. bizottság figyelmét, mert az osztrák hadügyi albizottság most már ismét elfogadta azon resolutiókat, amelyeket a had- ügyministerium, úgy látszik, részben már végre is hajtott s amelyeknek végrehajtásából következik egyrészt Magyarország nagy károsodása, másrészt pedig az, hogy soha ezen az alapon költségvetésünket sanálni nem fogjuk A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bízottá;' Megjegyzem, t. országos bizottság, hogy az osztrák resolutiókat nagyon nehéz megérteni azért, mert nem egy egységes képet adnak, hanem különféle tartományok különféle kívánságai szoktak bennük előfordulni. Némelyik reso- lutióról látszik, hogy az Karinthiának a kívánsága, a másikról, hogy az Galiczia, egy harmadikról, hogy az Alsó- vagy Felső-Ausztriának valamely speciális kívánalmát fedezi, és ezek elé van állítva a hadügyminister azzal, hogy e kívánalmak teljesítése nélkül ők a költségvetést- meg nem szavazhatják. Ilyenformán tehát az osztrák resolutiók nem valamely egységes irányban mozognak, hanem különféle határozatokat foglalnak magukban, amelyeknek éle azonban szerény véleményem szerint oly fokban irányul nemcsak a magyar érdekek, hanem a hadsereg érdekei ellen is, hogy ha az osztrák bizottság megmarad ezen álláspontján, akkor mi soha a költségvetést sanálni nem fogjuk és soha állapotainkat financz-szempontból helyeseknek nem tarthatjuk. Ezen resolutiók, t. országos bizottság, igen különbözők. Annak idején az volt a megállapodás — és ez volt mindig mind a két bízott-1 ság álláspontja — hogy a mezőgazdaság tekintetében nincsen quota, miután az, hogy valamely ’dolog hol terem, függ a földtől és a klímától, de azt iparilag előállítani nem lehet. A quota igenis fennáll az ipar terén és Magyar- ország mindig követelte is, hogy az ipari quotát megkapja. Ausztria azonban e tekintetben is a legnagyobb nehézségeket támasztotta s valahányszor valamely czikkre egy magyar gyár vagy egy magyar iparos be akart rendezkedni, az osztrák körök mindannyiszor, csodálatos egyértelműséggel, annyira leszorították annak a czikknek árát, hogy majdnem lehetetlenség volt .a magyar iparnak az osztrákkal felvenni a versenyt s mivel a hadsereg — elméletileg helyesen — azon az alapon állott, hogy nem fizethet meg valamit drágábban Magyarországon, mint Ausztriában : a szállitást az osztrák iparosok kapták meg. Bármily keserves volt is, elfogadtuk ezt az elvet, azonban az a csodálatos, hogy ugyanezt az elvet nem vállalja most az osztrák delegatio a mezőgazdasági terményekre is, mert a mező- gazdasági terményeket illetőleg az osztrák álláspont most az, hogy akár drágább valami most Ausztriában, akár nem : a quota arányában az összes mezőgazdasági terményeket Ausztriában kell az illető hadtesteknek beszerezniük, amely kívánság szerény véleményem szerint egymagában is legalább 15 millió koronával drágítja meg a hadsereg költségeit, vagyis Magyarország, a közös költségek czimén, ráfizet az osztrák mezőgazdaság fellendítésére, saját versenytársának istápolására, megnövesztésére. Ez minden méltányossággal merőkben ellenkezik, sőt ellenkezik az osztrák köröknek az ipari szállításoknál elfoglalt álláspontjával is, mert g naplója 1914 3
