A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 9o hogy ő először is a törvényes közjogi alapon áll, másodszor pedig minden ténykedésében a paritást fogja szem előtt tartani, a mint ezt eddigi működése egyik fontos részében is beigazolta. Ilyen nyilatkozatban kételkedni nem lehet. Nem akarok most olyan kérdéseknek vitatásába vagy elemzésébe bocsátkozni, a melyeknek esetleg elvi jelentőségük volna, mert nem én vagyok a hivatott, hogy problematikus kijelentéseket tegyek. A mi azonban Bakonyi Samu t. bizottsági tag urnák azt a kérdését illeti, hogy a kivándorlás 1910-ben hogyan szökött fel 17.000 lélekre, erre nézve ő maga is részben megtalálta az okot, a mennyiben a mint méltóztatik tudni 1908-ban az annexio kimondása után előrelátható volt ez a mozgalom, s előre látta ezt maga a kormány is. Az annexio hatását csak fokozta az a körülmény, hogy a török kormány a Balkánfélszigeten bizonyos telepítési kisérleteket tett, mint az igen t. bizottsági tag ur helyesen jegyezte meg, nem nagy eredmény nyel. Ehhez a két okhoz még hozzájárul az is, hogy a mohamedán lakosság a kmet-megváltást illetőleg bizonyos izgatottságban volt. A kormány mindent megtett az izgatottság csillapítására és hogy ez eredménynyel is járt, annak bizonyítéka, hogy 1911. év három első negyedében — a többiről nincsenek adataink, — összesen 879 ember vándorolt ki. A lakosság tehát megnyugodott és mondhatom, hogy bizonyos örvendetes tünetet is észlelhetünk, azt, hogy a kmet-megváltási műveletek iránt a kmet-ség és közöttük a mokame- dánság is bizalommal viseltetik. Nagyon sajnálom, hogy nincs jelen Batthyány Tivadar gróf képviselő ur és igy távollétében vagyok kénytelen két megjegyzésére reflectálni. Az egyik a sokat emlegetett erdővisszaélésekre vonatkozik, a melyekről a képviselő ur nézete szerint a minister ur azt mondotta volna, hogy azoknak jogosultságát belátja, legalább részben. A minister ur ezt sem igy értette és nem is igy mondotta. O egyszerűen megmagyarázza, hogy az erdőüzem terén 1878 óta miért történhettek ilyen visszaélések ; azon egyszerű oknál fogva, mert 1878 óta alig akadt vállalkozó a monarchia két államában és örülni kellett, ha erdöüzemre egyáltalán jelentkezett valaki. Az ottani, eleinte gyenge és gyakorlatlan személyzet mellett is természetes, hogy bizonyos visszaélések felmerülhettek. Tudta ezt az előbbi kormányzat is, sőt néhai nagyemlékezetü Kállay Béni is többször rámutatott arra. A jelenlegi minister ur e kérdésre nézve azt mondotta, hogy a mennyiben a bizottsági tag ur felszólalásában az foglaltatnék, mintha a mostani kormányzat egyes közegei gyanú alatt állanának, erre nézve egyáltalában nem nyilatkozott, sőt azt mondotta, hogy erről csak akkor mondhat Ítéletet, ha maga meggyőződik mindazon vádakról, a melyek emeltettek. És pedig akkor, ha a helyszínim meggyőződik mind erről, s majd intézkedik esetleges erdőirtások meg- gátlása s ily területek befásitása iránt. Nagyon sajnálom egyúttal, hogy a t. bizottsági tag " ur egy nagyérdemű hivatalnok nevét említette fel. E tekintetben hibát követnék el, ha az illető egyéniséget, a kinek annyi sok érdeme van, itt védelmezném, annál inkább, mei t már az előbbi minister távoztakor beadta nyugdíjazás iránti kérelmét. Tisztán áll ő és ez volt az ‘előbbi minister nézete is róla. Végezetül bátor vagyok még Hegedűs Lóránt t. bizottsági tag ur kérdésére megjegyezni, hogy a vasérczek kibányászására vonatkozó előtanulmányok a kezdet stádiumában vannak. A minister ur, ha a két állam e tekintetben az érdekeltségét kifejezi, mindenesetre tekintetbe fogja ezt venni a kérdés elintézésénél. A bizottsági tag ur másik kérdésére nem felelhetek, mert annak vitatása talán túlvinné a kérdést ezen a kereten. Ezekben voltam bátor észrevételeimet megtenni és kérem azok szives tudomásul vételét. (Élénk helyeslés.) Elnök : A külügyminister ur képviseletében Wickenburg Márk gróf osztályfőnök ur kiván szólni. Wickenburg Márk gr. külügyministeri osztályfőnök : T. országos bizottság ! Legyen szabad néhány szóval redectálnom az elhangzott felszólalásokra, a mennyiben azok külügyi kérdésekre vonatkoztak. Feladatom annyiban igen könnyű és igen kellemes, mert a külügyminister ur előterjesztését nemcsak általánosságban mél- tóztattak igen barátságosan fogadni, de alig merült fel olyan észrevétel, a mely ellentétben állott volna azokkal, a miket a külügyminister ur előadott. Mégis indokoltnak tartom, hogy a felvetett themák közül kettőről megemlékezzem. Az egyik a török-olasz háború, a mely a dolog természete szerint leginkább érdekelhette a t. országos bizottságot. E themánál azt kell con- statálnom, hogy az egész országos bizottság mélyen fájlalja, hogy a háború még nem ért véget. A háború köreben leginkább a Dardanellákról volt szó. A minister ur exposéja nem mellőzte ezt a kérdést és rámutatott arra, hogy ismeri azokat a hátrányokat, a melyek a Dardanelláknak a török kormány részéről történt elzárása folytán semleges hatalmak kereskedelmi érdekeire háramlanak. Ezzel a kérdéssel igen behatóan foglalkozunk is. Azonban hangsúlyoznom kell, hogy a kérdés tárgyalásánál nem térünk el attól az iránytól és attól az alapelvtől, a melyet az egész török-olasz háború folyamán folytonosan szem előtt tartottunk, a neutralités elvétől. Ezt az elvet be is jelentettük többször úgy a delegatio- ban, mint a magyar kormány az országgyűlésen is és ez az elv helyesléssel is találkozott ; ezentúl és a Dardanellák kérdésénél sem szándékunk tőle eltérni. (Élénk helyeslés.)
