A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
66 V. ÜLÉS. gazdasági életének minden irányát berendezhesse, arra gondolt, hogy Afrika északi partjain, közel hozzá, röviden áthidalható távolságra egy olyan újabb területet szerezzen meg, a mely gazdasági életének továbbfejlesztésére alapul szolgálhat. íme egy gazdasági czél, mely a világbéke épületét alapjaiban megrázza. Mindez egy nemzetnek gazdasági érdekeiből keletkezik csak. Még tanulságosabb az a nagy evolutio, melyet gazdasági szempontból Németország mutat." A kiindulási pont, melyből Németországnak gazdasági nagy eruptiói keletkeztek, tulajdonképen nem volt gazdasági természetű. Midőn Európában azt a két franczia tartományt magához lánczolta, ezzel nem gazdasági czélokat akart szolgálni. Akkor még a német egység megalapításánál volt szüksége erre a nagy erősségre. Külpolitikájának kívánt tekintélyt és erőt szerezni egy ilyen nagyhatalmi összemérkőzésnél, melynek azután folyománya volt ezen két tartomány annectálása. De ebből indultak ki a további gazdasági lépések. Németország gazdasági erejét továbbfejlesztve exotikusabb országokba hatolt be. Afrikában hatalmas gyarmatokat lánczolt magához, és ezzel megindult a nagy gazdasági cultura a Németbirodalom erejének gyarapítására. Kendkivül tanulságos, t. országos bizottság, hogyT mig Németországgal szövetségi viszonyban vagyunk és ezzel a szövetséggel szemben áll más két államnak szövetségi ereje, addig Németország gazdasági czélokból szükségesnek Ítélte, hogy ezen szembenálló szövetség egyik tagjával is határozott megegyezésre jusson gazdasági érdekeinek kielégítése szempontjából. Tudjuk, hogy a potsdami megegyezés, melyet Oroszország és Németország létesített, biztosította, Németország gazdasági előnyomulását Kis-Azsiában. Vasútépítésekre vonatkozó engedélyek megadását tette lehetővé, mindezt csak abból a czélból, hogy Németország nagy gazdasági expansiójának ne csak Európában, hanem Ázsiában is biztos területeket teremtsen. Sőt tovább megyek, még a Balkánon is, Törökország területén is napról- napra tapasztalható Németország gazdasági előnyomulása. Mindez mutatja, hogy gazdasági czélok mozgatják a népeket, s ezek oda vezetnek, mint a német birodalom kanczellárja is mondta, hogy »a nemzetek közt való érintkezés és viszony mindinkább kiterjed az egész föld kerekségére és az anyagi érdekek versengése uj conflictu- soknak lehetőségét teremti meg«. íme látjuk, az uj külügyi politikának egész mások ma már az irányzatai. Nagy gazdasági evolutiók szülik a nagy conflictusokat, melyek az újabb kornak nagy válságait is jelentik. Sőt a legutóbbi időben Németország minden kardcsapás nélkül szerzett meg egy franczia gyarmatot Afrikában, a mi azt mutatja, hogy nemcsak háborús eszközökkel, hanem a békének fegyvereivel is lehet és kell állandóan szolgálni gazdasági érdekeket, melyek azután egy ilyen szerencsés lépéshez és eredményhez is vezetnek, mint a milyen Németországban a marokkói kérdésben történt. Ha ilyen persectivából nézzük a mi két államunknak, Ausztriának és Magyarországnak külpolitikáját, azt látjuk, hogy mi tulajdonképen egy teljesen alárendelt és mellőzött politikának vagyunk részesei. Elsősorban nekünk tisztában kellene lenni azon helyzetünkkel, hogy Magyar- ország — Ausztriáról már nem merem ezt egészen állítani — még nem érte el a gazdasági fejlődés azon mértékét, hogy kifelé ható nagy gazdasági világpolitikának tűzhetné ki az útjait. Magyarországon még a belső erőgyűjtésnek korszakát éljük. Nálunk még csak saját gazdasági létünk kiépítése kell hogy gondunkat képezze, és anyagi erőink jövő fejlesztése kell, hogy legfőbb törekvésünket képezze. De ha még gondolunk is arra, hogy kifelé való expansiv politikának tárgyává tehetünk valamit, akkor sem szőhetünk ábrándokat holmi gyarmatoknak hozzánk való csatolásáról, hanem reális politikánk csak oda irányulhat, hogy a mely területtel geografiailag összefüggésben vagyunk, a Balkán- félsziget országaiban és talán Kis-Azsiának tartományaiban, melyek egy nagy történelmi epochában úgy is Magyarország gazdasági erejét és kereskedelmét gyarapították a múltban, ezekben keressük gazdasági érdekeinket és fejlődésünknek uj terrénumát, nem pedig kifelé, mindenféle gyarmatoknak különben is hiábavaló keres- getése által. További gazdasági következménye lenne ennek az uj politikának Magyarországra nézve az, a mi épen legsúlyosabb szempontból esik a mérlegbe, hogy olyan politikát kövessünk, mely Magyarországnak exclusivitását nem eredményezi a népek gazdasági versenyében. Látjuk ugyanis, hogy politikánknak legszomorubb következménye épen az, hogy egy exclusiv politika keletkezik velünk szemben. Tudjuk, hogy az egész világ gazdasági ereje a franczia gazdasági feleslegekből táplálkozik. De ez teljesen el van zárva Magyarország és Ausztria elől a miatt, mert egy olyan ellentétes politika szolgálatában állunk, a melylyel a franczia gazdasági élet összeköttetéseit tovább ápolni nem kívánja. Nem egészséges gondolat, hogy a gazdasági életbe a politikai szempontok belekevertetnek, de szomorú következménye a mai politikai helyzetnek. Ma már a külpolitikai viszonyok annyira kiélesedtek, hogy nem financiális, nem gazdasági, hanem politikai szempontok irányítják a népek törekvéseit. Mindezek úgy Magyarországnak, mint Ausztriának politikájában egyaránt irányadó szempontokat képezhetnek, s ha ezekből a conclusiót levonni kívánjuk, úgy ez szerintem csak a következőkben állapítható meg: Elsősorban is szükséges, miként kiemeltem, hogy azok a gazdasági erőforrások, melyek