A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ('LÉS. I összes szomszédjainknál kivétel nélkül már meg- történt — a hadi közigazgatás feladatát fogja képezni a jövőben.« Nem akarok egy interpellatio kapcsán vitatkozásba bocsátkozni a t. hadügyminister úrral a felől, vájjon a kereteknek ^ez a folytonos növekedése helyes-e, vagy sem. En igy pure et simple elfogadom most a vitatkozás alapjául ezen kijelentést és ennek kapcsán fogom levonni conclusioimat. A t. hadügyminister ur a kétéves katonai szolgálat behozatalának következményeként odaállítja, hogy keretekbe kell foglalni azt a nagy ujoncz-reservoárt, amelyet igy nyerünk. Helyes. De mit használ ez, ha a t. hadügyminister ezeket keretekbe fogja is foglalni, ha ugyanakkor nem fog rendelkezésére állani a kellő tisztikar, amelyet ő annyira megdicsért. Hiszen én is szivemből csatlakozom azon elismerő szavakhoz, amelyeket a t. hadügyminister ur a tisztikarhoz intéz. Én is elismerem, hogy a mi tisztikarunk kiváló, de, t. országos bizottság, ugyanabban a pillanatban, amikor készségesen céatlakozom mindahhoz, amit a hadügyminister ur elismerésében kifejez, azt hiszem, bárminő bőkezűen áraszszuk is el elismerésünkkel a tisztikart, ez nem használ semmit a tisztikarnak, ha szűkmarkúak leszünk a tisztek ellátását illetőleg. En nem értem, hogy miért foglalkozik a . hadügyi kormányzat épen most a keretekbe foglalással, a rendszeresítéssel, amikor mi mindnyájan tudjuk — és ezt a t. hadügyminister ur sem fogja kétségbe vonni —, hogy mily nagy tiszthiányban szenvedünk, s hogy a jelenlegi keretekben sincs elegendő tiszt a hadseregben. Csak a minap olvastam egy kimutatást arról, hogy Németországban az egész nagy német hadseregben a tiszthiány — jóllehet a német hadsereg sokkal nagyobb mint a mienk — háromezerre tehető. Németországban háromezer tiszt hiányzik a hadseregben és a német hadügyi kormányzat máris megtette a szükséges intézkedéseket, hogy ez a hiány két év alatt pótoltassék. Ugyancsak a német hadügyi kormányzat felemlíti, hogy a német hadseregnek tovább szolgáló altisztekben akik a tisztek működését rendkívüli módon megkönnyítik, ha teljes számban megvannak — 18.000-re rugó hiánya van. Ennek a hiánynak pótlásáról is gondoskodik a német hadügyi kormányzat és kijelentette, hogy három év leforgása alatt ezt a hiányt is pótolni fogja. Az igen t. hadügyminister ur, amint tudom, minálunk is lépéseket tett aziránt, hogy több tiszt jelentkezzék. Olvastam, hogy a t. hadügyminister ur felhívásokat bocsátott ki az egyéves önkéntesekhez, akiknek száma 5000, hogy lépjenek át, önkéntesi évük leszolgálása után, a hadi szolgálatba Ugyanabban az újságban azonban, amelyből citálok s amelynek adataiért felelősséget természetesen nem vállalok, olvastam azt is, hogy az 5000 önkéntes közül ötven, mondd ötven jelentkezett s hogy ez még nem jelenti, hogy ennyien is valóban vállalkoznak-e a további szolgálatra. T. országos bizottság ! Bármily kiválóak legyenek a visszamaradó tisztek, ez a fennálló tiszthiány hadseregünk harczképességét veszélyezteti. Ezt a hiányt tehát béke idején is minél hamarább pótolni kell, mert meg kell lennie annak a bizonyos összeköttetésnek, annak a nagy inponderábiliának, amely a tiszt és a legénység közötti kölcsönös bizalmon alapszik, meg kell lennie már a béke idejében, hogy a harcznak és a veszélynek óráiban úgy a katonatiszt mint a parancsnoksága alá tartozó legénység beváljék, megfeleljen a várakozásoknak. Ennek a tiszthiánynak egyik legfőbb oka az a sanyarú, szegényes fizetés, amelyről én itt a t. országos bizottság előtt be fogom bizonyítani, hogy nem felel meg a papiroson álló adatoknak, hogy egy tisztnek illetménye ennyi és ennyi. Az a tiszt soha életében, még ha negyven évig szolgált is, nem látta teljes illetményét. És be fogom bizonyítani azt is, hogy még ha az ellátás a maga teljességében, úgy amint a budgetbe az egyes tételeknél fel van véve, kifizettetnék is a tisztek kezébe, még abban az esetben is elégtelen és szegényes lenne, tekintetbe véve azokat az óriási követelményeket, amelyeket egy tiszt irányában támasztanak, ennek testi ereje, fizikai munkája és szellemi képességeivel. Hiszen mi tudjuk, hogy egy csapattiszt reggeli 6 órától esti 6 óráig folytonosan szolgálatban van ; tudjuk, hogy ez alatt az idő alatt a legerősebb szolgálatokra alkalmazzák, s tudjuk azt is, hogy a tiszt nem védekezik sem a nap, sem az eső ellen, s ha parancsa van, hogy kivonuljon, minden körülmények között kötelessége ezt megtenni. És dicséretére legyen mondva a tisztikarnak, ezen kötelességének zúgolódás nélkül mindenkor pontosan meg is felel. De, ha mi bőkezűek vagyunk az elismeréssel, hát adjuk meg nekik az életfentartásra legszükségesebb dolgokat is, mert olyan fizetések mellett, aminőket leszek bátor ismertetni, lehetetlen hogy az a tiszt a maga testi erejének épségét, a maga egészségét és szellemi rugékonyságát fentart- hassa. Hallottam és olvastam, hogy az igen t. hadügyminister urnák az volt a szándéka, hogy a tisztek fizetését javítsa és hogy ez a terv csak a magyar kormány ellenállásán szenvedett hajótörést, azzal az indokolással, hogyha a tisztikar fizetését emeljük, akkor lehetetlen lesz elzárkóznunk az elől, hogy az állami tisztviselők fizetése is felemeltessék. Bocsánatot kérek, én nem állítom azt, hogy a mi állami tisztviselőink bőségben dúslakodnak, hogy kitünően vannak fizetve. De egyet állítok és ez az, hogy az az állami tisztviselő mégis sokkal jobb helyzetben van mint a
