A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXIII. ÜLÉS. 223 hessük. Azonban mig egyrészről anyagi téren súlyos terhekkel kell küzdenünk, másrészről meggátolják azt, hogy olyan berendezkedésre tegyünk szert, a melylyel gazdasági életünket előbbre vihetjük és köztünk és a müveit államok között fennálló differentiát minél kisebbé tegyük. Valóban kegyetlenség ezt tenni egy állammal szemben, hogy midőn Magyarország vergődik a súlyos terhek alatt, midőn Magyarország meg akarja ragadni súlyos gazdasági előmenetelének eszközeit, velünk szemben nehézségeket támasztanak és meg akarnak fosztani bennünket azoktól az eszközöktől, a melyekkel minden más müveit nemzet szabadon rendelkezik. Ez nem olyan politika, a mely helyes eredményekre vezethetne és a mely azon hadsereg iránt, a melynek részére olyan óriási áldozatokat kívánnak, nagy rokonszenvet volna képes teremteni az ország lakossainak lelkében. Most, azt mondják, az idők kedvezőek, a körülmények jól alakultak és hogy most elő kell állani ezekkel a katonai követelésekkel. Kétségtelenül igy Ítélik meg a körülményeket, ámbár nagy kérdés fér ahhoz, hogy azok tényleg olyan kedvezőek-e, hogy a nemzet jogainak elismerése nélkül itt mindent keresztül lehetne vinni. Azonban be van igazolva, hogy kedvezőnek méltóztattak Ítélni a helyzetet, mert ahhoz a mohósághoz, a melyet a kormányzat anyagi téren és a katonai létszám emelésénél az országgal szemben táplál, ehhez a mohósághoz igazán nem vagyunk hozzászokva. Nem is hihettük, hogy ilyen óriási mértékben fogják emelni a katonai terheket. Tudtuk, hogy visszatérnek ezek a katonai követelések, de hogy anyagi téren is ilyen horribilis összegekkel fognak megjelenni a láthatáron, és a létszámemelésnél is ilyen horribilis mennyiségekkel fognak előállani, erről a nemzetnek bizonyára fogalma sem volt. Mik azok a terhek? A t. pénzügy minister ur összeállította, hogy 752 millió korona az öt évi szükséglet. Meg vagyok arról győződve, hogy ez még nem fedi teljesen a valódi összeget, hogy nincsenek benne azok, a mik fel fognak merülni, ha ezek életbe fognak léptettetni, úgy a flottánál, mint a szárazföldi berendezkedésnél. Azok az uj formatiók, mint a létszámemelés folytán előállók, nagyobb kiduzzadása a katonai szervezetnek, a flotta kiépítésével előálló nagyobb készültség — ebben még nincs benne az, a mi még a szolgálatban ennek következtében elő fog állani, továbbá a legénység élelmezése és fegyverzése terén. Megengedem, hogy jóhiszemüleg irányozták elő ezeket az összegeket, de az ő számításaikat is keresztül fogja gázolni az, hogy ezen 752 millió korona nem fedi teljesen a szükségletet, habár ez magában véve is rettenetes összeg. Szegényebb országoknál, mint a milyen Magyar- ország is, öt év terhei közé számítani egy fél millárdon felüli összeget, horribilis teher, a melyet mint külön hadi készültséget az eddigieken felülhaladó összegekben követel a hadvezetőség ettől az országtól. És még a létszámemelés magában is óriási teher. Az az 54.500 ember, a mely újonnan bevonul — én ennek örülök, nem teszek ellene semmi kifogást, bár minden harczrakész ember katonai kiképzésben részesülne; abból a szempontból, hogy az ország ifjúságát katonai tanult- sággal és készültséggel lássuk el, kifogásolni valót ebben nem találok. De vegyük ennek gazdasági következményeit. Vegyük azt, hogy megint 54.500 embert vonunk el a békés gazdasági élettől. Ez talán egészében nem fogja megváltoztatni a helyzetet, habár tudjuk, hogy a kétéves szolgálat folytán ezeknek csak egy része lesz igénybevéve, mig a többi rész az újabb alakzatok részére, a flotta kiegészítésére, stb. fog leköttetni. Tehát 24.400 emberre teszik azt a többletet, mint a kétévi szolgálat esetén is elvont uj anyagot. Ebben is nagy gazdasági hátrány van. Ennyi embernek állandóan rendes foglalkozásától, gazdasági tevékenységétől való elvonása, termelő erejének parlagon hever- tetése gazdasági életünk hátrányára válik. Az ezzel járó terhek szintén súlyosbítják az ország gazdasági helyzetét. Mi ezt mind mérlegeljük. De nekünk mint törvényhozóknak, figyelemmel kell lennünk az ország minden állapotára, nekünk figyelembe kell vennünk az ország gazdasági helyzetét, elmaradottságát, azt a súlyos erőveszteséget, a melyre Mezőssy Béla t. barátom tegnap olyan ékes szavakkal reámutatott, hogy jobban érvényesül nálunk, sajnos, a vérveszteség azon állandó folyama, a mely elszivódását és kiszivatását jelenti a nemzeti erőknek és a mely nemcsak megszűnni nem akar, hanem még csak folyton fokozódik. Erre való tekintettel mi igen súlyosnak találjuk a katonai quotát az országgal, a nemzettel szemben, súlyosnak találjuk az anyagi megterhelést és az ujonczlétszám-felemelést, a melyet az ország csak rendkívül nehezen tud elviselni. Azt hallom, t. országos bizottság, hogy ha kell, lesz pénz, hogy adjuk meg a pénzt, mert az ország csak önmagának tesz szolgálatokat, hogyha fokozzuk biztonságunkat minden meg- támadtatással szemben, és hadi erőnket gyarapítjuk. Hát nem árt egy kis történelmi visszapillantást tenni abban az irányban, hogy vájjon az ország a maga biztonságát szolgálja-e a katonai erő fejlesztésével, vagy más irányban tesz-e ezzel szolgálatot. Ha azokat a hadimüveleteket, a melyek a legközelebbi és a távolabbi múltban lezajlottak, vizsgáljuk, mily czélokra szolgáltak azok? Szolgáltak a német hegemóniának megtartása érdekében, bogy a dynastia ki ne szorit- tassék a német szövetségből és megtarthassa befolyását ; szolgáltak az olasz tartományok megmentése érdekében ; régebben Napóleonnal szem
