A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

52 V. ÜLÉS. vezetőségének, és tiltakoznom kellett azért is, hó0'}’ consequentiák ne vonathassanak le, a me­lyek tulajdonképen már a pénzügyminister ur által is helyeselt álláspontot sértenének, sérte­nék azt az álláspontot, hogy a véderőreformmal összefüggő költségek, ha beállittatnának is a költségvetésbe, a mint ez történt az 1912. ma­gyar költségvetésnél, csakis a véderójavaslatok törvényerőre emelkedése után lennének folyósít­hatok. De foglalkoznom kell a kérdés pénzügyi ré­szével más szempontból is. Azt hiszem, a 67-es kiegyezéshez képest a delegatiók működése, az összes közösügyek viszonyai olyanok, hogy ko­molyabban kell velük foglalkoznunk, mert nem bennem merül fel először az az aggodalom, hogy talán egy és más olyan tényezők jelentkeznek, a melyek ennek a kiegyezésnek további fentar- tását, további működését kétségessé teszik, ve­szélyeztetik. Az 1867 : XII. t.-cz. élőbeszédében világosan és határozottan megjelöli a szempontokat, a melyeket a törvény megalkotásánál figyelemmel akar kisérni. A midőn kimondja ö felségének a trónbeszédben megnyilvánult azon óhajtását, hogy a pragmatica sanctio alapján módok keres­tessenek arra vonatkozólag, hogy egyfelől Ma­gyarország közjogi és belkormányzati önállósága, másfelől a birodalom biztossága és együttmara- dásának életfeltételei biztosíttassanak, ugyan­akkor a törvény világosan kifejezést adott azon kívánságnak, hogy a közösügyek alkotmányos vitelére Magyarország alkotmányos befolyása biz- tosittassék. Ez a törvény. Az élet túlmegy ezeken a határokon, azt is követelvén, hogy az az intézmény, a mely erőgyara- pitás szempontjából hozatott létre, ne az erőcsonki- tásnak legyen eszköze, ne egyik és másik alkotó részének erejét gyöngítse, hanem a közösügyeknek is oly módon kell kezeltetniük, mely nemcsak a tör­vényben világosan kifejezett közjogi önállóságot nem sérti, és nemcsak biztositja az ország alkot­mányos befolyását, de biztositja az alkotmányos elintézési módokat is. Hogy állunk a költségvetéssel ? Ma, 1912 má­jus havában nem az 1912-ik évi közös költségvetést tárgyaljuk, hanem egy hat hónapra szóló provizó­riumot. A gyakorlati élet követelménye az, hogy a delegácziók, melyeknek az 1867 : XII. törvény­cikk 40. §-a első és legfontosabb kötelességévé a költsegvetes megállapítását teszi, ezzel a meg­állapítással készüljenek el oly időben, hogy az 1867 : XII. törvenyezikk következő paragrafusa rendelkezéseinek, hogy t. i. ezen költségvetés szám­szerű összegéből az egyes országokra a mindenkori hozzájárulási arányban eső rész beállítható legyen, megfelelhessenek. Ha visszatekintünk évek hosszú sorozatára, legritkább esetben készült el és állapítta­tott meg a közös költségvetés oly időben, hogy az egyes költségvetésekbe beállítható lett volna. Azt hiszem, nem kell rámutatnom arra, hogy a delega­tio hatásköre csakis a költségvetés megállapí­tásában áll. Költségvetési törvényt a delegatio nem alkot­hat, mert a törvény világos rendelkezése szerint közös törvényhozás nincs. A törvényhozás fenn van tartva az 1867-iki kiegyezésben egyfelől Magyar- országnak, másfelől a birodalmi tanácsban kép­viselt királyságoknak és országoknak. Hogy a megállapított költségvetés költségvetési törvény- nyé legyen, arra az a legalisatio szükséges, hogy beállittassék a két költségvetésbe, és csak ezen beállitás által emelkedik a delegatio által meg­állapított költségvetés költségvetési törvényerőre, és a költségvetési jog értelmezése szerint a fede­zetre szánt összegek tulajdonképen csakis ezen törvényerőre emelkedés után lennének folyósít­hatok. Nem a legritkább esetben találkozunk-e ezzel ? Ha visszatekintünk a közös költségvetések soro­zatára, azok legnagyobb része nem egyéb, mint utólagos registrálása megtörtént közösügyi kiadá­soknak. A közös költségvetések összeállitása miatt el kellett halasztani vagy hiányosan kellett össze­állítani Magyarország költségvetését. Mindezeknek a következménye pedig az, hogy történnek kiadá­sok felhatalmazás nélkül, melyek utólagosan regis- tráltatnak, és igy akarva-akaratlanul a delegatiók ilyen működése által a költségvetés megállapítá­sára vonatkozólag a delegatiónak megadott jog észrevétlenül fejlődik abban az irányban, hogy absorbeálja az országnak soha el nem idegeníteti költségvetési jogát. Ennek a rendszernek végét kell vetni, és én örömmel üdvözöltem a tavalyi delegatióban a jelenlegi t. ministerelnök urnák, akkori pénzügy- ministerünknek azt a felfogását, hogy az összes hiányokon segítve végre-valahára rendet kell terem­teni a közös költségvetések területén is. De a mily örömmel üdvözöltem azt az állásfoglalást, ép oly kevéssé örülök a jelenlegi állapotnak, hogy ma, az év négy hónapjának eltelte után is ott vagyunk, hogy közös költségvetésünk erre az évre nincsen. Midőn kijelentem, hogy az ide vonatkozó határozati javaslatot nem fogadhatom el, és pedig főleg azért, mert semmi elfogadható okot nem látok és nem tudok képzelni arra, hogy miért nem lett ez a közös költségvetés idejére elkészítve, ugyan­akkor kérem az igen t. delegatiót és a t. közös kormányt : hassanak oda, hogy jövőre vonatkozó­lag a delegatio költségvetésmegállapitási joga a maga idejében gyakoroltassék, és éljen a delegatio azzal a maga idejére úgy, hogy ezáltal ne aka­dályozza meg, hogy a rendes költségvetések annak idején elkészíttessenek, és útját vágjuk azon szo­morú jelenségnek, melyben ma vagyunk, hogy a közös költségvetés — miként már rámutattam — csak utólagos registrálása megtörtént kiadásoknak. Ezzel beszédemnek ide vonatkozó részét be­fejeztem. A tegnapi napon elhangzott felszólalások igen bő anyagot adnak, mely azokat, kik nem hívei

Next

/
Thumbnails
Contents