A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
r, 2 V. ÜLÉS. itten ismételni ; sajnos, hogy az egyáltalán megtörtént és elmondatott. Ennek a nyilatkozatnak a tartalma az osztrák-magyar monarchia ellen irányul, és aláírói igazoltnak tartják benne a szerbek térfoglalását egészen az Adriáig, és tovább menve, kijelentik, hogy mig Albániának autonómiát kíván az osztrák-magyar monarchia, addig a dél- szlávoknak jogait vonakodik megadni. Ez a nyilatkozat a legnagyobb mértékben elítélendő és sajnálatos, (Helyeslés.) különösen azért, mert az ottani lakosságnak legnagyobb részét mint loyális és az osztrák-magyar monarchiához hü népességet ismerjük. Az ily felfogások és vélemények alkalmasak lehetnek esetleg arra, hogy az a jó viszony és őszinte barátság, melylyel Bosznia és Herczegovinában lakó polgártársaink irányában viseltetünk, részben indokolatlanul meg- zavartassék, s ezért kívánatos, hogy a legszigorúbban tartsuk meg mindannyian az egymással szemben tartozó loyalitást. (Helyeslés.) Kérem a t. közös pénzügyminister urat, szíveskedjék ezen minden tekintetben kifogásolandó és az osztrák-magyar monarchiával szemben meg nem engedhető nyilatkozattal szemben saját álláspontját velünk megismertetni és velünk közölni, hogy ennek a nyilatkozatnak egyáltalán minő jelentőséget tulajdonit. (Helyeslés.) Midőn az előadottakat a t. országos bizottságnak figyelmébe ajánlani vagyok bátor, kérem, méltóztassék a négyes albizottság jelentése alapján Bosznia és Herczegovina 1913. évi rendkívüli szükségletét megszavazni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Nyegre László jegyző : Vio Antal ! Vio Antal : T. országos bizottság ! Midőn a négyes albizottságnak legutóbbi ülésén felszólaltam és előadtam azokat a veszélyeket, melyek Fiume és a magyar tengerpart érdekeit fenyegetik, azon tárgyalások következtében, melyek a magyar és a közös kormány között a boszniai vasutakra vonatkozólag folytak, azt reméltem, hogy felszólalásom folytán ezen kérdésekben megnyugtató választ kapok, hiszen itt egy igen fontos magyar érdekről van szó. Legnagyobb sajnálatomra azonban azt kellett tapasztalnom, hogy a t. közös pénzügyminister urnák nyilatkozatai egyenesen megerősítik aggodalmamat abban az irányban, hogy a lefolytatott tárgyalások során csak Fiume és a magyar tengerpart érdekei maradtak minden védelem nélkül. Minthogy pedig azon lépések, amelyek ezen vasúti programmban történnek, olyan helyzetet teremtenek, amelyben véleményem szerint a magyar-horvát tengerpart érdekei jóvá nem tehető módon teljesen háttérbe szorittatnak, kötelességemnek tartom e helyütt is felszólalni és kérni a t. országos bizottság figyelmét és támogatását ma, midőn talán még nem késő, és midőn talán ezen kérdések kölcsönös méltánylással és belátással a monarchia mindkét államának megnyugtatására s a kölcsönös érdekek igazságos kiegyenlítésével oldhatók meg. (Élénk helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Mert, t. országos bizottság, a bosnyák vasúti programmban csak egy vonal van, amely speciális magyar érdekből nagyon fontos, és ez a bihács— novi-i vonal. Ez a vonal az, amely jövőben lehetővé tesz egy alkalmas és utrövidító összeköttetést Fiuméhez és a magyar tengerparthoz és ez a vonal az, amelyen Fiume a magyar-horvát tengerpart, valamint Magyarország keleti és déli vidékei között olyan összeköttetés lehetséges, hogy Fiume ezen relatiókra nézve felveheti a versenyt, — ami talán csak jogosan megilleti — az egész vasúti programmal systematikusan favorizált dalmát kikötőkkel szemben. (Helyeslés). Ha ily körülmények között mi magyarok ezen vasúti programmhoz és a dalmát kikötők ezen favorizálásához hozzájárulunk, ami a méltányos belátás, hogy ne mondjam, az önmegtagadás nem csekély foka, akkor a minimum, amit meg kell követelnünk az. hogy ne teremtessék olyan helyzet, amely Fiúmét a monarchia forgalmából teljesen kizárja, hanem ellenkezőleg, intézményes garantiák kellenek arra, hogy mi Fiúmét és a magyar-horvát tengerpartot ezen forgalomba egyenlő feltételek mellett saját költségünkön bármikor bekapcsolhassuk. ( Élénk helyeslés.) Ezen intézményes garantia pedig csak akkor áll elő, hogyha a novi-bihácsi vonal a törvénybe felvétetvén, biz- tosittatik a magyar kormány részére a csatlakozás Bihács és az országhatár között és másodszor — és ezt különösen hangsúlyozom — ha ezen vonalon minden fiumei kereskedelmi relatióban biztosíttatnak olyan exporttarifák, amelyek nélkül ez a vonal egy transversalis összeköttetést Fiúméval lehetetlenné tesz. Nézzük meg most, hogy áll ez a kérdés ezen existentiális követelményekkel szemben. (Halljuk!) A t. közös pénzügyminister ur a négyes albizottság ülésén aggályaimra azt válaszolta, hogy a növi—bihácsi vonal kérdése bár nincs a törvényben, aránylag igen rövid idő alatt megoldásra kerül, és ekkor fog a csatlakozás kérdése is elintéztetni. Ezzel a t. közös pénzügyminister ur nyíltan elismerte, hogy Magyarország ezt a sok milliót odaadja Boszniának anélkül, hogy vitális kérdéseinkre nézve bizonyos garantiákat kapott volna. De ennél még sokkal többet mond az, amit a t. közös pénzügyminister ur válaszából kihagyott, és egyenesen megdöbbentő perspektívákat nyújt a jövendőre nézve az, amit nem itt, hanem az osztrák delegatióban meg is mondott. (Halljuk!) Nagyon feltűnő ugyanis, hogy a közös pénzügyminister ur a tarifakérdésről nekem adott válaszában nem is nyilatkozott, ehelyett azonban a két kikötő, t. i. a dalmát és a fiumei kikötő érdekkiegyenlitéséról beszélt, amely érdekkiegvenlités, megint csak a dalmát kikötők favorizálását czélozhatja, mert mi ezen a vonalon csak egyenlő tarifákat kérünk és követelünk. A t. közös pénzügy minister ur elhallgatásának magvarázata az, amit az osztrák delegatióban mondott. 0 ugyanis ott nyíltan kijelentette, hogy a növi- bihácsi vonal a programmból egyenesen
