A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
30 II. CLÉS. látni, hogy ez nem az én elszigetelt véleményem, (Elénk helyeslés) hanem ezen inpressio alatt áll az egész delegatio. Azért azt a kívánságot kell kifejeznem, hogy a hadügyminister ur keresse meg a módját annak^ hogy az ó tetteivel ezeket a kevésbbé szerencsés nyilatkozatokat lehetőleg ellensúlyozza és hogy az ó tetteiben megkapjuk azután azt a támogatást, a melyre nekünk szükségünk van. (Élénk helyeslés) Többet nem akarok erről mondani ; sajnálom, hogy a vég-accord az én felszólalásomban talán nem olyan, mint szerettem volna, hogy kifejezésre jusson, de kénytelennek érzem magam erre és annak ismétlésével fejezem be felszólalásomat, hogy hozzájárulok ahhoz a bizalmi nyilatkozathoz, a mely a külügyminister irányában kifejezésre jutott és elfogadom a költségvetési felhatalmazást úgy, a mint az általnosságban és részleteiben proponáltatott. (Élénk helyeslés) Nyegre László jegyző : Batthyány Tivadar gróf! Batthyány Tivadar gr. : T. országos bizottság ! Teljesen igazat adok abban az egyben előttem szólt Nagy Ferencz t. képviselőtársamnak, hogy a mostani delegatio ezen rövid tárgyalása messze túlhaladja fontosságában, jelentőségében, sót azt hiszem, következményeib n az előző indemnitási tárgyalásokat. Magyarázatát találja ez egyrészt az általános kritikus külpolitikai helyzetben, másrészt abban a situatióban, melyben a véderő-törvényjavaslat kérdése van, mely immár hónapok óta a magyar parlament előtt fekszik és az általunk bár törvényes, de legszélsőbb eszközökkel felvett harcz folytán hónapok óta nem ment előre. De talán legsulvosabbá teszi ezen rövid delegatio- nális tárgyalást, annak tegnapi és mai napját azon esemény, melyet röviden talán benső családi viszálynak, testvérháborunak, vagy nem tudom, minek nevezhetek, értve ez alatt azt a differentiát, melv az igen t. többség és az uj hadügyminister ur között felmerült, Mert talán nem méltóztatnak azt kivánni, hogy a többségi oldalról elhangzott eddigi felszólalásokból, valamint az azokat kísérő tapsokból arra a consequentiára jussak, hogy ebben a mostani kritikus helyzetben a t. többség és a hadügyminister ur teljesen egyetértenek a véderő kérdésének taglalásában ? Még súlyosabbá és reánk nézve felelősségteljesebbé teszi a helyzetet az a tény, hogy az igen t. többség — teljesen joga van rá, hogy teszi, ha jónak látja — felvetette itt és pedig a szembe- helyezes által meg feltűnőbb módon (Ellevtnon- dósok.) a külügyminister úrral szemben a bizalmi kérdést, miáltal bennünket természetesen még inkább arra kényszerít, hogy a bizalom kérdésében elfoglalt álláspontunkat, vagyis a külügyminister urnák nem személyével, de politikájával szemben elfoglalt bizalmatlanságunkat, eljárásának több tekintetben való helytelenítését külön, talán erőteljesebben, mintsem akartuk volna és mintsem ezen bizalmi kérdés provokálása nélkül szükségesnek tartottuk volna, itt kifejezzük. T. országos bizottság ! Nem lévén jogászember, nem akarok abba a vitába beleelegyedni és abban résztvenni, mely itt a delegatio indemnités - megszavazási joga körül felmerült. Egyetlenegy megjegyzést azonban legyen szabad Nagy Ferencz bizottsági tagtársunk fejtegetéseire vonatkozólag mint laikus megtennem. T. bizottsági tagtársam magyarázta az 1867-iki törvényből, hogy a közösügyi kiadásokat a dele- gatiónak kell részleteiben megállapítania, a delegatio van tehát erre hivatva akkor is, midőn bár indemnitási formában, de facto mégis a tavalyi tételeket egyenként állapítja meg, és csak ha ez megtörtént, mehet az országgyűlés elé, mely a végösszeget sanctionálja, azt mintegy appropriatio jellegével ruházza fel. Nem vitatom ezt a kérdést, de egy logikus consequentiát vonok le belőle, s ez az, hogy akkor január hónapra ez az indemnitás tulajdonképen egy túlhaladott, vagy absurd álláspont, mert mi a magyar költségvetést január hóra a magyar törvényhozás utján magyar törvénynyel megállapítottuk és meghoztuk ; hogy tehát mi most utólag beilleszszük azt a közös költségvetést részleteiben abba, a mi már szentesített törvény, én ezt a felfogást nem tudom helyeselni. Nagy Ferencz : Feltételes ! Batthyány Tivadar gr. : Bocsánatot kérek, odáig elmenni, hogy feltételesen hoz a magyar törvényhozás törvényt, ha a delegatio utólag azt helyesli, ez már prókátori felfogás. Rátérek témáimra, melyek a közös minister urak közül a hadügyminister és a külügyminister ügykörével foglalkoznak, mellőzve ezúttal teljesen a közös pénzügyminister ügykörébe tartozó bos- nyák kérdést és a hadi tengerészet problémáit, a melyekkel a márcziusban vagy nem tudom mikor megtartandó delegatióban fogunk majd kissé részletesebben foglalkozni. Megvallom, hogy a közös hadügyminister urnák tegnap az albizottságban elmondott és közzétett exposészerű nyilatkozatát a legnagyobb érdeklődéssel olvastam. Természetes is, hogy midőn a mai helyzetben, a véderóreíorm mai stádiumában uj hadügyminister veszi át a hadügyek vezetését, mindenki, a ki közügyek iránt érdeklődik, főkép pedig a ki hivatásból foglalkozik azzal, mint a törvényhozás tagja, kell hogy az uj hadügyminister felfogása iránt a legnagyobb érdeklődéssel viseltessék. Kötelességem lesz az igen t. hadügyminister ur fejtegetéseinek ecynémelyikével kissé behatóbban foglalkozni, és pedig elsősorban reflektálni kívánok a hadügyminister urnák azon staustikai adataira, melyekkel kimutatni kívánja, hogy Ausztria és Magyarország az a két állam, mely aránylag összköltségvetéséhez arányosítva, a legkisebb százalékos összeggel járul a véderő költségeihez. Megengedem, hogy a hadügyminister ur ezt az adatot —• feltéve természetesen, hogy helyes —• igen ügyesen választotta ki. De hogy a kép teljes
