A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
valamint a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra eső része a quota arányában fizettessék be. Midőn ezeket a négyes albizottság nevében, a mely albizottság a tegnapi nap folyamán a közös ministerium ezen előterjesztését tárgyalás alá vette és elfogadta, egészében és részleteiben elfogadásra ajánlom az igen t. országos bizottságnak, egyúttal méltóztassanak megengedni, hogy röviden megemlékezhessem a kiüügyminister urnák a tegnapi napon elmondott (Halljuk ! Halljuk!) és minden oldalról helyesléssel fogadott exposéjáról is, s arra vonatkozólag megjegyzem, hogy azt örömmel és elismeréssel fogják üdvözölni velem együtt mindazok, a kik a külügy- minister urnák a béke biztosítására irányuló politikájában fejlődésünk egyik legnagyobb ga- rantiáját és zálogát látják, (ügy van! Helyeslés.) Az élet mutatja, t. országos bizottság, hogy mennyire károsak és veszélyesek még a kisebb, időközi pénzügyi és gazdasági zavarok is. El lehet gondolni, mily borzasztó hatása volna egy háborúnak úgy pénzügyi, mint egész közgazda- sági életünkre. Ezért nem kétlem, hogy e békepolitika érvényesítéséhez szükségeseket, mint eddig, úgy ezentúl is, anyagi erőink figyelembe vételével, az arra illetékes tényezők rendelkezésére fogják bocsátani. Azokra vonatkozólag, a melyeket a- közös pénzügyminister ur tegnap a négyes albizottságban kijelentett, én most bővebben kiterjeszkedni nem akarok. Természetesnek találom, ha a közös pénzügyminister ur minden erejével arra törekszik, hogy Bosznia és Herczegovina gazdasági és kulturális életét mentői magasabb fokra emelje. De tisztelettel megjegyzem, hogy ezen álláspont mellett Bosznia és Herczegovina gazdasági, kereskedelmi és forgalmi politikájának nemcsak ezen irányításánál, hanem végrehajtásánál is Magyar- ország jogos érdekeire figyelemmel kell hogy legyenek, mert mindenkoron éber figyelemmel fogjuk kisérni ezen óhajunk megvalósítását és nem fogunk visszariadni azon eszközök igénybevételétől, a melyeket ezen jogos érdekek védelmére szükségeseknek fogunk találni. Ezeknek előrebocsátásával vagyok bátor a négy egyesült albizottság által elfogadott határozati javaslatot felolvasni és kérni a t. országos bizottságot, méltóztassék azt általánosságban és részleteiben elfogadni (olvassa) : »A közösügyi rendes kiadásoknak s a Boszniában és Herczegovinában lévő parancsnokságok, csapatok és intézetek szükségleteinek 1912 május 1-től október 31-ig leendő fedezésére az 1911-ik évre e czimen megszavazott költségeknek hat hónapra eső része állapittatik meg. Ezen kiadások az 1912-ik évre megállapítandó költségvetés keretébe lesznek számszerűleg be- illesztendők. Ez nem praejudikál az 1912-ik évi költség- vetés megállapításának sem egészben, sem pedig az egyes czimek és tételekre nézve. A magyar szent korona országaira, illetőleg a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra eső részösszegek a törvényesen megállapított quótaarány szerint lesznek kiszámi- tandók.« Molnár Viktor jegyző: Désy Zoltán! Désy Zoltán : T. országos bizottság ! Meg fognak engedni, ha elsősorban a t. előadó ur által elmondottakkal és a kérdések pénzügyi részével foglalkozom. Kénytelen vagyok erre annál inkább, mert az elintézésnek az a módja, a mely a határozati javaslatban contempláltatik, nézetem szerint nem felel meg az 1867 : XII. törvényczikk rendelkezéseinek, nem szolgálja azt a czélt, a melyet szolgálnia kellene ; de kötelességem azért is, mert az előadó ur által elmondottak világosan ellenkeznek azzal a határozati javaslattal, a melyet később felolvasni szives volt. Az előadó ur az 1911. költségvetést emlegeti ; a határozati javaslatban a költségvetésnek csak egy részéről, a rendes költségvetésről és a Bosznia és Herczegovina területén lévő csapatok és parancsnokságok rendkívüli szükségleteiről van szó. Con- statálni akarom a tévedést, nehogy ebből következtetések legyenek levonhatók, s constatálni akarom, mert számszerű nagy terhekről van szó. A miről a határozati javaslat szól, az az 1911. évi I. számú határozat, rendes kiadások, a mely összesen 448 millió korona összeget tesz ki ; a Bosznia-Hercze- govina területén lévő csapatok és parancsnokságok költségvetése a II. határozati javaslat, 12 millió koronáról. A miről pedig a t. előadó ur beszél, annak egész összege 549 koronára megy. De nemcsak az összeg miatt kifogásolom ezt, hanem azért is, mert ezek a továbbmenó összegek habár hadseregfejlesztés és más czimeken is, de magukban foglalnak azokból a kiadásokból is, a melyek az én határozott felfogásom szerint már a véderőreformmal függenek össze, s a melyekre vonatkozólag voltam bátor már a múlt év szeptember havában állást foglalni és a t. pénzügyminister ur figyelmét felhívni arra, hogy ha be méltóztatnék is állítani ezeket az 1911. költség- vetésbe, folyósíthatok csak akkor lesznek, ha a tárgyalás alatt lévő véderőjavaslat törvényerőre emelkedik. A pénzügyminister ur ellentétes álláspontot foglalt el velem szemben, de magam a vita elintézését, a kérdés tisztázását a véderőreform tárgyalására halasztottam és most nem is kívánok e részlettel bővebben foglalkozni, csak rámutatok arra, hogy tisztázatlan kérdéssel állunk szemben, mert az 1911. közös költségvetés I. számú határozatában — a rendes költségvetésben — is vannak részletek, a melyek a véderőreformmal függenek össze, a III. határozat M. rovatában pedig a létszámemelésre vonatkozó költségvetésről is van szó, szó van a rendkívüli létszámról is, nem nagy összegben, ha jól emlékszem 1400 embert meghaladó rendkívüli létszámról. Tehát tiltakoznom kellett ez ellen, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy mire ad felhatalmazást az országos bizottság a közösügyek 7*
