A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. HO tnajdneni teljes összessége ezen álláspont mögé sorakozott. Ha tehát most, a mikor a magyar delegatiók törvényességének kérdése per longum et latum tárgya Itat ni fog az osztrák delegatio színe előtt, a magyar kormány a nyilatkozás szükségét fenforogni nem látja, akkor tartok tőle, hogy a magyar kormánynak ezen állásfoglalását az érdekelt osztrák körök meghátrálásnak és magukra nézve felbátoritásnak fogják tekinteni és az a vita, mely a magyar kormány egy határozott és energikus nyilatkozatával szűkebb keretekbe lett volna szorítható, oly hullámokat fog vetni, melyek a két állam közti békés egyetértésre nem fognak vezetni. A t. ministerelnök ur volt szives Apponyi Albert t. képviselőtársam közjogi kifogásaira válaszolni. Számolni kívánok a t. bizottsági tag urak figyelmével és türelmével s épen ezért erre kitérni nem akarok. De nem tudom, szándékosan-e, de a t. ministerelnök ur szives volt elfelejteni Apponyi Albert grófnak egy másik kérdését is, melyre azt hiszem Apponyi Albert nagyobb súlyt helyezett, t. i. a közös pénzügyminister ur azon nyilatkozatát, hogy reménység van arra, hogy a véderőreform három-négy héten belül el lesz intézhető. Ezt a kérdést azért hozom fel, mert ebben a tekintetben is a ministerelnök ur és a közös hadügyminÍ3ter urnák nyilatkozata nagy mértékű kételyekre ad okot. Sajátságos jelenetnek voltunk tanúi a tegnapelőtti ülés folyamán. A közös külügyminister ur adott egy exposét, mely világos, határozott, nyilt, egyenes és őszinte volt. Úgy beszélt, mint hogyha egy egyenes jellemű katona lett volna, ellenben a közös hadügyminister ur adott egy nyilatkozatot, mely a diplomatiai mesterség oly pókhálós művészetével van szőve, hogy azt lehet róla feltételezni, mint hogyha a régi, orosz diplomatiai iskola- mester szemelvényeiből szedte volna össze a t. hadügyminister ur. Czélzott reá Apponyi Albert is, én is ismételten visszatérek reá. A t. hadügyminister ur ma is csak azt mondja, hogy ő a véderőreformot akarja. Szeretném látni a világon azt a hadügyministert, ki a véderőreformot oly formában, hogy az ujonczlétszám felemeltessék, ne akarná. Nem erre voltunk kiváncsiak, hanem arra, hogy azt a végleges véderőreformot akarja-e, melyet a kormány s az ez idő szerinti ministerelnök ur is az országgyűlés előtt képvisel, vagy azt a véderőreformot, melyre a mai ülés folyamán Bakonyi Samu t. barátom, a tegnapi ülés folyamán Holló Lajos és Batthyány Tivadar olyan csodálatos intuitió segélyével rámutatni szívesek voltak. Ne vegye tőlem rossz néven t. barátom, de ha hálásan köszönjük meg azt az erélyes és határozott állásfoglalást, melyet a horvát kérdésben tanúsítanak, csodálatosnak találom azt, hogy mikor nagyfontosságu közjogi kérdésekben a közös hadügyminister a magyar alkotmányt világosan megsértette, akkor tisztelt barátom éles szeme nem akarja ezt meglátni, és ezen kérdések egész szövevénye felett egyszerűen elsiklik. (Igaz! Úgy van!) Az ó radikális függetlenségi legszélsőbb ellenzéki politikát képviselő pártja részéről ez a feltűnően szokatlan concilians hang kétségtelenül azt az impressiót kelti fel, hogy az a véderőreform, melyet igen t. barátaim igen élénken sürgetnek, nem találkozhatik az illetékes körökben, és pedig elsősorban a t. hadügyminister urnái, siket fülekre. Ha t. barátom Batthyány Tivadar — vele és Holló Lajossal csak azért nem polemizálok, mert ez idő szerint nincsenek jelen — de ha tisztelt barátaim itt lennének, én akkor igyekeznék beigazolni azt, hogy nekik a magyar nemzet érdeke szempontjából nincsen igazuk akkor, mikor azt állítják, hogy a véderőreform helyett a pro- visoriumot kell megszavazni. (Helyeslés.) Mert nagy különbség az, hogy ha ma provisorium alakjában akár két évre, akár négy évre a keretek kitöltését elhatározzuk . . . Egy hang : Kilencz évre ! MezŐSSy Béla : Azt igazán nem merem feltételezni, bár t. barátaim fix terminust ez ideig nem mondottak, de ha két vagy három év alatt a keretek kitöltettek, jöhet a világ bármiféle népparlamentje, nem lehet azt elképzelni, hogy ezt a kitöltött létszámot a had vezetőség leszállítsa. (Igaz! Úgy van!) Hanem az nagyon is elképzelhető, t. barátom, hogy az a hadügyi vezetőség, számolva a viszonyokkal és látva ezen provisorikus megoldás elégtelen voltát, újabb követeléseket fog támasztani, (Igaz! Úgy van!) és ezen újabb követelésekkel szemben nem hiszem, hogy az az uj népparlament olyan hatalmas ellenállási erőt legyen képes tanúsítani, hogy ezek az újabb követelések ne méltányoltassanak. Hogyha mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a végleges véderőreformot mindenféle provisoriummal szemben előnyben részesíteni kívánjuk, akkor nem katonai érdekeket helyezünk előtérbe, hanem azt akarjuk, hogy kerüljön le a véderőkérdés egy decenniumra úgy, hogy a nemzettől ezen a czimen több áldozatot követelni ne lehessen. Csodálattal látom azt, hogy hallgatással mellőzte t. képviselőtársam a hadügyminister urnák azt a szereplését, mely a resolutio kérdésében őt nagyon is az előtérbehelyezte. Batthyány Tivadar gróf tegnapi beszéde folyamán meglátta a klostemeuburgi fakerekeket, a Pionnier-Abthei- lung szervezetet, szóval olyan, detail részleteket is, melyeket igazán csak olyan, a hadügyi kérdésekben szakértő, ex asse tájékozott férfi vehet észre, mint ő, és csodálatos, akkor ő teszi fel a kérdést, miért viseltessenek ők nagy bizalmatlansággal, miért vegyenek ők részt abban a helytelenitési indítványban, melyet Désy barátom megtenni szives volt, hiszen ők nem tudják azt, kogy a közös hadügyminister ur a resolutio kérdésébe beavatkozott-e, igen vagy nem ? Bocsánatot kérek, hogy ha ezt az érvelést komolyan kell vennem, akkor mélyen t. barátaim bizonyos idő folyama alatt elfelejtettek újságot olvasni. (Derültség.) Hiszen a Reichs-Post, mely a magyar politikának olyan különböző változatait bámulatos ügyességgel szokta megjósolni, egy hi12 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
