A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
6 II. ÜLÉS. kosság culturalis törekvéseinek egyik szóvivője kötelességet vélt teljesíteni, midőn a szomszéd állam területére lépett. (Halljuk! Halljuk!) Ha a lefolyt sajnálatos eseményt vizsgálat tárgyává teszszük, meg kell állapítanunk, hogy bizonyos romániai körök ezen folytonos, az utóbbi időben többször előfordult, ellenséges hangulatának megnyilatkozása, a tervszerű gyűlölködés jellegével bir (Uyy van! Uyy van!) és sajnálatomra kénytelen vagyok is megállapítani, hogy a hivatalos körök túlságos elnézést tanúsítanak ezen szertelenségekkel szemben. (Uyy van !) Úgy az osztrák-magyar monarchia külképviselete, valamint különösen is a magyar államfél irányadó férfiai, hangsúlyozottan kifejezést adtak azon készségüknek, hogy a román állammal egyetértve óhajtják külpolitikájukat berendezni és bárhogy törekszenek is az utóbbi időkben Romániában a tényeket elhomályosítani, azt letagadni még sem lehet, hogy Románia fennállása óta mindenkor bőven élvezte a szomszéd hatalmas monarchia jóakaró, hathatós támogatását. ( Uyy van ! Uyy van !) És ha mindezek daczára sem akarják ott megszivelni azt a régi példabeszédet, mely szerint a rossz szomszédság török átok és továbbra is szítják a szenvedélyeket ellenünk, az az ő dolguk. Mi igyekezni fogunk követni azt a politikát, amely megfelel úgy a monarchia, mint Románia reális érdekeinek és amely szerint minden körülmények között megfelelően tudjuk védeni érdekeinket. (Elénk helyeslés.) Épen ezért nem vagyunk hajlandók eltűrni (Halljuk!) Halljuk!), hogy bármely hatalom lakói félretegyék a monarchia állampolgáraival szemben gyakorlandó, a nemzetközi udvariasság elemi fogalmával járó tisztességet (Elénk helyeslés.) és mivel én ezt a köteles tisztességet Mangra Vazul honfitársunkkal szemben a legdurvább módon megsértettnek látom, (Uyy van !) kérdem a külügyminister ur ő exellentiá- ját : szerzett-e hivatalos tudomást a Mangra Vazul személye ellen történt sajnálatos eseményekről ? S ha a köztudomásra jutott események részben vagy egészben megfelelnek a valóságnak, szándékozik-e és pedig milyen lépéseket tenni, hogy Mangra Vazulnak az őt megillető elégtétel megadassák? (Elénk helyeslés.) Elnök: Az interpellatio kiadatik a külügyminister urnák. Berchtold Lipót gr. külügyminister: T. országos bizottság! A Telegdi .József delegátus ur által hozzám intézett interpellationi azonnal kívánok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Szükségtelen hangsúlyoznom, hogy mennyire sajnálatosnak tartom én is, ha egy magyar állampolgáron, aki egyúttal magasabb egyházi hivatalt visel és a magyar törvényhozás tagja, a velünk baráti viszonyban élő szomszéd államban sérelem esett. (Halljuk! Hulljuk!) A történteket illetőleg meg kell jegyeznem, hogy értesültségem lényegileg a hírlapokból származik, minthogy maga Mangra Vazul a monarchia külképviseleti hatóságaihoz Bukarestben nem fordult és ezek tőle közvetlen felvilágosításokat nem nyerhettek Tegnap bukaresti követünket utasítottam, (Halljuk! Halljuk!) hogy a püspöki helynök urat kéresse e czélból magához, de ahogy a követ engemet értesitett, Mangra Vazul püspöki helynök ur már Bukarestből elutazott volt. Rakovszky István : Szerencsés utat! Berchtold Lipót gróf külügyminister : Világos tehát, hogy mindenekelőtt a pontos tényállást kell felderíteni, mert mint a t. országos bizottság előtt is ismeretes, az első újsághírek tettleges bántalmazásról beszéltek, mig Mangra Vazul püspöki helynök ur saját, később — újságírók előtt tett — nyilatkozata szerint, a tényálladék sokkal enyhébb. Mindazonáltal bukaresti követünk már napok előtt utasítva volt, hogy a sajnálatos incidenst a román kormánynál kellőképen tegye szóvá. Ez meg is történt és a román külügyminister ur kijelentette követünknek, hogy gondoskodni fog arról, hogy a tényállás megálla- pittassék és ennek eredménye szerint az esetleges bűntettesek ellen az eljárás megindittassék. (Helyeslés.) Kérem a t. országos bizottságot, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Telegdi József: T. országos bizottság! A külügyminister ur ő excellentiája által adott választ megnyugvással tudomásul veszem. (Elénk helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak a választ tudomásul venni? (Felkiáltások: Igen!) E szerint az országos bizottság a választ tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik Rakovszky István bizottsági tag ur interpellációja. Rakovszky István: T országos bizottság! Interpellációm előterjesztésére az igen t. liad- iigyminister ur exposéjának utolsóelőtti bekezdése késztet. (Halljuk! Halljuk!) A t. hadügy- minister ur exposéjának ez a bekezdése ekként hangzik (olvassa) : »Igaz ugyan, hogy ezen általános katonai versenynél véderőnknek nagy belső értékét, ugyszinte kiváló tisztikarunk által vezetett kitűnő harczszerü kiképzését is joggal latba vehetjük; ámde a mindig nagyobbodó fegyverkezési számok,hatalma elől mégsem lehet elzárkóznunk. És amig ezen számok szomszédjainknál növekednek, békés irányzatunk daczára sem maradhatunk tétlenül, hanem folytatnunk kell az építést, ha jogos érdekeinket megvédeni, ha határaink sérthetetlenségét biztosítani akarjuk. Ezen továbbépítés annál is inkább magától értetődő kötelességünk, mert a két évi szolgálati idő a teljesen kiképzett legénységnek hatalmas tömegét fogja rendelkezésünkre bocsátani. Ennek tartalékkötelékekbe való összefoglalása — a mi
