A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXII. ÜLÉS. 209 Hiszen azon évtizedekig tartó kínos mozdulatlanság után, melylyel a mi igazságos követeléseink a hadsereg részéről találkoztak, a melyet semmiféle nemzeti ellenállással és a végletekig menő küzdelemmel sem tudtuk a magunk javára megváltoztatni ; ha minden ellentmondás nélkül, minden feltételnek felállítása és fentar- tása nélkül egyszerűen teljesítjük az elénk terjesztett egyoldalú követeléseket, akkor attól kell tartanunk és a történtekből levonhatjuk a jövőre nézve teljes joggal azt a következtetést, hogy az a mozdulatlanság a nemzeti követelések teljesítése tekintetében nemcsak tovább fog tartani, de azon erők, melyek ezen mozdulatlanságnak velünk szemben a tényezői, csak nyerni fognak hatásukban, csak fokozódni fognak sorvasztó erejükben, és mi olyan helyzetbe jutunk ezáltal, melyből belátható időn belül nem fogunk kiszabadulni. Ellenmondás is van a t. képviselőtársam érvelésében, és ez abban ismerhető fel, a mit Mezőssy Béla igen t. barátomnak mondott, hogy ne fogódzunk a király palástjába, hanem a magunk erejére támaszkodva, azzal küzdjük ki jogainkat. Hát hogyan ? Az előbbi módon, a hallgatással, mely a lemondásnak, elcsüggedésnek politikájával egyértelmű, vagy legalább annak értelmezhető olyan tényezők részéről, melyeknek működésére és hatására nemcsak én, hanem az igen t. többséghez tartozó igen tekintélyes tagtársaink is rámutattak ezen vita során ? Szives engedelmükkel még csak azon szemrehányásról kell szólnom, a mit a választói jog kérdésének ezen vitába való bevonása tekintetében hallottunk. Azt mondja az igen t. bizottsági tag ur, hogy ne ragaszkodjunk ezen szerencsétlen megvert jelszóhoz. T. országos bizottság ! Ez a függetlenségi és 48-as párt részéről nem jelszó, nem holmi demagóg izgatásnak a fegyvere, hanem ez programmjának fennállása óta mindig egyik sarktétele volt. Nem a függetlenségi és 48-as párt az oka, hogy több mint 60 esztendős stagnatio után végre is a mai választói jogiján fennálló tarthatatlan anacronismusnak megszüntetését csak úgy érhetjük el, ha a fokozatos fejlesztés elmulasztásával az egész problema egyszerre zudult reánk. Ezt nem mi provokáltuk holmi izgatással, hanem az idők természetes érlelő ereje oda juttatta az országot és minden komoly tényezőjét az országnak, hogy ezen problema megoldása elől kitérnie nem szabad, megoldása pedig úgy, hogy minden irányban tiszta helyzetet teremtsünk, máskép nem történhetik meg, mint hogy egész terjedelmében megvalósítsuk úgy, a hogy azt mi kívánjuk. Azt méltóztatott mondani, hogy tartsuk nyitva szemünket és őrködjünk a nemzet egysége fölött. Ezt a felfogást mi nagyon jól ismerjük a választási hadjárat során tett nyilatkozataiból túlon túl. Én azt kérem igen t. képviselőtársamtól, hogy ezt a felhívást ne csak mihozzánk intézze, hanem intézze legelsősorban pártjának ama t. tagjaihoz, a kik e tekintetben, a mennyire én tudom, velünk egy állásponton vannak, sőt intézze a t. kormány ama tagjaihoz, a kik szintén ugyanezt a nézetet vallják, ha nem csalódtunk nyilatkozataik értelmezésében. A nemzet egységét pedig a függetlenségi és 48-as párttól, a mely elsősorban nemzeti párt, ne méltóztassék félteni. És ha a nemzetiségekkel szemben követett magunktartására méltóztatik hivatkozni, csak azt válaszolhatom, hogy mi a nemzetiségekkel semmiféle egyezkedésbe nem bocsátkoztunk . . . Holló Lajos: Nem tárgyaltunk. Bakonyi Samu : . . . nem tárgyaltunk, viszont azonban — elismerem, a leghazafiasabb, a leg- bölcsebb intentióból — a nemzetiségi kérdést a választási küzdelem anyagában, de azután a képviselőház tárgyalási anyagába is épen Tisza István gr. igen t. képviselőtársam méltóztatott a legnyomatékosabban belevonni. Ezeket tartottam kötelességemnek egész tisztelettel megjegyezni. Werner Gyula jegyző : Batthyány Tivadar gr, Batthyány Tivadar gr.: T. országos bizottság ! Méltóztatnak talán természetesnek találni, ha Tisza István gr. bizottsági tag urnák igen nagyérdekű és különösen a választói jogról mondott . . . Tisza István gr. : Semmi újat nem mondtam. Batthyány Tivadar gr. : . . illetőleg ezen nagyhorderejű kijelentéseinek ezúttal történt erőteljes megismétlése folytán, beszédem során foglalkozni fogok. Foglalkozom azzal annál is inkább, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy felszólalásának első részével a legteljesebb mértékben egyetértek. Beszédének további részével azonban s főleg befejezésével — sajnálatomra — fényes eloquentiája daczára sem érthetek egyet, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy felhívásának eleget tegyek. Ezért már most is kijelentem, hogy álláspontom mellett úgy én, mint bizonyára összes elvbarátaim továbbra is tántorithatatlanul meg fogunk állani. Mielőtt azonban emez — ismétlem — igen nagy horderejű nyilatkozattal s fejtegetésekkel foglalkoznám, méltóztassék megengedni, hogy tekintettel az idő előrehaladott voltára, csak néhány momentumra utaljak a véderő fejlesztésének kérdései kapcsán s ezekkel összefüggésben. Mi a hadsereg ügyében folyton utalunk külföldi példákra, a melyeket utánozni tartunk helyesnek, sőt tudjuk, hogy nálunk a szakemberek, sőt a közvélemény is, a hadsereg kérdésében elsősorban a német példára szoktak utalni s a német példát tartják olyannak, a melyet követni jó, a mely példa a katonai szervezet és fegyverzet legjobb példája ; újabban pedig különösen a hadsereg taktikája, részletes kioktatása és szervezete tekintetében a japán példa az, a melyre hivatkozások történnek, hisz látjuk, hogy a japán-orosz háború tanulságainak következménye minden hadvezetőségnél a tüzérség erő27 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
