A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

megjegyzést, melyet én teljesen igaznak tartok, nem lehet arra felhasználni, hogy most már a választói jog kérdését ez elé a plenum elé hozzuk, és azt itt pártokkal és más irányokkal szemben egészen nagy fejtegetések tárgyává tegyük. Ez nem helyes competentiája a kérdésnek. De ha már szükségesnek tartotta idehozni, nem tartózkodom néhány megjegyzéstől vele szemben, bár nem engedhetem meg, hogy a vita olyan térre menjen át, melyen mi nem mozgunk.

Először is, mindig azt mondja a t. képviselőtársam, hogy a mi követelésünk a nemzetiségekkel való tárgyalásokon és tanácskozásokon alapulnak, és hogy a választásoknál még ezen nemzetiségek segítségével sem győzött a mi programmunk.

Kérem, ez egy nem igazságos támadási alap. Részünkről a nemzetiségekkel, mint tudva van, semmiféle tanácskozások, megegyezések, megállapodások nem történtek, és ha ebben vád volna, akkor sajnálom, ez a vád egészen visszahárul t. képviselőtársamra, ki a választások alatt és a választásokon kívül is a nemzetiségekkel folytonos és állandó tanácskozásokat folytatott.

Az is vád, hogy a nemzetiségek a választásoknál kit támogattak és milyen programmiez csatlakoztak. Azok nem velünk voltak, és akármilyen fogadást ajánlok, hogy a nemzetiségi választók kilencztizede feltétlen a kormány jelöltje mellé sorakozott, hogy milyen eszközökkel, azt nem kívánom vizsgálat tárgyává tenni, mig a másik egytized részét a nemzetiségi jelöltek kötötték le maguknak. De hogy nekünk a nemzetiségek nyújtottak volna bármily irányú támogatást a választásoknál, ezt kereken vissza kell utasítanom, ahhoz nem is folyamodtunk, igénybe sem vettük, de ez egyáltalában be sem következett.

T. tagtársam oda állítja az általános választói jog követelését, mint egy szertelen kívánságot, mint a mely a nemzet romlását és szétbontását idézi elő. Honnan meriti ezt a túlzást, mely egy korlátlan és minden szertelenségek közt mozgó választójognak concipiálá- sát festi maga elé? Hát ez igazságos tanácskozási alap ? Hogyan lehet állítani rólunk, vagy bármely politikai pártról, hogy olyan választó- jogi törvényt akarunk az országba behozni, a mely minden korlát és kivétel nélkül választói jogot akar adni mindenkinek? Ilyen politikai Programm sehol sincsen a világon ; Magyarországon sem volt, nekünk sem volt. Nekünk más programmunk nincs és nem volt, mint az, a mely az egyenlő és általános választói jogot nyíltan és becsületesen óhajtja, és a mely a mostani kormánynak is programmja. Azt, hogy mi ennél továbbmenő programmba mentünk volna bele, rólunk senki sem állíthatja. Egy van csak, a mi ennél továbbmenő : a titkos választói jog követelése, a melyre nézve az utóbbi idők tanulságai még olyan tartózkodó állam- fértiut is, mint Apponyi Albert gróf, arra bir- A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizotts

tak. Iiogt a titkos választói jogot követelje, legalább a városokban. De hiszen ez nem a jog kiterjesztésének mérve, ez a választói jog gyakorlásának kérdése.

Mi a szerzett tapasztalatok után igenis követeljük, hogy a választási jog Magyarországon titkosan gyakoroltassék, hogy igy azok a szertelenségek, a melyeket az utolsó választások alkalmával tapasztaltunk, a vásárlásnak, a hivatalos pressiónak és minden más ilyen mértéktelen eszközöknek igénybevétele legalább mint némi ellenszer hassanak. Ezért követeljük mi a szavazás titkosságát.

Hát hogyan kell ezt az egész viselkedést értenünk ? Hiszen azt a kérdést, hogy a választói jogot miképen reformáljuk, a pártok fogják majd a parlament szinterén megoldani; ebben az irányban a vitatkozást ott kell felvenni. Hiába hivatkozik t. képviselőtársam Kossuthékra és az ő segítségükre. Közöttünk nem volt mérkőzés ebben a kérdésben sem a parlamentben, sem az országban. Az összeütközések Kossuth Ferenczék és a mi álláspontunk között egészen másban voltak és nem nyerték meg a csatát sem ők, sem mi. Itt igenis, a kormány vívott harczot az ellenzék ellenében ; igenis, le lettünk verve ; de ezen vesztett csatából mi magunkra nézve nem merítünk szomorú tanulságokat. Tanulságokat alkotmányunk erejére nézve merítünk és arra, hogy itt igenis lehetséges hatalmat adni egyeseknek s nekik rendelkezésükre bocsátani eszközöket, melyekkel többséget lehet szerezni.

De nem mindig lehet. Eljönnek az idők, mikor ebben a nemzetben az ellenállási erő, az életösztön feltámad és minden eszközök nem lesznek elégségesek arra, hogy alkotmányos életét kiforgathassák a maga valóságából. Igenis, láttuk, hogy a választások hogyan mentek végbe, hogyan jöttek át idegen hadtestek határainkon, hogyan szállották meg választási kerületeink székhelyeit, hogyan szerezték meg a többséget, milyen eszközökkel dolgoztak. Mi nagyon láttuk ezeket és ezek még sem képesek bennünk az intézményeink iránti lelkesiiltséget lerontani Legfeljebb megbocsátani tudunk, mert talán nem tudják, hogy milyen vétséget követnek el egy ország alkotmánya ellenében, a mikor ezeket az eszközöket pártczélokra, önző politikai czélokra használják fel, olyan czélokra tehát, a melyekre a hadseregnek nagy intézménye rendeltetve nincs, a mely hadsereget pedig ebben az irányban felhasználni egyáltalában nem lett volna szabad.

Mi tudjuk ennek a vereségnek okát, de hogy mi ebben azt lássuk, hogy politikai irányunk szenvedett vereséget, a mely az ország gazdasági megerősítését kivonja czelul tűzni, s a mely a mostani szükkörű és kizárólag eg) es osztálytöredékek érdekeit szolgáló választói töi- vénv megváltoztatását czélozza : ezt sohasem fogjuk elismerni.

Voltak idők, a midőn azt mondották, hogy ; naplója.