A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

21)8 XXII. ÜLÉS. körülmény tehát ez, a mely a kétéves szolgála­tot kívánatossá és nagyhorderejűvé teszi kato­nai szempontból is. Magyar társadalmi szem­pontból pedig nagy súlyt helyezek rá, mert az egyenlő teherviselés nagy elvét sokkal jobban valósítja meg a jelenlegi állapotoknál ; mert meg­szünteti azt a tömérdek keserűség forrását képező jelenlegi állapotot, a midőn a véletlen játéka szerint az ujonczjutalék nagy része a póttar­talékba jut, mig a másik része három évet tarto­zik szolgálni. Es ha az én t. barátom arra utal, hogy a belérték fokozásánál, az intensiv fejlesz­tésnél bizonyos morális rugók is nagy szerepet játszanak, ebben vele teljesen egyetértek s nagyon kérem, ne értse félre, ha felszólalásom folyamán bizonyos történelmi példáira innen megjegyzése­ket teszek. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, hogy egy hadsereg belértéke, a hadsereg moralis rugói­tól nagy mértékben, de nem kizárólag függ. Ez igaz. Moralis rugók alatt nemcsak a nemzeti érzést és lelkesedést kell érteni, hanem a köte- lességérzetet, az önfeláldozást, a bátorságot, mindazon férfias erényeket, a melyek egy had­sereget élő morális tényezővé tesznek, de érte­nünk kell alatta a nemzeti érzést is. Teljesen aláírom, hogy ceteris paribus, két hadsereg közül, egyéb factorok egyenlősége mellett előny­ben lesz az, a mely a nemzeti érzés szempont­jából is consolidáltabb, egységesebb és öntuda- tosabb. Magam is ezt állítom, sőt mindig is azt állítottam, hogy katonai érdeket is látok abban, hogy a magyar csapatoknál a nemzeti érzés tel­jes mértékben kifejlődhessék, hogy a magyar csapatoknál meglegyen az az érzelmi közösség a tisztikar és legénység közt, a mely egy csa­patot igazán élő szerves lénynyé varázsol át, és meglegyen a hadsereg tisztikara és a magyar társadalom közt is az a teljes összhang, a mely csak akkor lesz meg, ha a magyar társadalom szine-virága érvényesül a hadsereg tisztikará­ban is. Ezek a szempontok vezettek engem és mindnyájunkat, a kik együtt dolgoztunk, a mi­kor a küenczes-bizottság program in jában elő­térbe helyeztük a tiszti nevelés kérdését. Abban a meggyőződésben voltunk, hogy ezzel szolgá­latot. teszünk a nemzeti ügynek, sokkal nagyob­bat. mint a szolgálati és vezényleti nvelv fesze- getése által. Abban a nézetben voltunk, hogy szolgálatot teszünk a hadseregnek, mert az is nyerni fog consistentiájában, belértékben, meg­bízhatóságban. a csapást elviselő erkölcsi erő­ben, ha a hadsereg magyar részében a tisztikar teljes érzelmi közösségben fog állani a csapa­tokkal. a legénységgel és a magyar társadalom­mal. (Helyeslés.) Azt hiszem, az a mag. a melyet elvetet­tünk, kikelt, a csemete nőtt és fejlődik. Nagy dolgok hosszú időt kivannak arra, hogy megér­jenek. Szerény cserje egy év alatt nő fel, a tölgyfáknak azonban évszázadok kellenek Ne­künk e fejlődést meg kell várnunk türelemmel, bizalommal és azon erős reménynyel, hogy akkor, a mikor a fa kifejlődött és gyümölcsöt fog haj­tani, katonai és nemzeti szempontból meglesz a lényege annak, a mit mint a harczképességet kívánó hazafiak és mint magyar emberek egy­forma erővel kívánunk. (Helyeslés.) Ajánlom a költségvetés elfogadását. (Élénk éljenzés. ) Elnök: Mezőssy Béla személyes kérdésben kér szót. Mezőssy Béla : T. országos bizottság : Egy rövid nyilatkozatot óhajtok tenni személyes kér­désben. (Halljuk! Halljuk!) Tisza István gróf t. tagtársam ugyanis rossz néven vette, hogy a kilenczes bizottság programmjáról szólva, hivat­koztam a koronára. T. tagtársam azt mondja, hogy a kormány és a többség elég erős, hogy e dolgot önmaga is előre vigye a megoldás felé. Bocsánatot kérek, ha e tényt, mint tényt lát­nám, természetesen nem hivatkoztam volna másra. Hivatkozásomnak rugója és oka azonban semmi más, mint az a körülmény, hogy elvi- tázhatatlan, kétségtelen tény, hogy ez a pro­gramul a koronával egyetértőleg köttetett meg, hiszen ezt a tényt Tisza István gróf mint mi- nisterelnök a magyar képviselőházban is beje­lentette, és e tény daczára is Ausztriában még e programm megvalósítása ellen is egy állandó, egy rendszeres agitatio folyik. Tisza István gr. : Flegmával kell fogadni ' Mezőssy Béla: Ha ezen tény daczára is a többség és a kormány képes lesz a saját pro- grammját keresztülvinni, természetes, hogy én azt örömmel veszem tudomásul, de hogy a korona akaratán kívül és a nélkül ezt hogy viheti keresztül a többség és a kormány : ezt én, saj­nálattal jelentem ki, de megérteni nem tudom. Bakonyi Samu : Én is kérem kegyes türel­müket, hogy néhány pillanatra személyes kér­désben szólhassak, mert helyre kell igazitanom azokat, a miknek elmondásával Tisza István gróf bizottsági tag ur megtisztelt. Azt veti szememre, hogy én elismerem azon miseriáknak valóságát, melyeket ő különösen a gyalogság állapotára vonatkozólag hangoztatott. Igen, elismerem, és a szemrehányás aztán abban hangzik felém, hogy mégis megtagadom azokat az eszközöket, a melyektől függ ezen állapot sanálása. Én nem fogadom el ezt a szemre­hányást azért, mert úgy találom, hogy akkor, mikor igen tisztelt képviselőtársam a nemzeti köve­teléseknek helyes és jogos voltát nem vette taga­dásba, mert hiszen nem szólott ellene, akkor t. képviselőtársammal szemben nekem azt a kérdést kell felvetnem, hogy mikor akarja ő azokat megvalósítani, a miket maga is, habár hallgató­lag, helyesnek, jogosnak elismert, ha nem akkor, mikor a katonai téren általunk is bizonyos mértékben szükségesnek elismert követeléseknek teljesítésével állunk szemközt?

Next

/
Thumbnails
Contents