A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
80 VI. ÜLÉS. Ha bekövetkeznék annak a lehetősége, a mit a pénzügyminister ur kilátásba helyezett az osztrák költségvetési albizottságban, ha mi rátérnénk az Ausztriában szokásos módszerre, a mely szerint, ha pénzügyi felhatalmazás adása válik szükségessé, nem az előző évi költsegvetes kereteben, hanem a folyó szükségletek mérvéhez képest, esetleg az előző évi költségvetést meghaladó mértékben is megadható a felhatalmazás, ha ez a törekvés érvényesülésre vezetne, akkor a magyar delegatió megszűnnék az országgyűlés előkészítő orgánuma lenni, felemelkednék abba a jogkörbe, a melylyel az osztrák delegatió bir, hogy közvetlenül törvényerővel alkotja meg a maga költség- vetési megállapodásait. Ennek mi már a principiis obsta elvénél fogva is egyértelmüleg fogunk ellent- állani és reméljük, hogy a mi egyértelműségünk az ilyen meg-megujuló kísérleteket meg fogja hiusitani. Szükség is van az egyértelműségre. Hiszen Ausztriában bármily áthidalhatatlan ellentétek válasszák is el a pártokat, ha a magyar érdek érvényesülésének megakadályozásáról, vagy Magyarország államisága elleni támadásról van szó, a válaszfalak nyomban leomlanak. Hát hadd tudják meg Ausztriában, hogy a magyar pártok a maguk részéről is felismerik azt a kötelességet, hogy bármekkora elvi ellentétek álljanak is fenn közöttük, az ilyen támadásokkal szemben megszűnik minden különbség. (Élénk helyeslés.) Ennek előrebocsátása után legyen szabad csak úgy röptiben néhány igénytelen megjegyzést tennem a közös minister urak előterjesztéseire, elsősorban a külügyminister ur exposejára. Én sem akarom megbontani azt az összhangot, a mely az exposeval szemben megnyilatkozott, sőt hozzá akarok járulni annak kidomboritásához, hogy valamennyien helyesnek tartjuk a külügyminister ur álláspontját. A külpolitika legégetőbb kérdése az a nagy veszélyeket magában rejtő bonyodalom, a mely Törökország és Olaszország között felmerült és különösen annak legutóbbi phasisa, a Dardanellák kérdése. Ebben a tekintetben csak helyeselheti mindenki a közös külügyminister urnák azt a törekvését, hogy a rendelkezésére álló diplomati ai eszközökkel mindent megtegyen e veszélyek elhárítására. Én tehát csatlakozom Batthyány Tivadar gróf t. bizottsági tag urnák tegnap elhangzott azon kívánságához, hogy a külügyminister ur ezen actiója legalább egyforma hatálylyal terjedjen ki mind a két háborús félre. Én figyelmébe ajánlom a külügyminister urnák, hogy Törökország sokkal nehezebb helyzetben van, mert ránézve nem a prestige kérdése, nem is a török birodalom világpolitikai helyzete, hanem saját alattvalóival szemben való magatartása az, a melylyel elsősorban számolnia kell. A török birodalom belső összetétele olyan, hogy a török politikának mindenkor tekintetbe kell vennie alattvalói vallási érzületét és fanatismusát. Hiszen latjuk, hogy az afrikai harcztéren nem a tulajdonképeni török haderő okozza a nehézséget, hanem az a körülmény, hogy ott a harcz vallási háború jellegét ölti fel. Csak 10.000 török katona áll a harcztéren, holott 200.000-et meghaladó arab és berber alattvalója a szultánnak szegül ellene az olasz actiónak. És azt sem téveszthetjük szem elől, hogy ez a helyzet a nyugati hatalmak magatartására is, mert Angliának 80 millió, Francziaországnak pedig 20 millió mohamedán alattvalója van, ezen államok magatartására tehát igen nagy befolyással lehet a helyzetnek ez a vonatkozása. Még csak egy észrevételt kivánok a külügyi kérdésekre termi és ez az, hogy teljes melegséggel csatlakozunk ahhoz az elismeréshez, a melylyel a minister ur Sassanov orosz külügyministernek a múlt hó 26-ikán kifejtett álláspontját kisérte ; ez különösen azért érdekel bennünket, mert a világbéke megzavarásának óriási veszedelmét hárította el, a mely Oroszország azon feltételezett álláspontjában rejlik, hogy bizonyos érdekeltséget ismer fel a Dardanellák megtámadásában Olaszország actiója, saját balkáni politikája és Konstantinápolyra vonatkozó hagyományos aspi- ratiója között. Ezt a veszedelmet ez a fejtegetés pro nunc mindenesetre elhárította és azt hiszem, hogy ez a béke minden igaz barátjának világszerte csak legnagyobb megnyugvására lehet. Legyen szabad már most néhány rövid megjegyzést tennem még a t. közös pénzügyminister urnák az albizottság tárgyalásai során elhangzott felszólalására. Teljes mértékben magamévá teszem Apponyi Albert gróf t. tagtársamnak erre vonatkozó észrevételeit. Csak egyet akarok kiemelni és ez az, hogy a t. közös pénzügyminister ur azt mondta, hogy tudatában van annak, hogy ó közös minister. Nagy elismeréssel fogadom ezt a kijelentést és részemről csak azzal kívánom kiegészíteni, hogy legyen annak tudatában, hogy ő Ausztriának és Magyarországnak a közös pénzügyministere, tehát mindkét államé, nem pedig a két állam structurája felett álló valamely közösségnek orgánuma. Szükségesnek tartom ezt érinteni azért, mert mikor Bosznia államjogi helyzetéről tett említést, úgy nyilatkozott, hogy a törekvése az, hogy Bosznia legyen önmagáé, ne tartozzék se Ausztriához, se Magyarországhoz, hanem a közös monarchia jogara alatt érezze magát boldognak és megelégedettnek. T. országos bizottság ! Nem itt a helye annak, hogy Bosznia államjogi helyzetének jövő szabályozásáról beszéljünk. De ha a t. közös pénzügyminister ur ezen felfogása annak a reménységének adna mintegy kifejezést, hogy Bosznia és Her- czegovina örök időkre tartassék meg a maga államjogi helyzetében, ennek részemről határozottan ellene volnék kénytelen szegülni, mert a közös uralkodónak egy ilyen értékelése, hogy a közös monarcha jogara alatt örök időkre érezze magát a két állam által annectált egy tartomány megelégedettnek, ez a felfogás nagyon közel hozná azt
