A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

ben ps Mária Terézia érdekében a dynastia trónjának biztonságára, hatalmi positiójának megtartására.

Legutóbb az annexio idejében és azt megelőzőleg szolgáltak a balkáni befolyás és az ottani tartományok megszerzésére és megtartására. Nem nagy hadiczélok lebegtek a lefolyt múltban előttünk, a melyek Magyarország hadi- erejét igy vették igénybe. Mily czélunk ez nekünk ? Hát ez kizárólag az ország biztonsága érdeke volt? Ezek a nemzet létérdekei voltak? Bocsánatot kérek, minden túlzás nélkül ki kell mondanom, hogy a trón biztonsága érdekében, a trón hatalmi czéljainak érdekében voltak ezek leginkább. Ha a trón érdekét ebben a tekintetben összesítjük és egyesitjük a nemzet érdekével, mondjuk, hogy egyaránt volt nemzeti érdek és a trón érdeke.

Ugyancsak azt a felfogást nem találjuk meg, a mikor a hadsereg szervezetéről valljuk, hogy a trónnak is kell. hogy a nemzetben megtalálja a saját támaszát ; mert a mikor a hadsereget akarja szervezni, meg kell látnia, hogy az nem kizárólag dynastikus hadsereg, nemcsak a dynastia parancsa alatt áll, de a nemzet súlyos teherviselése alatt is, a melynek erejét és támaszát, midőn a trón is igénybe veszi : és a mikor az állam megjelenik a maga államiságával, akkor ennek kapcsán a hadseregből kiűzni az államiság lényét, a tisztikarból, a jelvényekből, a szervezetből kiűzni, ez a trón részéről a nemzettel szemben igaztalan álláspont. Ha nekünk azt mondják, hogy saját biztonságunkért adjuk meg az áldozatot, akkor lássa be a trón, hogy a nemzet erejének emelése a trónnak is emelése és a trónnak is biztonságát és védelmét képezi.

Hiszen nem megyünk mi túlzásokba, szertelenségekbe a követelésekben a hadsereggel szemben. Hadseregünk számára, a melyet mi állami hadseregnek tartunk és nem kizárólag császári, dynastikus hadseregnek, mit követelünk mi? Megszüntetjük a hadúr legfőbb jogát ? Nem. Hűtlenséget akarunk? Nem ! Magyarországon nem áll senkinek érdekében annyira, mint magának a magyar nemzetnek, hogy hűséges legyen a dynastia iránt, hogy azzal összeforrva legyen, hogy Ausztria és Magyarország egy nagy védelmi szövetségben álljon egymással. Egy nemzetnek sincs ez annyira érdekében, mint Magyar- országnak. De akarjuk, hogy az állam területén a magyar államiság ezeréves léte a hadseregben ne ellenségre, hanem támogatásra találjon.

Nem szabad, hogy itt megbontassák a magyar államiság azzal, hogy ime, a hadsereg mutatja. hogy ez az ezeréves magyar államiság egy ábránd, mese, nem valóság, hanem egy föderativ és különböző nemzetiségekből alakult ország, a mi pedig a mi történelmi múltúnkkal, egész állami létünkkel ellenkezik. Mert igaz, hogy vannak nemzetiségeink, nem titkoljuk, hogy vannak, más államokban is vannak, de büszkék vagyunk rá. hogy egy állam sem bánik oly

méltányossággal, oly igazsággal és annyira humánusan a nemzetiségeivel, mint épen Magyar- ország. Egyik sem veszti el itt vallását, nyelvét, egyéniségét. De azért, hogy vannak itt nemzetiségek, egyúttal nem engedhetjük letiporni a magyar államiságot, különösen nem azon intézmény által, a melyért ezeket a rengeteg áldozatokat hozzuk. Ezt sohasem tartjuk jogosultnak, és ebben az ellenkező felfogást helyesnek, igaznak el nem fogadhatjuk.

Rendkívül sajnálom, hogy egy t. képviselőtársunk és bizottsági tagtársunk, Tallián Béla, itt oly állításokat hozott fel, hogy Magyarországnak azért sem lehet hadseregében az államiságát érvényesítenie, mert ezáltal előidézhetjük azt, hogy az Ausztriában levő többi nemzetiségek követelni fogják az ő nemzetiségük érvényesülését. A comparatio e részben Ausztriával nincs a mi javunkra. Ausztria tegyen a maga intézményeivel azt, a mit akar, nekünk ahhoz hozzászólásunk nincs, de mi Magyarország részére is követeljük ennek a hozzászólásnak kizárását. Különben Ausztria is más. mint Magyar- ország. Ausztriában történelmi nemzetek állnak egymással szemben, ott van a cseh nemzet, a lengyel nemzet és más nemzetek az osztrák németség mellett, melyek egymás mellett alakultak és régi államisággal bírnak. De Magyar- országon külön államisága egyáltalában semmiféle nemzetiségnek nem volt. Magyarország egységes államisága mindig fennállott, akár a Habsburgok alatt 400 éven át, akár ezt megelőzőleg H00 éven keresztül.

És vájjon a dynastiának nem az egységes Magyarországban kell-e keresni legfontosabb védelmét ? Nem az egységes, erőteljes, jólétben élő Magyarország fogja-e a dynastiának legjobban nyújtani azt a támaszt és erősséget, melyre válságos időben szüksége volt? Hiszen ez nem profetia, ez a múltak tanulságának levonása. Ki mentette meg a dynastia létét nehéz időkben? Nem Magyarország hűsége, lelkesültsége, a dynastia iránt való áldozatkészsége ? Ebben kételkedni és ez iránt kétséget táplálni nem tartom helyesnek, és végtelenül sajnálom, hogy még egy bizottsági tagtársunk is akad, a ki ezen iránynak kifejezést ad.

Méltóztassék megengedni, hogy most beszédem végén Tisza István gróf elhangzott beszédére és velünk szemben hangoztatott álláspontjára részemről is néhány megjegyzést tegyek, habár t. képviselőtársaim itt már egyhangúlag megadták reá a választ, mely az én meggyőződésemet is fedi.

A választói jog kérdését annak kapcsán hozta irle be t. képviselőtársam, hogy Bakonyi Samu t. képviselőtársam azt itt érintette. De miként érintette? Akként, hogy a katonai kérdés egész eomplexusának elbírálására nem tartotta a mostani országgyűlést illetékesnek, hanem egy olyan országgyűlést, mely az általános választói jog alapján jön össze. Ezt az egyszerű