A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXII. ÜLÉS. 211 nem magyar ajkunknak minden nemzeti fejlődését. nyelvüknek használatát bénítjuk, megakasztjuk, elnyomjuk, ugyanakkor ők maguk hogyan járnak el. Méltóztassanak megnézni a horvát-slavon- országi viszonyokat, szembeállítva a szomszédos dalmát viszonyokkal. Horvát-Slavonországban a magyar törvényhozás jóvoltából, liberalitásából és előzékenységéből horvát a vezérlett, vezényleti és a belső szervezeti nyelv ; odaát Dalmá- cziábanpedig a dalmát Landwehrt, a mely Landwehr legénységének összessége, mióta az olaszokat mesterségesen elnyomták, tisztán és kizárólag szláv, vagy Csehországban a cseh. Galicziában a lengyel honvédséget igen szépen németül vezénylik. vezérlik és igazgatják. Az igen t. osztrákok majd akkor folytassák ezen szapulásaikat és vádaskodásaikat a magyarokkal szemben, ha eljutnak odáig a hová Magyarország már 1867-ben eljutott. Ezek előrebocsátása után, t. országos bizottság, legyen szabad elsősorban is delegatusi minő- | ségemhez egy másik minőséget is hozzákapcsolnom. a midőn köszönetét mondok az előttem felszólalt Tisza István gróf t. bizottsági tag urnák. a ki az ő nagy positiójával egy igen fontos socialis kérdést hozott ide, a véderő törvénynyel kapcsolatosanv és azt nagy jóakarattal volt szives tárgyalni. Értem a dijnoki kérdést. Én, mint a dijnoki szervezet egyik functionariusa, különös örömmel emelem ezt ki. főleg a mostani időben, a mikor a mai általános drágaság mellett a magyar intelligentiának ezen páriái nap- j nap után járnak koldulni Pontiustóí Pilátusig, 1 már O Felségéhez, a királyhoz is el akartak menni, hogy ezen tarthatatlan helyzetükön segítve legyen. Mert igazán lehetetlen 2 korona 40 vagy 2 korona 60 fillérrel, vagy három és négy koronás fizetés mellett ezen intelligens és tanult embereknek a városokban, főként a fővárosban, megélni, családjukat eltartani és munkaképes erővel bírni. Igen helyesen tette az előttem szólott t. bizottsági tag ur. hogy ezt a kérdést itt szóba hozta. Bizonyára a dijnokok mellett, a mint én is teszem, gondolt ő a napidijas hivatalszolgákra is. a kik hasonló elbírálás alá esnek, egyáltalában az u. n. dijnokok, állami altisztek és szolgák kérdésére. A tényállás az, hogy a mostani törvény mellett, 10—15 éve szolgáló napidijas dijnokok, tehát intelligens emberek, mint a szolgák is, végigfolyamodnak minden fórumot és egy kis vagyont költenek már el a folyamodványokra való bélyegekért, de valahányszor folyamodványaikat beadják, mindig csak egy igen kis chance-szal járó lutrit játszanak. Mert ha csak egy igazolványos altiszt folyamodik is, azonnal elesnek az illető állástól. Pedig azok az illető altisztek az állami administratióban a különféle megyei szolgálati ágazatokban szükséges quali- ticatioval nem is rendelkeznek és mégis mindig azt az igazolványos altisztet alkalmazzák, azokat az embereket pedig, a kik már évek óta keserves, nyomorult díjazás mellett dolgoztak ott, mellőzni kell. mert a törvénv ezt igv rendeli el. Tudok esetet, hogy egyszer egy igen rosz- szul minősített igazolványos altisztet, tekintettel arra. hogy valóban rossz minősítése volt, nem alkalmaztak, hanem egy régi kipróbált polgárember nyerte el azt az állást és az igazolványos altiszt mellőzésben részesült. E miatt később az illető ministernek, a ki a kinevezést eszközölte, igen nagy kellemetlenségei voltak, mert katonáék nagyon jól meg tudják védeni a maguk embereinek az érdekét. Ezen igenis segíteni kell. és az altisztek kérdésének törvényhozási rendezése kapcsán ezen az ügyön is alaposan változtatni kell. Én utalok Sándor János igen t. bizottsági tag urnák a pénzügyi bizottságban e tekintetben kifejtett véleményére, a ki nagyon helyesen utalt arra, hogy pl. a közigazgatásban, a megyei administratióban, a telekkönyvnél stb. az igazolványos altiszteket legnagyobbrészt absolut nem is használhatják. Azok az emberek egészen más látókörben nevelkedtek ; más viszonyok között éltek és egyszerűen egy törvényhozási rendelkezés folytán belepottyannak ilyen állásba, a hol örökké útját állják a helyes administratiónak s egyúttal útját állják annak is, hogy tisztességes emberek végleges állásokba bejuthassanak. Másrészt én magam is elismerem természetesen, hogy bizonyos fokig a kiszolgált altisztekről is gondoskodni kell. Itt. azonban azt hiszem, a helyes eljárás az, ha az igen t. hadvezetőség akkép gondoskodik róluk, hogy az altisztek úgy az illetményekben, mint a szolgálati elbánásban oly- képen részesüljenek, hogy azok az emberek addig, a mig teljes harczképes egészségnek örvendenek, ne keressenek legalább nagy részük ne keressen — polgári állást, hanem magában a hadseregben igyekezzenek megmaradni. Én nem látom be, hogy ha az intelligentia, hogy úgy mondjam — az úri osztály készséggel. szívesen szolgál, mint tiszt, a hadseregnél, szolgál egy egész életen át, hogy akkor miért ne szolgálhatnának az altisztek is hivatásszerűen ott. miért ne választanák ezt a hivatást életpályájukul. a melyen aztán végig megmaradva, a kellő minősítést és a nyugdijukhoz szükséges jogosultságot megkapnák. De ha már szükséges is, hogy ezeknek az altiszteknek egy bizonyos percentje polgári állásokba átmehessen, akkor is ajánlanám azt az eljárást, a mit Sándor János bizottsági tag ur az albizottságban, Tisza Tstván gróf bizottsági tag ur pedig itt most javasoltak, hogy t. í. egyes olyan ágakban alkalmazzák őket, a hol az a katonai kiképzés a polgári szolgálatban is előnynyel jár : ellenben a többi kategóriákban, a többi szolgálati ágakban meg kell nyitni az 27*
