A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
legyen, bátorkodom egy más adatra utalni, melyet csak nemrég a. képviselőházban is felemlítettem egy képviselőtársunk dolgozata alapján, mely viszont azt mutatja ki, hogy az összes európai államok közt, gondolom, öt van, melynél az állami bevételek, tehát az állami terhek a lakosság arányában fejenkint a három angol font sterlinget meghaladják. Mindössze tudtommal öt-hat államot mutat ki,"melyek közt a leggazdagabbak vannak, mint Anglia és Belgium, mig a szegények szegényei közül csak egy, és ez Magyarország. Magyarországon ma az állam terheiből egy lélekre három fontnál több esik évenkint, miglen Németország, melynek gazdagsága összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a mienk és a többi államok egymásután mind 3, sőt 2 fonton alul terhelik meg népeiket, holott mindenki el fogja ismerni, hogy ezen államok legtöbbje közgazdaságilag sokkal erősebb, vagyonosabb, nagyobb jólétnek örvend, mint Magyarország, ha az igen t. hadügy- minister ur szembehelyezi ezen adatokat a saját adataival, arra a conclusióra fog jutni, hogy az a 12—13% aránylag nem is olyan kevés. Még inkább erre a conclusióra fog jutni, ha az egyes államok budgetjeit figyelembe veszi, mert akkor meg fogja állapíthatni, hogy mig Magyar- országnak költségvetésében a bevételek és kiadások rovataiban óriási tételekben szerepelnek az állam üzemi kiadásai, addig más hatalmasabb államoknál ezek az üzemi bevételek, illetve kiadások egyáltalában nem, vagy csak igen kis mértékben szerepelnek. Azáltal, hogy ezen üzemi költségeket, bevételeket és kiadásokat beszámítja a hadügyminis- ter ur az összkiadásokba, kap egy viszonylag más államokkal szemben sokkal kisebb százalékot. Ha az egyes államoknak administrativ, cul- turalis és közgazdasági kiadásait helyezi egymással szembe, nem tizenkét-tizenhárom, hanem sokkal nagyobb százalékot fog a hadügyminister ur Magyarország részéről, mint a véderő terhét kihozni, és akkor az az argumentum, melyre úgy látom, nagy súlyt helyezett, teljesen el fog enyészni. Sajnálom, hogy a t. hadügyminister ur, midőn ezt a statistikát összeállította, nem méltóztatott még egy rubrikát beállítani, a melybe bevette volna azt a százalékot is, a melylyel meg fog nagyobbodni a véderő költsége akkor, hogyha a véderójavaslat az egész vonalon keresztülvitetik. Ha hozzáveszszük azokat az adatokat, melyeket az imént voltam bátor felsorolni, azt fogjuk látni, hogy nekünk van igazunk, a kik azt állítjuk, hogy azok az összegek, melyek a véderő czéljaira praeli - mináltatnak, túlnagyok, és nem állanak arányban az ország közgazdasági és finantialis viszonyaival, s nem állnak arányban az országnak teherviselési képességével, annál kevésbbé a többi szükségletekkel, a melyeket, a mint azt a minister urak nap-nap után kénytelenek kijelenteni, nem vagyunk képesek kielégíteni, fedezet hiányában. A t. hadügyminister urnák még egy megjegyzésére kell reflektálnom, és ez vonatkozik arra, hogy végre-valahára, — mondja ő — ne vegyük n. ugV, mintha az, a mit a hadseregre költünk, quasi, elveszett pénz lenne, tekintsük azt olybá, mintha az, a mit a hadseregre fordítunk, a nemzet javára maradna. Megengedem, hogy igaza van s minden más országban a hadsereg kérdésében a gazdasági momentumok a lehetőség keretein belül tényleg kielégítést nyernek, csak egy állam van, mely e tekintetben méltán panaszkodhatik, és hivatkozhatik arra, hogy a hadsereg nem szolgálja az ország gazdasági érdekeit abban a keretben, melyben tehetné, és ez Magyarország. (Igaz ! Úgy van! half lói.) Kn ezen kérdésnek a legnagyobb súlyt tulajdonítottam mindig, és ezért a képviselőházban a véderővita tárgyalása során határozati javaslatot is terjesztettem be, a melynek az a czélja, — idő- kimélés czéljából nem akarom felolvasni — vigye keresztül a közös hadügyminister ur és a honvédelmi minister ur és az egész kormányzat együttvéve azt az elvet, hogy azokat a milliókat, melyeket a hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregre és a magyar honvédségre a magyar állam költ, Magyarországon dolgozzuk fel és költsük el. Nehogy félreértessem, én nem a quota-szerü számításra gondolok. Nem akarok elnöki rendreutasi fásban részesülni, de ez nagy szemfényvesztés, mert igen nagy különbség az, vájjon a hadsereg Magyarországtól csupán búzát vagy rozsot, vagy zabot vasz-e, vagy pedig azok a milliók, melyeket a hadsereg ipari czélokra fordít, Magyarországon dolgoztatnak-e fel. Ezért a véderőfejlesztés keresztül vitelének conditio sine qua non-ja, hogy az, a mit a hadsereg iparczikkekben, félgyártmányokban és nyers- terményekben igényel, Magyarországon állíttassák elő és dolgoztassák fel. Határozati javaslatomban provideáltam arra, hogy specialis dolgok, szabadalmazott dolgok, vagy olyan czikkek, melyeket csak egyes kiváló külföldi ezégek állitanak elő, ide be ne vonassanak. Többek közül két ilyen iparproductióra utalok. Az egyik, melylyel unosuntalan molestáltam és fogom ezentúl is molestálni az illetékes tényezőket, a mig el nem érjük czélunkat, az a magyar ágyu- gyárnak felállítása, melyről csak annyit akarok kijelenteni, hogy annak fél értéke sem lenne, ha egy osztrák magánczéggel állana kapcsolatban. Ezen ágyugyárnak önállónak kell lennie az osztrák czégektől, hogy concurrentiát létesíthessen, mert ezzel kettős czélt érünk el. Az egyik az, hogy a hadsereg magyar részének Magyarországon fogjuk az ágyukat előállítani, és el fogjuk érni azt is, hogy ezáltal az árak leszállittatnak, és e téren milliókat takarítunk meg a magyar és az osztrák kincstárnak. A másik kérdés, a melyet legutóbb a képviselő- házban szóba hoztam, és a melyet most is óhajtok itt szóba hozni, a midőn elsóizben van szerencsém a t. hadügyminister úrral szembenállani, az a lőpor kérdése. Azt hirdetni, hogy a hadsereg Magyarország javára szolgál, hogy a hadsereg visszaadja az országnak azt, a mit reáforditunk, és azt a szégyenletes állapotot tűrni, hogy az egész ÜLÉS. 31
