A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

88 VI. ÜLÉS. bizonyos tételeknél túl kiadások merülnek fel az indemnity vei szemben. Ez bizonyítja azt is, hogy itt nem a költség- vetés túllépéséről, nem a törvényben megállapí­tott kereteknek akár mesterséges, akár kényszerű kijátszásáról van szó, hanem csak azt bizonyítja ez a körülmény, hogy az az összeg, mely az előző évi költségvetésben egy évben elég volt bizonyos czélra, a következő évre már nem elégséges és igv azt pótolni kell. Ezek az eltérések azonban helyes kezelés mellett kiegyenlitést nyernek akkor, midőn a törvényszerű költségvetés elkészül, melyben fede­zetüket mindezen túllépések megtalálják. T. országos bizottság ! Ebből nem lehet azt a következtetést levonni, melyet Apponyi Albert gróf t. képviselőtársunk sejtetett, hogy t. i. ó ebben az eljárásban azt látja, hogy az a megállapodás, mely a két kormány és a közös kormány közt a ka­tonai költségekre nézve létrejött, alteráltatnék. Mint méltóztatnak tudni, mi megállapítottunk egy pro- grammot a katonai reformok tekintetében, mely öt évre szól, s melyet olyannak jeleztünk, hogy ez az a maximális határ, melyben mozogni kell a had­ügyi administratiónak a legközelebbi öt éven ke­resztül. Ehhez az előbb említett dolognak semmi­féle köze nincsen. Félreértések kikerülése végett meg kell je­gyeznem, t. országos bizottság, hogy kezdettől fogva úgy a közös kormány, valamint a magyar kormány is mindig azon az állásponton volt, hogy az altiszti kérdés megoldása nem foglaltatik még benne az eredeti megállapodásokban, hanem ez egy szükséges kiegészítő részét fogja képezni a hadsereg organisatiójának, melylyel még foglal­koznunk kell, ugv hogy sohasem titkoltuk azt a körülményt, hogy az öt évre megállapított Pro­gramm költségein felül az altiszti kérdés rendezé­séből származó költségek még mint plus jelent­kezni fognak. Itt tehát nincs semmiféle eltitkolás, a kérdésnek nincs semmi elhomályositása. Kezdet­től fogva jeleztük ezt az álláspontot és ma is ezen az állásponton vagyunk, hogy t. i. ragaszkodunk azokhoz a költségekhez, melyek az ötéves pro­gramúiban megáUapittattak és ezek a keretek csak annyiban szenvedhetnek változást, illetve ki­bővítést, a mennyiben az altiszti kérdés megoldá­sából származó összegekkel fognak még lábóvit- tetni. Ezeknek felsorolása után, t. országos bizott­ság, a boszniai vasutak kérdésének tárgyalásába annál kevésbbé kívánok belebocsátkozni, mert hiszen ez a kérdés még az administratio kereté­ben sincs tisztába hozva és ennélfogva lehet e te­kintetben véleményeket és óhajtásokat kifejezni, de még nem áll előttünk egy olyan substratum, mely a vita alapját képezhetné. Ezekre való tekintettel, és nem akarván a t. országos bizottság türelmét tovább fárasztani, kérem, méltóztassék az indemnitást elfogadni. ( Élénk helyeslés.) L Werner Gyula jegyző ; Mezóssy Béla ! MfiZŐSSy Bála : T országos bizottság ! Egész őszintén élénken sajnálom, hogy az igen t. minister - elnök ur nem ragadta meg azt a kedvező alkalmat, hogy most itt az országos bizottság színe előtt is tájékoztatni lett volna szives a bizottságot, illetve az ez iránt nagyon is érdeklődő magyar közvéleményt a felől, hogy mi a véleménye az államiságunkat és közjogi önállóságunkat mélyen sértő azon támadásokkal szemben, melyek az osztrák delegatioban nagyon is illetékes tényezők részéről elhangzottak. Bármennyire is értékelem és teljes mértékben honorálom azt a beszédet, melyet Tisza István gróf igen t. tagtárs ur e kérdésben a tegnapi ülés folyamán tartott és melynek egész gondolatmenetével Apponyi Albert t. képviselőtársunk magát azonosította, azt hi­szem, hogy épen az ügy békés rendezése czéljából, épen arra a nagy érdekre való tekintettel, melyre a t. ministerelnök ur iménti felszólalásában czél- zott, hogy t. i. a két államnak egymásközti békés megélhetést biztosítanunk kell, szükségesnek tar­tottam volna, ha a t. ministerelnök ur e kérdés­ben a kormány álláspontját világosan és nyíltan már most itt praecisirozta volna. Mert hogy áll most a helyzet ? Kétségtelen tény, hogy osztrák illetékes factorok részéről oly támadások történtek, melyek a mi független­ségünket és állami souverainitásunkat a legnagyobb mértékben sértik. Ha már most a ministerelnök ur abban a helyzetben lett volna, hogy a Felség autorisatiójára hivatkozással ezeket a támadá­sokat visszautasíthatta volna, úgy akkor annak bizonyára az lett volna a következménye, hogy az a vita, mely most e kérdés felett az osztrák dele­gatioban meg fog indulni, egészen más mederbe terelődött volna, mint igy, a mikor bármilyen indokból is, de ennek a kérdésnek a részletezése és e kérdésben való nyilatkozat elől az igen t. ministerelnök ur egyszerűen kitért. Hivatkozom nem is olyan régi időből arra a kísérletre, mikor szintén egy osztrák illetékes factor részéről olyan nyilatkozat történt, mely a magyar államiség szempontjából nem volt correct s az akkori ministerelnök ur, ki ezidőszerint is a többségnek egyik előkelő vezére, egy perczig, egy pillanatig sem hagyta kétségben a közvéleményt és az egész országot a magyar kormány állás­pontja felől. Ha most azt méltóztatik mondani, hogy nem kell nekünk túlságosan értékelni ezeket az eseményeket és ráérünk majd letárgyalni oda­haza, én ezt az álláspontot nem vagyok hajlandó acceptálni. Miről van szó ? Eltekintve Stürgkh minister­elnök urnák nyilatkozatától, a tegnapelőtti dele­gati ős ülésben szintén egy hivatalos tényezője az osztrák kormánynak, Sustersic tartományi főnök tette meg az indítványt, tehát a hivatalos autori- satio teljes jellegével, és pedig oly indítványt, mely ennek a delegatiónak egész tevékenységét és mű­ködését a törvényesség jellegétől kívánta meg­fosztani és nyilvánvaló, egy perczig sem képezheti kérdés tárgyát, hogy az osztrák delegatiónak

Next

/
Thumbnails
Contents