A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

78 VI. ÜLÉS. szemben a mai liusz órai útvonallal. Nincs az az útirány, a melyen Ausztriában, Becsből vagy Ausztria közepének bármely pontjától gj’orsabl: an lehetne eljutni Szerajevóig, mint Budapesten át. E vonal Samacz-Dobojtói, mint normal-vágányu vasútnak a kiépítése körülbelül 20 millió koro­nába kerül, Doboj tói Szerajevóig a mostani vonal­nak átalakítása normal-vágányu vá körülbelül 35 milliónyi költséget igényelne. Roppant kellemetlenül érintett a közös pénz- iigyminister ur tegnapelótti azon kijelentése, hogy a doboj—szerajevói vonalnak a kiépitése, illetőleg átalakítása későbbi időpontnak van fentartva, a mit azzal indokol, hogy ha most alakítanák at, Magyarországnak az átalakítás idejére nem volna összeköttetése Boszniával. Bocsánatot kérek, ez egy meglehetősen tarthatatlan álláspontnak még tart­hatatlanabb indokolása. Akármikor alakítanák át, Magyarországnak más czélszerű útvonala sohasem lesz, mint ez, mert az a tervbevett útvonal, a mely egy tervezőnek az agyában megszületett, a mely egyenes vonalban megy Tuzlától Szerajevóig, ez egy valóságos hegyi pálya volna, melyet gazdasá­gosan kiépíteni nem lehetne. Különben is ez nincs úgy tervezve, hogy ez parallel vonal legyen és mindig mint alternativ vonal volt combinatióba véve. Már most ha nekem a közt kell választanom, hogy a samacz—szerajevói vagy a tuzla—szera­jevói vonal épittessék-e meg, absolute ragaszkod­nám a samacz—szerajevói vonalhoz. Mondom, a közös pénzügyminister ur indokolása e tekintet­ben absolut nem áll meg. Kérdezze csak meg technikai szakközegeit és ezek meg fogják neki mondani, hogy a technika mai fejlettsége mellett a forgalmat absolute nem kell beszüntetni azért, mert egy vonalat át akarunk építeni keskeny- vágán3ruról normálisvágányuvá. Thallóczy Lajos osztályfőnök : Hiszen azt mondta ! Rosenberg Gyula : Bocsánatot kérek, én úgy értettem, hogy nem lehet megépíteni azért, mert nem volna útvonal és meg kellene szüntetni a forgalmat. Ha tévedtem, nagyon szívesen foga­dom ezt a helyreigazítást. De azt hiszem nem én, hanem az osztályfőnök ur ő excellentiája téved. Osztrák részről különösen forcirozzák a banjaluka—jajczei vonal megépítését. Ennek gaz­dasági fontosságát absolute nem tudom belátni ; concedálom, hogy stratégiailag igenis, van bizo­nyos jelentősége a doberlin—banjaluka—jajcze— mosztari Aufmarschlinie-nek. Előrebocsátom, hogy ez bizony nagyon sok pénzbe kerül. A doberlin— banjalukai vonalnak átalakítása legalább tiz mil­lió ; a banjaluka—jajczei vonal megépítésének költségeit a hivatalos számítások csak 35—36 millióra teszik ; az én informatióim szerint, pedig azok nem rosszak, ez az építés majdnem 70 millióba fog kerülni és azonkívül a jajcze—mosztari 150 milliónyi minimális kiadást fog okozni ; ennek a vonalnak a létesítése körülbelül 230 millió­nyi összeget fog tehát kitenni. Evvel szemben állana a samacz—doboji építés húsz milliónyi és a doboj—szerajevói átalakítás 35 milliónyi költsége Es különös dolog, t. országos bizottság, és ezt bizony én mint panaszt hozom fel a hadügyi vezetőség ellen is, mert ezt, sajnos, igen gyakran voltunk kénytelenek Magyarország rovására ta­pasztalni. hogy az a bizonyos stratégiai fontosság és nélkülözhetetlenség mindig megjelenik, vala­hányszor osztrák érdekből valamilyen vasút­vonalnak közös költséggel való építéséről van szó és sohasem, vagy csak igen ritkán találkoztunk ezzel a strat giai szükséggel, mikor egy magyar érdekből létesítendő vasút építéséről beszélünk. En nem vagyok stratéga és nem értek hozzá, de azt hiszem, a józan ész diktálja, hogy legalább is olyan fontos stratégiai szempontból, hogy ne­künk Szerajevóval legyen egy normál teljesítő­képességű vasútvonalunk, mint a milyen fontos az, hogy Mostarral legyen egy ilyen. Ha a hadügyi kormányzat kívánja a mostári vonal létesítését, és evvel az osztrák törekvéseknek ad erős tápot, miért nem teszi ezt a doboj—szarajevói vonal átalakítása tekintetében is, a mivel a mi kívánsá­gainkat is erősítené. T. országos bizottság ! Még igen sokat lehetne ezekről a dolgokról mondani, de végre is lesz alkal­munk ezekre visszatérni a magyar képviselóházban is s ezért most, már csak egészségemre való tekin­tettel is végére értem felszólalásomnak és arra kérem az igen t. közös pénzügyminister urat, hogy emelkedjék az ő díszes állásával járó objectiv ma­gaslatra és azon általam igen szívesen elismert paritásos eljárás iránt való jó iníentióinak adjon hathatós kifejezést és látható tanúbizonyságot az által, hogy a maga hatáskörében is elsősorban annak a vonalnak kiépítését forcirozza, a mely a dolog természeténél fogva Bosznia érdekét illető­leg is stratégiai szempontból rendkívüli fontossággal bir, t. i. a samacz—szerajevói vonalnak elsőrangú vonallá való kiépítését. Egyébként elfogadom a négyes albizottság határozati javaslatát. (Elénk helyeslés.) Werner Gyula jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu : T. országos bizottság ! En azokkal az igen érdekes és értékes fejtegetésekkel, a melyeket előttem szólott t. képviselőtársam részéről a boszniai vasutakat illetőleg hallani volt szerencsénk, azért nem szándékozom itt részlete­sebben foglalkozni, mert igen helyesen fejezte be igen t. képviselőtársam beszédét azzal, hogy erre az alkalom kínálkozni fog a magyar országgyűlé­sen, a melynek competentiájába tartozik ezek­nek a kérdéseknek elbirálása. Azonkívül, felszó­lalásom további részét illetőleg számolok, t. orszá­gos bizottság, azzal a helyzettel, hogy ez az igen rövid időre praeliminált ülésezés talán már is hosz- szabbra nyúlt, mint azt némelyek gondolták volna, s ezért csak azokat szándékozom elmondani, a melyek, különösen az elhangzott felszólalások folytán, szerintem szükségesek.

Next

/
Thumbnails
Contents