A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
34 . II. ÜLÉS. ségvetésre nézve, mint a véradóban, én megelégszem azzal, bogy a véderő kvótájának álláspontjára helyezkedjünk és a 42 8% kvóta alapján vizsgálom a helyzetet. Akkor, a midőn szerény felfogásom szerint a közös hadsereg fejlesztéséhez már is túlsókat kivánnak az országtól, tulnagy terheket, akkor azt látom, hogy Ausztria a maga részéről akké- pen enyhit a véderő terheken, hogy a saját honvédségét nem akarja oly arányban fejleszteni, mint a minő arányban ez akár a 36-os, akár a 42‘58-as kvótánk alapján kötelessége lenne, a mennyiben, a mint tudjuk, a magyar kormány 25.000 honvéd- ujonczot kiván évenkint megszavaztatni, Ausztria pedig az ó törvényjavaslatában csak 28.000-et, holott, a 42‘58-as arány mellett is 34.000 és néhány száz emberre menne az ó honvédségének a jutaléka. Én már egyszer régebben az országos bizottságban kimutattam, hogy 1868 óta, a honvédség felállítása óta 1905-ig minő óriási többleteket áldozott Magyarország a közös védelem oltárára, a honvédségnek előterjesztett fejlesztésével. Most, a midón itt a két államban a véderő ujabbi nagy fejlesztését tervezik, azt hiszem, hogy ezen fejlesztésnek égjük gondolata és alapfeltétele kell hogy legyen az, hogy mi ridegjük fél a maga anyagi erejének, a maga emberanyagának a számához mérten járuljon hozzá. Az, t. uraim, hogy mi eltűrjük azt, hogy a mi quotánkat ilyen formában indirekte felemeljék, hogy Ausztria magát tehermentesítse az együttes és kölcsönös védelem kötelességei tekintetében, azt nem tűrhetjük, annál kevésbbé, mert jól tudjuk, hogy Ausztria aránylag amúgy is anyagilag sokkal erősebb, mint mi. Egy kérdésem lenne még a véderő tekintetében az igen t. közös hadügjroinister úrhoz. És ez vonatkozik arra, hogy tegyük fel, hogy a véderőjavaslatok törvényerőre emelkednek valamikor, bár mi tőlünk telhetőleg mindent el fogunk követni, hogy ezen javaslatok ezen formájukban törvény7 - erőre ne emelkedjenek, habár mi elvileg, a mint ismételten kijelentettük, nem foglalunk állást a véderő fejlesztésével szemben, hanem csak a határokat, a mértéket és az ellenfeltételeket kivánjuk máskép megállapítani ; de tegyük fel, hogy a törvényjavaslat egy napon törvény erejére emeltetik, akkor, erre vonatkozik kérdésem, az a bizonyos kétéves szolgálati idő, a mely csak nagj-on partiálisan kétéves szolgálati idő, mikor fog tényleg életbelépni, a törvény szentesítését követő hányadik esztendőben ? Khuen-Héderváry Károly gróf ministerelnök : Az első esztendőben ! Az első esztendőben mindjárt ! Batthyány Tivadar gróf : Mindjárt ? Nagyon köszönöm. A ministerelnök urnák ezt az Ígéretét jegyzékbe veszem és ellenőrizni fogom, hogy az első esztendőben, a mint meglesz a törvény, tényleg szabadságolni fogják-e a harmadéveseket. Hazai Samu honvédelmi minister : No ezt, kérem, nem lehet ! Batthyány Tivadar gróf : Ezt akkor, engedel- met kérek, meltóztassanak egjnnás közt elintézni Hazai Samu honvédelmi minister: Ebben valami tévedés van, mert hiszen több évi átmenetre van szükség ! Khuen-Héderváry Károly gróf ministerelnök: És a végrehajtáshoz tartozik már az átmeneti idő megállapítása is. Batthyány Tivadar gróf : Igen tisztelt ministerelnök ur, nagjmn köszönöm, hogy méltóztatott ezt felemlíteni. Khuen-Héderváry Károly gróf ministerelnök: Máskor is szolgálok ! (Derültség.) Batthyány Tivadar gr. : Nagyon köszönön. ministerelnök ur ; megjegyzem azonban, hogy nem ok nélkül vetettem fel ezt a kérdést, nem ok nélkül pedig azért, mert akkor, a midőn egy bizonyos provisoriumról volt Bolgár Ferencz nyilatkozataival kapcsolatosan szó, ellenünk, a kikről azt hitték, hogy mi egy provisorikus intézkedésbe, egy átmeneti megoldásba hajlandók lennénk belemenni, avval agitáltak, hogy mi a pro visorium révén a kétéves szolgálatot cserben akartuk hagyni. Evvel szemben meg akarom állapítani azt, hogy nehány évre szóló provisorium nélkül a kétéves szolgálatnak a keresztülvitele nem lehetséges ; ellenben én. ha egyáltalán provisoriumról lenne szó, akkor igenis, a legelső percztól kezdve kívánnám azt hogy a kétéves szolgálat bizonyos mértékig már az első percztól fogva a második év végén való nagyobbmérvü szabadságolás által keresztülvitessék. Áttérve a külügyi kérdésekre, nagy sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a közös küliigyminister ur iránt itt elhangzott bizalmi nyilatkozathoz csatlakozzam, sőt ez ellen a leghatározottabban állást kell foglalnom ; és minthogy az iljTen erős állásfoglalást indokolni is tartozom, méltóztassék megengedni, hogy lehető rövidséggel bár, de előadjam erre nézve indokaimat. Tagadhatatlan, hogy ha akár a legszélsőbb Keleten a chinai eseményeket nézzük, a hol alig elképzelhető áta’akulások mennek végbe, a hol a legkonservativebb állami alakulat útban van ahhoz, hogy forradalom utján a köztársaságot léptesse életbe ; akár nézzük a legszélsőbb Nyugaton a mexikói eseményeket vagy az Egyesült-Államok és Oroszország közti feszültséget, vagy nézzük Perzsiát, mely az európai nagyhatalmak érdekeltsége révén ugyancsak bizonyos compkcatiók- nak magva ul szolgál, vagy ha nézünk a Balkán eseményeire, vagy a marokkói kérdésre, a mely utóbbi különben már szerencsésen megoldatott : az utóbbi időkben a gyuanjrag határozottan az egész földgömbnek tetemes részén annyira felgyülemlett, bőgj' itt mindenki, a ki bárcsak mint újságolvasó nézi az eseményeket, kell hogy bizonyos aggodalommal tekintsen a jövőbe — mindenki, a ki a békének hive. És én kénytelen vagyok a legerősebben hangsúlyozni, hogy felfogásom szerint képtelenség az, hogy magyar ember, magyar politikus más állásponton óllhasson, mint a leghatározottabban a
