A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XXIII. ÜLÉS. hatalom egyforma súlyt fektet az erkölcsi erő fejlesztésére és mi e tekintetben elmaradnánk, akkor győzedelmes háborúra nehezen vihetnék csapatainkat. Bakonyi Samu t. bizottsági tag ur azt állítja, hogy a véderőre kiadott költség, mint biztosítási összeg, — ezt többször is hangoz­tatták ilyformán, nem áll arányban a nem­zet vagyonával. Én számszerű fejtegetésekbe nem bocsátkozom, de méltóztassék egyet meg­gondolni : hogy a hadseregre költött ezen összeg nem tisztán biztosítási összeg a nemzet vagyonáért, de ebben némileg benne van egy kis biztosítási összeg az életbiztosításért is. Két tényezőt méltóztassanak tehát figyelembe venni. A másik tényező t. i. hogy a polgári szokástól eltérőleg ennek megvan még az az előnye is, hogy mig, ha a polgári életben biztosítom ma­gamat, ez de facto engem még nem biztosit, hanem ismét csak pénzáldozatokat kíván, addig itt a hadsereg biztosítja még igen számos pol­gárnak az életét, ha t. i az a hadsereg a maga szervezetében erős. Méltóztatott szóba hozni, hogy a hadsereg vezetősége minden lehetőt kövessen el a bureau- cratia megszüntetésére, a mit talán deeentrali- satio utján lehetne elérni. Hát ez tökéletesen helyes elmélet. Meg is történik minálunk erre nézve minden. Több mint egy esztendeje bizott- ságoskodunk már, hogy miképen lehetne itt némi haladást elérni. Egyet azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy t. i. a túlságos deeentralisatio nálunk azzal a veszélylyel jár, hogy decentralisálunk administrativ teendőkre oly parancsnokságokat, a melyeknek tulajdon- képeni hivatása a katonai vezetés. A hadügy - ministerium tisztán administratióra van hivatva. Baj ott is, ha elszaporodik a bureaucratia, ez meggyőződésünk, de igen nagy baj volna, ha elszaporodnék a hadtestparancsnokságoknál, még nagyobb baj, ha elszaporodnék a csapatoknál. E tekintetben bármennyire szem előtt tartjuk, hogy javulást kell elérni, igen óvatosan meg kell fontolni, nem terheljük-e túl a katonai parancsnokságokat. Az az állítás, helyesebben hiedelem, hogy a 800.000 K, a mely be van állítva kézi fegy­verekre és továbbá ki van mutatva 34 millió K költségben, arra szolgálna, hogy a létszám­felemelések számára teremtsünk fegyvereket és igy némileg prejudicálna a véderőtörvénynek, ez téves. Hogy milyen czélra lesz felhasználva az a 34 millió, azt nem részletezhetem itt, de lnvatkozhatom az albizottsági ülésre, a hol az utolsó számig előadatott, mit szerzünk be és előadatott a czél is. Erre emlékeztetem az ura­kat. a kik ott jelen voltak, hogy itt létszám- emelésre tényleg nem gondoltunk. Tudják az urak, hogy már több év óta igyekeztünk bizo­nyos összeget beállítani fegyverek beszerzésére; nem sikerült a pénzügyi helyzetnél fogva ; most, hogy szabadabb keretekben mozoghatunk, ebbe I a keretbe be lehetett illeszkedni és igy most ezt megvalósíthatjuk. Hogy mi lesz a bosnyák véderőtörvénynyel, gondolom, igen tisztelt Batthyány gróf ur kérdezte, erre nézve csak azt mondhatom, hogy a bosnyák védtörvéuy tekintetében itt nyilat­kozni nem a hadügyminister dolga. A törvény- hozás Boszniában tavaly kiadott bizonyos sza­bály szerint történik ; ott világosan elő van Írva, hogy ez nem tartozik az országgyűlések hatáskörébe. A ki a többi törvényeket, különö­sen az 1880-ikit elolvassa, az látja, hogy mi lesz ennek az útja. A hadügyminister itt is, mint a másik két törvénynél csak a fogalmazó szerepét fogja játszani, hogy ezen védtörvény teljesen a fennálló törvény értelmében fog kiadatni, az bizonyos. Issekutz igen tisztelt képviselő ur, — saj­nos, nincs itt — katonai vonatkozású tételt csak egyet állított fel : azt, hogy a nép követeli a háborút, hogy véget vessenek a készülődéseknek. Merném kétségbe vonni, mert utóvégre is a nép a háborút nem akarja ; a nép a régi mondásra : pénzt vagy életet, azt hiszem mindig azt fogja mondani: pénzt. (Derültség.) Batthyány Tivadar gr. : Egyiket sem : Hoffmann Hugó altábornagy, osztályfőnök : De már az életet nem, az bizonyos. Sághy igen t. bizott­sági tag ur, hasonlóképen azt állította, hogy a költségvetésben eléje dolgoztunk a véderőtör­vénynek, és azt említette, hogy nem akarja fel­sorolni, melyik tételekben fordul ez elő, és melyik tételekből veszi ki. Hát én igen hálás volnék, ha felsorolná, mert én nem tudom, hogy hol. Világosan kimutattuk az albizottság­ban és feltártuk, tessék bizonyítani az állítást, megfelelek rá. Ebben a költségvetésben semmi ilyen nincs. Ha méltóztatott valamit felfedezni... Batthyány Tivadar gr. : Teljesen el van dugva ! Hoffmann Hugó altábornagy, osztályfőnök : Ha­tározott kérdést méltóztatott intézni hozzám, hogy milyen módon magyarázza a hadügyminister azt, a mit már a ministerelnök ur magyarázott, t. i. a szolgálati kedvezményeknek a honvédelmi minis­ter hatáskörébe való utalását. Itt tehát teljes egyetértésben a t. ministerelnök úrral, a hadügy­minister ur nevében is kijelentem, hogy az uj véderőtörvény e tekintetben tökéletesen meg­felel a kilenczes bizottsági programúinak, a mely­ben ki van mondva, hogy e kedvezmények a honvédelmi minister hatáskörébe utaltassanak; de természetes dolog, hogy mihelyt oly embe­rekről van szó, a kik a hadseregnek kötelékébe tartoznak, ott bizonyos egyetértés szükséges a hadügymiuisterrel ép úgy, mint más dolgokban is, mondjuk pl. az egyéves önkéntességi jog oda- itélésében. mert nem lehet a honvédelmi minis- tért úgy odaállítani, mint a ki egyedül döntő tényező, szükséges lévén, hogy egyetértőleg jár­jon el más szakin misterekkel is, a kik elé az iskolák tartoznak, szükséges a hadügymimster­227 39*

Next

/
Thumbnails
Contents